A főzés számomra szeretetnyelv – Li Mengyi a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád

Miben különbözik a mai Peking attól, amit gyermek­korában látott?
Építészetileg például teljesen más volt, a globalizáció Kínára is nagy hatást gyakorolt. Főleg a 2008-as olimpiára való előkészületek során változott meg Peking karaktere, akkor nőttek ki azok a felhőkarcolók, amelyek manapság jellemzik a várost. Mikor kicsi voltam, még biciklivel át tudtunk menni a Tienanmen téren, ma viszont már csak gyalog, biztonsági átvilágítás után lehet bejutni, foglalt időpontra. Gyermekkoromban sokkal lazább volt minden, pedig már akkor nagyon sok ember élt a fővárosban. Most még több ember él ott. Akkoriban Peking még csak egy nagyváros volt, mára viszont metropolisszá nőtte ki magát.

Mit lehet tudni a családjáról?
A szüleim Pekingben születtek. Apukámnak hat, anyukámnak két testvére van, és mindkettőjük legfiatalabb gyermek volt. Én a teljes rokonságon belül a legkisebbnek számítottam, mindenki engem próbált védeni. A szüleim egy állami cégnél dolgoztak. Édesapámnak voltak barátai Magyarországon, akik kereskedelemmel és étterem-üzemeltetéssel foglalkoztak, és kicsalogatták. Akkoriban egyértelmű volt, hogy a nyugati életminőség sokkal színvonalasabb, Európában több pénzt lehetett keresni; apukám úgy érezte, ha Magyarországon szerencsét próbál, jobb jövőt tud majd teremteni nekünk édesanyámmal. Bátor ember volt. Az első hullám idején indult el, 1992-ben, amikor még nem élt ennyi kínai Magyarországon. Kölcsönkért némi pénzt a rokonoktól, és nekivágott. Nagyon ritkán láttam a következő négy évben. Szorgalmas, céltudatos tanuló voltam, küzdöttem azért, hogy én is vigyem majd valamire.