Egy családregény rétegei

„Öreg kulcs. Annyira régi, hogy fogalmad sincs, hová illik, nincs ilyen kulcslyuk vagy ajtózár, nem emlékszel rá, hogy lett volna.” Ezzel a (két) mondattal kezdődik Kukorelly Endre minap megjelent regénye, a Ház, háború, halott. A fülszövegben az szerepel, hogy „a Ház, háború, halott a TündérVölgy és Cé Cé Cé Pé című regényekkel kiegészítik egymást”. Ami nem jelenti azt, hogy ez az új mű a másik kettő ismerete nélkül élvezhetetlen lenne. Sőt, akár azt is mondhatnám, hogy ez a könyv nagyjából ugyanarról szól, mint a két korábbi. Ez elég igazságtalan és félreérthető kijelentés, sietek is hozzátenni, hogy Kukorelly írói alkatának eleve meghatározó eleme a folytonos újraírás. Hajlamos a verseit is átfésülni új kiadások esetén, nála elég ritka a végleges verzió. Végleges változatok, ahogy Mészöly Miklós írta. Öreg kulcs, így indul a regény, egy olyan kulcs, ami nem illik egyetlen zárba sem. Kukorelly mégis ezzel a kulccsal a kezében indul el az életében visszafelé, hogy találjon egy zárat, amibe beleillik. Nem nagyon reménykedik abban, hogy vállalkozása sikerrel jár majd, de valójában nem is ez érdekli, hanem inkább a visszafelé megtett út, az emlékezés folyamata. Azt írtam, ez a regény ugyanarról szól, mint például a TündérVölgy, ami abban az értelemben mindenképp igaz, hogy itt is meghatározó a családtörténet és a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának levegője. Több szálon, több rétegben fut ez az emlékezés. Ami nem is emlékezés, csak a látszata. Mert nem arról van itt szó, hogy Kukorelly megírta a személyes emlékeit, vagy hogy a családi archívumban kutakodott volna ilyen-olyan események és dátumok után. Ilyen részletek, törmelékek is akadnak ebben a könyvben, de amit olvasunk, az egészében véve mégis inkább fikció. Egy olyan fikció, amely számos „valóságelemet” tartalmaz. Kukorelly már a TündérVölgyben is hasonló módszerekkel dolgozott. Amit leegyszerűsítve úgy is megközelíthetünk, hogy emlékeket talál ki, és összedolgozza őket a valóságosan megtörtént múltbeli eseményekkel. Többek között ettől válik lebegővé a prózája, ezért nem válik el igazán a költészetétől.