Sodorjon el a meseörvény!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisujjamnyi legény, akit úgy hívtak: Jancsi. Aki bármennyire apró volt is, álmait követve nyakába vette a világot, és bejárta a Kerekerdőt – így kezdődik Paár Julcsi új lemeze, a Hangoló: Kerekerdő kerettörténete, és egy óvodás már folytatná is, ezer ötlete lenne, mi történhetett abban a mesevilágban Jancsival. A neves nép- és világzenei formációk (Tárkány Művek, Bazseva, Nana Vortex, Dalinda) tagjaként vagy vendégelőadójaként ismert énekes kézen fogja a gyerekeket, de még a szülőket is, és beviszi őket az erdő mélyére. Zenével írja a történetet, hangokból, dalokból sző mesét, azt viszont már a hallgatóira bízza, hogyan kerekítik a magukévá, elképzelve egy-egy szereplő helyzetét. Mégsem minden pusztán a véletlen műve – Paár Julcsi avatott idegenvezető. Hét évig volt a Tárkány Művek énekese, amelyből a családalapítás, az első gyermeke megszületése után kilépett. Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, majd tovább képezte magát az ELTE Gyógypedagógiai Karán, és zeneterapeuta lett. Felhívtuk, kíváncsiak voltunk, pedagógusként miért ajánlja az albumot. „A gyerekek mindent átható, mindenre kiterjedő jelenléttel kreálják az őket körülvevő világot. Felnőttként ezek az élmények elemi szinten élnek, dolgoznak bennünk. A zene önismeretünk origója, identitásunk medre. Ezzel a lemezzel is arra biztatom a szülőket, hogy merjenek bátran több mindent megmutatni gyerekeiknek, igényes zenékre befogadóbbá, emberileg pedig elfogadóbbá tenni őket” – mondta a héten debütáló Hangoló: Kerekerdő albumról. A lemezbemutató koncert igazi családi élménynek, interaktív, mesés színházi előadásnak ígérkezik, hiszen a korongon szereplő összes muzsikus ott lesz a Fonóban, a Göncöl Néptáncegyüttes három pár táncosával együtt mind a huszonnyolcan.
(Paár Julcsi: Hangoló: Kerekerdő, lemezbemutató koncert – Fonó Budai Zeneház, október 19., szombat 17.00)
Időutazás Szindbádiába
Pirulnak az ecetfák, Szindbád, az örök, nyughatatlan hajós, a Krúdy-alakmás szelleme ott kering a macskaköves utcákon a huzatban most is, ahol az őt megteremtő író sorsa bevégeztetett: Óbudán. Talán óbudainak kell lenni, hogy mindez ne csak bédekkerbe való hangulatfestésnek tetsszen, hanem ha a Kéhli vendéglő környékén jársz, úgy is érezd, hogy Szindbád és az ő letűnt úri valósága – egy párhuzamos dimenzióban – örök.
Nem csak szoborrá kövülve, ahogyan a panelházak közé szorított emlékezet helyén, a Fő téren borozgat, hála Szanyi Péter szobrásznak, aki megformázta filmbéli mását, Latinovits Zoltánt, hiszen ők ketten lélekben összeforrtak. Eszmeisége ma is él, amennyiben például a fehér abrosszal terített vasárnapi asztaloknál éltetik. Bár Krúdy Gyula csak élete utolsó három évét töltötte Óbudán, a hozzákapcsolódó kultusz a mai napig meghatározza a városrész arculatát, kulturális hagyományait.