Folytatódik Zack Snyder saját víziója a Netflixen, s noha egyértelmű, hogy nem ez lesz az új Star Wars, ha már van előfizetésünk, ugyan mit veszíthetünk vele, ha megnézzük? Itt a Rebel Moon második része!
Nyitókép: Netflix
Az úgynevezett hype-nál, avagy annál a folyamatnál, mikor a média és a rajongói közösség jó előre felkap egy készülő filmet/játékot (vagy bármit), csak egy rosszabb dolog van. Ez pedig az a következetlen és minden realitást nélkülöző „kritizálás”, mikor nem számítanak a pozitívumok és negatívumok, mert a modern, haladó szemléletű internetezők egy-egy élmény vagy érzés hatására eldöntik, hogy egy film, egy játék, vagy egy bármilyen alkotás csak „istenkirály” vagy „szar” lehet, átmenet nincs, ez pedig kihat az alkotókra.
Vagyis, ha valakiről sikerült eldönteni, hogy ő „szart” csinál, akkor
a továbbiakban a kifinomult műkedvelők követik a rendező vagy színész minden megmozdulását, filmjeit, hogy büszkén mondhassák minden-egyes-alkalommal: „én megnéztem, de ekkora szart már régen láttam”.
És persze lehet a végeredmény bármilyen, a konklúzió akkor is ez. A sértődött „review bombingot” hagyjuk is, mert annál szánalmasabb és gyerekesebb dolog kevés van.
De visszatérve az előítéletekre: a Prometheus utáni Ridley Scott-utálatot követően, melynek során már a halálát kívánták az Alien megteremtőjének, az utóbbi években Zack Snyder is csatlakozott az illusztris társasághoz. Persze a 300 idejében még ő volt a tévedhetetlen rendezőzseni, aki Frank Miller képregényét úgy álmodta vászonra, mint senki más – az egyébként remek, kiváló érzékkel modernizált Holtak hajnalát hagyjuk, mert sokan képtelenek voltak elszakadni Romero formabontó és kellően provokatív, de több évtizedes víziójától –, majd a DC-filmekkel bekerült abba az ördögi körbe, ahonnan már bármit tesz, nem kerülhet ki jól.
Amikor pedig a Netflixszel együtt belevágott saját víziójába, a Rebel Moonba, már könyvelhető volt, milyen reakciók születnek. A tavalyi első rész – amely egyébként nem volt több, mint egy átlagos sci-fi eposz, az átlagnál azért jobb megvalósításban – is megkapta a magáét,
ettől függetlenül a premier idejének legjobb nézettségét hozta, ez pedig várhatóan nem lesz másképp a napokban debütált második résznél sem,
hiszen a Sebejtő feltételezhetően legalább annyi nézőt ejtett már az első három napon, mint előzménye. De hogy milyen a film, ami sokaknál megint minden idők legrosszabb filmalkotása?
Az első rész ugye egy eléggé túlnyújtott felvezetést volt, melyben az egykori birodalmi katonát, Korát (Sofia Boutella) ismerhettük meg, miközben egy kis bolygó földműves lakóit védte meg a lázadók után kutató birodalmi hadtesttől és annak gonosz vezérétől, Noble admirálistól (Ed Skrein).
Kora csapatot gyűjtött, próbálta megtalálni a lázadókat, hogy együtt mentsék meg egy falu lakosait, de végül egy csapdába sétálva összecsapott az admirálissal, aki életét vesztette. Legalábbis hősnőnk ebben a tudatban élt, a néző azonban jól tudta, hogy sikerült megmenteni az admirálist, aki a második részben egyszer és mindenkorra szeretné megoldani a problémát, amit Kora, avagy a sötét múlttal rendelkező Sebejtő okoz, miközben a nő a már meglévő csapattal a helyieket képzi ki azért, hogy ha a Király tekintetét jelképező hadihajó ismét a légkörbe, a sereg pedig a planétára lépne, akkor legyőzhessék őket.
Szóval lényegében megkapjuk
ugyanazt a konfliktust, némi csavarral, kicsit nagyobb módon.
De ez még mindig a Rebel Moon, aminek története alig építkezik, karakterei alig fejlődnek, ellenfele és helyszíne pedig változatlan. Ami amúgy nem baj, mert a gonosz admirális talán a legkarakteresebb kétdimenziós szereplő a történetben, miközben egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy rajta kívül ki az, aki kicsit is emlékezetesebb vagy figyelemreméltó.
Ez a klasszikus mese a jóról és gonoszról, az általános toposzokkal és archetípusokkal, nem kevés pátosszal, egy kevés drámával, de legalább kétszer annyi hősi beállítással, néhány orbitális baromsággal. A hangulata viszont nem rossz, ahogy a zenéje sem, képeire pedig általában nem lehet panasz.
Snyderre eleve jellemző, hogy a vizualitáshoz jobban ért, mint az íráshoz,
ez pedig a Sebejtőnél is kitűnik, ami történetét és dialógusait tekintve csak a kliséket puffogtatja, de az atmoszféra rendben van, kicsivel jobban élvezzük a még több harcot, ami látványos összecsapásokban csúcsosodik ki, és bár a lassításokkal itt is Dunát lehet rekeszteni, ezeknek is van némi varázsa,
aratni pedig még senkit nem láttunk olyan hősi beállításokon, mint ami a főszereplők jussa.
Sőt, a harmadik részre (és a többi folytatásra, pláne, hogy Snyder már 6 epizódos hosszban gondolkodik) kaptunk egy újabb történeti szálat, aminek mentén lehet építkezni, miközben egy fejezet lezárásra került. Meglátjuk, hogy ebből mit sikerül kihozni, de az semmiképp sem ártana, ha a rendező elfogadna némi profi írói segítséget/közreműködést, és minimális kontrollt. Ettől függetlenül a Rebel Moon 2. rész: A Sebejtő messze nem nézhetetlen vagy rossz, szimplán csak nem egy Star Wars – bár a rajongók ugye ott is kikérnek maguknak mindent, ami eltérő attól, amit várnának – vagy 300. Mert hát valóban, nem ez a sci-fi-akció a filmművészet csúcsa. Ha azonban úgy tekintünk rá, mint egyszeri szórakozás, ami egy teljes előfizetésnek csak egy kis része, akkor visszafogottan ugyan, de képes élményeket okozni.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A Netflix új thrillere nem reformálja meg a műfajt, és nem sikerül teljes mértékben kihasználni a sajátos alapkoncepciót sem, mégis kiemelkedik a streamingszolgáltató tucatprodukciói közül.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A francia elnök visszacsábítaná Emilyt Párizsba.
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
Megzavart egy-két fejtegetést a statisztika az ATV péntek esti műsorában.
