Fontos figyelmeztetések, sportolás, flörtölés és az, aminek nincsen helye.
Nyitókép: IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM
|Leimeiszter Barnabás|
Azt hittem, nehezen fogom végignézni A 75-ös tervet, mely érzékeny témát jár körül, méghozzá talán a legérzékenyebbet: az eutanázia kérdését. Többször is meggondoljuk, mielőtt még oly tétova válaszokat fogalmaznánk az ügyben. Elviselhetetlen, felfoghatatlan szenvedés képei egyfelől, csúszós lejtő távlata másfelől, amelynek aljára mondjuk Kanada érkezett, ahol ma már mozgássérült veteránokat és más súlyos, de nem halálos betegséggel küzdő embereket buzdítanak költséghatékonysági okokból az asszisztált halál kérvényezésére.
A rendező, a japán Hajakava Csie – szerencsére – nem a nyomasztásra, a sokkoló pillanatokra helyezte a hangsúlyt, lassú tempójú, pasztellos hangulatú filmjében azt mutatja be, hogy a fejlett társadalmak milyen könnyen, magától értetődő módon csúszhatnak el a disztópikus embertelenség felé. Valamikor a közeljövőben járunk, a szélsőségesen elöregedett s ezért egyre nagyobb gazdasági gondokkal küzdő Japánban egyre több erőszakos inzultus éri a nyugdíjasokat, ámokfutók rendeznek mészárlást idősotthonokban. A kormány nagy erőkkel reklámozott programot indít, amelyben a 75 éven felülieket úton-útfélen arra sarkallják, válasszák a „szép halált” – cserébe nagyobb összeget kapnak, amelyet haláluk előtt tetszésük szerint elkölthetnek. Főszereplőnk, a 78 éves Micsi szobalányként dolgozik egy szállodában, de elbocsátják, a házat, ahol lakást bérel, bontásra ítélik, lánya évtizedekkel korábban megszakította vele a kapcsolatot – élete sok örömet már nem tartogat, úgy dönt hát, elmegy érdeklődni önként vállalt halálának feltételeiről. Kedvesebbnél kedvesebb fiatalok fogadják, elbűvölő mosollyal adják kezébe az űrlapokat, telefonon érdeklődnek a hogyléte felől, annyi gondot fordítanak rá, mint amennyit soha életében nem tapasztalt: ötcsillagos kliensélmény. Megy minden, mint a karikacsapás, egészen addig a napig, amikor Micsinek be kell feküdnie az intézménybe, ott aztán megmutatkozik az emberarc mögött a hideglelős valóság. A 75-ös terv dicséretes módon kerüli a hatásvadászatot, igaz, ezzel a visszafogottsággal olykor mintha erőtlenségre ítélné magát. De mondom, talán jobb is így: a nagyobb érzelmi megrázkódtatást megússzuk, de kapunk egy fontos figyelmeztetést.
(A 75-ös terv. Rendezte: Hajakava Csie. 2022, Max)
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A többi irreleváns.
A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek a 16. kerületben vannak ingatlanai.
Tárik Meszár közel-kelet szakértő új könyvében hét közkeletű sztereotípiát vesz górcső alá az arab világról. És árnyaltabb, tényekre alapozott képet fest a Közel-Keletről, mint amit a nyugati híradások és a közbeszéd sugallnak.
A szlovák–cseh–magyar koprodukcióban, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Forrás című dráma a július 3-án kezdődő 60. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába is meghívást kapott.
A Könyvmolyképző Kiadó arra kéri könyvkereskedő partnereiket, hogy a jövő héttől hagyjanak fel a fóliázás gyakorlatával.
Holger Neumann altábornagy szerint a Luftwaffe pusztító csapásokat mérne az oroszokra, ha Moszkva megtámadna egy NATO-tagállamot.
Jól emlékszem a műteremre, a konyhára, a verandára. De leginkább az atmoszférára, a miliőre. Olyan ház volt és olyan kert, ahol jó lenni. Somogyi munkássága összetéveszthetetlenül karakteres, ezer közül is felismerni egy-egy festményét vagy grafikáját. Győrffy Ákos írása.
