Cápák úsznak Párizs alatt, és persze a kvóta is megvan a Netflix új ökohorrorjában

Nyitókép: Netflix

Nehéz új ötleteket hozni a már szárazra szívott, számtalanszor zombiként vagy Frankenstein szörnyeként reanimált horrorfilmes műfajba. Ráadásul az új ötletnek mindig ott az a veszélye, hogy 

Valahogy így lehetett ezzel a zsánerben már bizonyított Xavier Gens is, aki a Hasadás és a Frontiere(s) után a Netflix szolgáltatóval összeállva hozott új lendületet a cápás alműfajba, a Cápák a Szajnában pedig több meglepő megoldással is él, ezzel egyszerre orbitális baromságot, valamint emlékezetes újdonságo(ka)t kínálva.

Kirándulás Párizsba

Miután Sophia, a kutató (Bérénice Bejo) a teljes csapatát elveszíti egy cápatámadás során, visszatér a normál, nyugalmas életéhez, amíg néhány ökoharcos fiatal fel nem hívja rá a figyelmét, hogy a támadást elkövető, természetellenes mértékben növekvő alany, a beszédes nevű Lilith már Párizsban élvezi a Szajna habjait. A feltételezést néhány áldozat is bizonyítja, a rendőrség pedig a kezdeti hitetlenkedés ellenére ugyan lépne az ügyben, de a városvezetés szerint van fontosabb feladat, 

Új faj, új kihívások

Mindezt mintha már láttuk volna, elvégre Steven Spielberg klasszikusa is hasonló húrokat pengetett, ráadásul a Cápák a Szajnában tele van hülye reakciókkal és baromságokkal. És persze 

amiből azért hála az égnek visszafogottan kapunk, nem megyünk át a kimondottan közönséges irányba. A film elején ettől függetlenül is aggódtam, mert ott még a minőség is a 2000-es évek SyFy hulladék filmjeit idézte, és ez az érzés ráadásul az utolsó 10 percben úgyszintén visszatér.

A Cápák a Szajnában túlnyomó részére nem túlzás azt mondani, hogy a legjobb leírás rá az: terror a víz alatt. Olyan atmoszférát sikerül kialakítani a nyomasztó hangulattal és a szinte állandóvá váló feszültséggel, hogy azt a manapság moziba kerülő, általában jumpscare-rel teli amerikai tucat horrorfilmek szinte mind megirigyelnék.

Egy-egy szögből ráadásul az operatőr ugyancsak megtalálta az ideális képet, amelyre a zeneszerző egy-egy hatásos dallammal tromfolt rá, így közösen elérve, hogy nemcsak ne unatkozzunk, de még kevésbé felejthető jelenetekkel is gazdagodjunk.

A párizsi katakombák megjelenése eleve nagy ötlet, 

Emellett sikerült minimum hatásossá tenni a nagy verseny pillanatát, amelynek még A cápa és az olasz, 1977-es Óriáspolip (Tentacoli) mellett sincs miért szégyenkeznie. Sőt, a lezárás is kellemes meglepetés. Jó nagy baromság, az igaz, de ötlettelennek vagy rossznak így sem mondható.

A Netflix is lehet jó

Az biztos, hogy az internet nem véletlenül kapta fel a néhol trashbe hajló filmet, amelynek koncepcióját egyébként az élet írta. Az amerikai eset ugyanis, amikor 1916-ban, Jersey Shore-ban, mérföldekre az óceántól egy folyóban öt embert ért cápatámadás, ezzel négy ember halálát okozva, az nemcsak a Cápák a Szajnában, de A cápa forgatókönyvét is megihlette.

E mellé persze van sok hülyeség, van tipikus Netflix-bullshit, sőt akad pillanat, amikor a legnagyobb filmhulladékokkal is vetekszik a minőség, de őszintén, a mozis horrorfilmek sótlan és bátortalan felhozatala mellett még ez is legalább annyira hiányzott már, mint egy falat kenyér.