Egy sík pontjai

Kolozsváron, a Petőfi utca elején, a Román Akadémia könyvtárának helyet adó épület kertjében áll egy hatalmas tölgyfa. Kocsányos tölgy, ha nem tévedek, és ránézésre legalább százötven évesnek tűnik. De lehet, hogy több, ki tudja. A Petőfi utcát a magyarok nevezik így, a hivatalos utcatáblák szerint a neve Str. Avram Iancu. Avram Iancu úgynevezett nemzeti hős Romániában, több település viseli a nevét, és számos köztéri szobrot kapott. Most nem mennék bele, mit jelent errefelé az, hogy nemzeti hős. Az errefelé alatt azt értem, hogy Kelet-Európában. Zavaros dolgok ezek, és akkor még diplomatikusan fogalmaztam. Legalább annyira zavarosak, mint a fejem, amikor megpillantom a csodálatos tölgyfát. A fejemben uralkodó zavart mindközönségesen nevezzük másnaposságnak. Ugyanis erről van szó, nem másról. A múlt éjszaka kicsit hosszúra sikeredett, van ez így. Velem már jó ideje elég ritkán esik meg ilyesmi, elszoktam az éjszakázástól. A Kolozsvári ünnepi könyvhét egyik meghívottjaként volt szerencsém a városba érkezni.