Andrzej Sapkowski remeke már mindenféle feldolgozást megért, ezúttal viszont mi magunk is átélhetjük a fantasy kalandokat.
Nyitókép: Böjtös Gábor
Az élet nagy kérdései közé tartozik, hogy miközben Andrzej Sapkowski szinte a szomszédunkban teremtette meg a modern fantasy alapjait, nálunk miért csak Krúbi "költészetére" futotta. Persze csak viccelek, senki se kapjon a szívéhez, de az tény, hogy a lengyel író igen nagy dolgot vitt véghez, mikor megalkotta a The Witcher, magyarul a Vaják karakterét és világát.
A világ kifejezés pedig itt nem túlzás, hiszen míg kicsivel messzebb Dmitry Glukhovsky a posztapokaliptikus műfajban alkotott maradandót a Metró-szériával, addig emberünk egy olyan fantasy univerzumot alkotott meg, ahol minden normálisan zajlott a maga medrében mindaddig, míg be nem következett az Szférák Együttállásnak nevezett esemény, mikor a valóság szövetén keletkezett repedéseken
nemcsak a mágia áramlott át a valóságba, de rengeteg fajta szörnyeteg is megjelent,
hogy onnantól senki se legyen biztonságban.
Ezt is ajánljuk a témában
Posztapokaliptikus, váteszi látomás Oroszhon jövőjéről: Dmitrij Gluhovszkij Poszt című regénye felvázolja, milyen lehet majd Oroszország, ha a legrosszabb irányt veszik az események. Recenziónk!
Az emberek, törpök, tündék és különféle népek a korábbi békés együttélést feledve egymás ellen fordultak, mindenki mindenki ellenségévé vált, ezzel még megosztottabbá téve a világot és a birodalmakat, amiket a halálos szörnyetegek tettek ki további nagy veszélyeknek. Még szerencse, hogy a mágusok kísérleteinek következményeként megszülettek a vajákok, akik a jobb-rosszabb hitvallásuk mentén külön iskolákba tömörülve,
pénzjutalom reményében küzdöttek a rémálmokból született teremtményekkel.
Ettől függetlenül a vajákok sem örvendtek hatalmas népszerűségnek. Az emberek féltek a mágusok félbeszakadt kísérleteinek eredményétől, amitől pedig félünk, amit nem ismerünk, azt gyűlöljük leginkább. És bár a vajákok közül messze kiemelkedik egy, Ríviai Geralt, akiről a nagysikerű The Witcher-sorozat, valamint a videójátékok is szólnak, az Óvilág nevű társasjátéknak a címéhez hűen nemhogy nem a fő-, de mellékszereplője sem, elvégre a játék története sokkal régebbre nyúlik vissza, a kataklizmát követő időkbe, mikor a különböző iskolák vajákjai megindultak szerte a világba, hogy szerencsét próbáljanak.
Ezt is ajánljuk a témában
Bár Henry Cavill ezután szögre akasztja a vaják két kardját, előtte még megvívja a maga harcait. De mi köze van ennek a mi János vitézünkhöz? Elstartolt a The Witcher harmadik évada a Netflixen.
Az alapjáték fő táblájával egy jó nagy térképet kapunk, a Witcher-univerzum számos fontos helyszínével, majd a vásárolt standard vagy deluxe kiadástól függetlenül az 5 karakter egyikének minijével kell elindulni, felfedezve a tájat, átélve a nagy kalandot, mely lényegében sandbox, de történet-orientált megoldásaival ezzel együtt rengeteg lehetőséget rejt. És hogy mi az a sandbox? Röviden:
kapunk egy nyílt világot, melyen belül bárhova mehetünk, bármit tehetünk, és semmi sincs megszabva.
A The Witcher: Óvilág alapjait a kártyamechanika jelenti, hiszen mindenki egy saját paklival indít, fordulónként csak csekély számú lapot a kezében tartva, amivel nemcsak mozoghat a helyszínek között, de harcolhat is a térképen lévő szörnyekkel és a többi játékos által irányított vajákokkal. A helyszínek mind valamilyen akcióval rendelkeznek, aminek hála a vajákok pl. fejlődhetnek, így több laphoz jutva, ha pedig ellenféllel találkozunk, akkor a harc során is ugyanolyan kártyalapokat használunk, mint az utazások alatt, csak ezúttal összefüzött kombókkal sérüléseket okozva, közben a védelmet növelve. De más vajákokkal akár kockapókerezhetünk is, amire a többi játékos fogadhat, sőt
a helyszíneken városi és vadonban történő kalandokat élhetünk át,
ami egy az egyben hozza a videójátékok és regények hangulatát, azok fordulataival és fanyar humorával.
A fordulókon át zajló játék addig tart, míg valaki meg nem szerzi a negyedik trófeáját, amit a szörnyek és vajákok legyőzésével, vagy éppen meditációval lehet begyűjteni. Közben mindig van egy folyton változó kártya kínálat, aminek lapjaival frissíthetjük paklinkat, néha végleg megszabadulva egy-egy kevésbé hatásos laptól. De főzeteket és speciális eszközöket is begyűjthetünk, ami még kalandosabbá teszi ezt az izgalmas utazást, nem beszélve a számos kiegészítőről, amikkel pláne feldobhatjuk az alapjátékot.
Kickstarterről, avagy közösségi gyűjtésből érkező játékként a The Witcher: Óvilág természetesen nem szűkölködik az extra tartalmakban. Eleve, ha a deluxe változatot vesszük, kartonelemek helyett minik, szépen kidolgozott figurák jelzik a szörnyetegeket. Emellé ott A legendás hajsza, a Skellige és a Mágusok kiegészítő, és bizony mindhárom megéri a pénzét. Nem beszélve a fém érmékről, valamint a playmatről, ami a normál játéktáblához képest igényesebb játékteret biztosít, sőt a kártyalapokat is könnyebb rajta mozgatni.
De lássuk a nagyjából 20-30 ezer forintos kiegészítőket és tartalmukat. A Mágusok öt új karaktert hoz a játékba, így 10 főre emelve a létszámot, amiből választhatunk. Amellett pedig, hogy a változatosság gyönyörködtet, a mágusokkal új kártyák is érkeznek, hiszen a varázstudók teljesen más módon küzdenek, a védelmet például energiára cserélve, amivel akár hatásokat is erősíthetnek. A legendás hajszával nagyobb szörnyetegek kerülnek terítékre, melyek a térképen mozogva vegzálják a lakosságot, a megszokottnál komolyabb kihívást, különböző jutalmakat biztosítva.
Persze igényes minikkel és látványos illusztrációkkal.
A Skellige pedig egy új területet ad a térképhez, a hajózás lehetőségével, új kalandokkal, illetve egy erőteljes szörnyeteggel, mellyel alaposan meggyűlhet a bajunk.
Lehet negatívumot mondani a The Witcher: Óvilág kapcsán, hiszen valóban túlárazott a franchise és a sok mini miatt, négyen játszva pedig biztos, hogy egy egész délutánt-estét rááldozhatunk, avagy időigényes. De az is tény, hogy a kiegészítőkkel nagyon tartalmas szórakozást nyújt, nem mellesleg nagyon szépen hozza a Vaják-élményt. Bebarangolva a világot érdekes helyzetekbe futhatunk; harcolhatunk; kockapókerezhetünk; másoknak segíthetünk – ehhez pedig a szabályon felül a rengeteg kalandkártya szövegét is le kellett fordítani, közben élvezetes, Witcher-hű formába öntve.
The Witcher: Óvilág társasjáték (Delta Vision)
És persze, ha csak az alapjátékot vesszük meg, az 5-10 játékot követően kifulladhat,
a kiegészítőkkel viszont egy hosszabban tartó élményre ruházhatunk be,
ami leginkább a The Witcher-rajongóknak okoz katarzis- közeli élményt, de azokat is simán elvarázsolhatja, akik egyszerűen a fantasy műfajt kedvelik, emellett szeretnek kikapcsolódni, egyedül vagy baráti társasággal szórakozni egy gondolkodós asztali társas mellett. És ehhez a varázslathoz, ami megelevenedik az asztalon, még csak mágiára sincs szükség.
Azt mondják, hajótöröttként túlélni a lakatlan szigeten szinte már lehetetlen, de minimum embert próbáló feladat. Mi azonban szeretünk veszélyesen élni, ezért kipróbáltuk.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
A Társasjátékok Ünnepe után hetekkel még mindig a társasjáték a téma, ezúttal azonban gazdasági szempontból néztünk utána, hogy merre tart jelenleg a piac.
A fajok eredete nem egyetemes igazság, hanem egy alternatíva az ateistáknak, következményei mégis beláthatatlanok, így aki Darwin nyomában jár, felkötheti a nadrágját.
Nagyon úgy tűnik, hogy a közösségi élmény akkor is örömöt szül, amikor az agy megmozgatásáról, a közös versengésről van szó, és ilyenkor még a legnagyobb tömegek is jól megférnek egymás mellett.
A Freud tanításainak nyomdokaiban járó Szerdai Pszichológiai Társaság eredményei vitathatatlanok. Jung, Hilferding, Adler, valamint Spielrein még a mesterét is túlszárnyalta a terápia tekintetében.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
Megzavart egy-két fejtegetést a statisztika az ATV péntek esti műsorában.
