„Jussát várja a vaják” – itt a The Witcher harmadik évada

Krupincza Mariann és Varga Mátyás írása

Hosszas várakozás után június 29-én megérkezett a The Witcher 3. évada, amelyben búcsút kell vennünk a ríviai főszereplőt alakító Henry Cavilltől; a színész már hónapokkal ezelőtt bejelentette, 

Azonban még mielőtt az emberfeletti erővel bíró, bestiákra vadászó vaják szögre akasztaná ezüst- és acélkardját, néhány, a szláv mitológiából átemelt szörnyeteggel megörvendezteti a rajongók szívét.

A woke-szálakban gazdag – fekete bőrű főhős, leszbikus törpe – előzménysorozat, a Witcher – A vér eredete után igazi felüdülésként hatott már a harmadik évadot beharangozó előzetes is. Ebben Geralt és az erejével még jócskán ismerkedő meglepetésgyermek, azaz Cirilla hercegnő szembenéz egy sor kihívással, és egy-egy, a likvidálásukra érkezett orgyilkossal. Mindennek tetejébe ősi szláv szörnyek is rájuk rontanak Andrzej Sapkowski mágiával átszőtt világának adaptációjában. De szerencsére akadnak jócskán segítőik a forrongó birodalomban; többek között Kökörcsin, a bárd vagy Vengerbergi Yennefer, a varázslónő. S bár szemlátomást egyik csata éri a másikat, az emberi érzelmek és kapcsolatok sem szorulnak háttérbe.

amelyben alaposan felpörögnek az események: egymást érik az intrikák és összeesküvések. Yennefer és Geralt a maguk módján akarják biztosítani, hogy Emhyr, a nilfgaardi császár semmiképp se kaparinthassa meg az ősi tündevérű Cirit, aki révén az uralkodó erősíteni tudná hatalmát. De nem csak a császár jár szorosan Ciri nyomában. Egy gonosz varázsló, Rience is sok fejtörést okoz szinte az első percektől a már-már „családként” funkcionáló hármasnak. Az első rész végén végül a két fiatal nő a varázslóiskola felé veszi útját, átmeneti biztonságot remélve. Ám hamar kiderül, hogy még a mágikus képeségekkel bírókban sem lehet igazán megbízni többé.

A Netflix egyelőre öt részt tett közzé az új kalandból. A következő adagig július végéig kell várni.

Henry Cavill megy, Liam Hemsworth jön

Cavill távozásának pletykájára sokáig nem érkezett érdemleges válasz, végül az első meglepődés után megeredt pár színész-kolléga nyelve. Sajtóértesülések szerint a korábban Supermant is megformáló színész annyira komolyan vette a munkálatokat, hogy Sapkowski valamennyi művét elolvasta, és teljesen otthonosan mozgott a mitikus entitások világában. (Vélhetően emiatt is tudta hitelesen hozni a kiközösített vaják alakját, de ez már igazán csak megjegyzés). A Cirit alakító Freya Allan úgy fogalmazott korábban, hogy

Többször volt rá példa, hogy a forgatások előtt vagy azok szünetében tanácsokkal látta el a „Sapkowski-univerzumban” kevésbé járatos stábtagokat és színészeket.

Mint ismert, az első évad nem aratott osztatlan sikert sem a nézők, sem a kritikusok körében. Sokakat zavart például, hogy a készítők ugráltak a különböző idősíkok között, illetve hogy egy karaktert egy évadon belül több színész is megformált. Henry Cavill alakítása viszont alig kapott negatív kommentet, sokan egyenesen kijelentették, hogy a színész „egyedül vitte a hátán a show-t”.

Cavill valamennyi nyilatkozatából sütött, hogy igazi rajongó, akit a munkálatok előrehaladtával egyre inkább zavart,

Nem volt könnyű dolga e tekintetben, mert ahogy kiderült, az írók eleve nem szerették Sapkowski Vaják-világát, időnként egyenesen kigúnyolták a lengyel szerző teremtette univerzumot.

Bár még csak a harmadik évad első néhány része érhető el a Netflixen, már most mennek a találgatások, mit tartogat majd a negyedik, amelyben Liam Hemsworth (Éhezők viadala, A függetlenség napja – Feltámadás) folytatja a vadászatot a sötét erők teremtményei ellen. Egyes teóriák szerint a forgatókönyvírók Sapkowski ötödik könyvére, A tó úrnőjére építkezve egy úgynevezett metaszálat szőnek bele a történetbe, amelynek lényege, hogy egy baleset miatt Geralt új arccal tér vissza a saját világába egy mágikus kalandozás után, Ciri társaságában. Ezzel a csavarral szeretnék áthidalni a két színész közötti váltást.

Ismerős helyszínek

A magyar nézők számára bizonyára ismerősnek tűnhetett a Witcher-sorozat első évadában több helyszín is. Nem véletlenül;

Többek között az első rész legelején is – amikor Geralt meglátogatja Stregobort, a varázslót otthonában – rögtön feltűnik egy budapesti helyszín: a Jáki kápolna. A Vajdahunyad váránál található különleges épület kerengőjét Alpár Ignác tervezte 1908-ban, román stílusban, hiteles Árpád-kori részletek másolataival. A helyszín átalakításához a sorozat készítői nem használtak számítógépes effekteket: a varázslatos hangulatot a sok növénnyel teremtették meg. A harmadik részben pedig, bár ezt már jóval nehezebb felismerni, megjelenik az óbudai Kiscelli Múzeum mint az aretuzai varázslóakadémia bálterme.

De nem csak Budapest ragadta meg az alkotók fantáziáját. Az ötödik epizód nagy részét a tatai vár környékén forgatták, ami az Öreg-tóval együtt többször is feltűnik később. A számítógépes trükköknek köszönhetően pedig még azt is végignézhetjük, ahogy a vár felső része egy támadás következtében leomlik.

Egy résszel később a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Szelim-lyuk kap szerepet, mint az aranysárkány fészke –a szemfülesebbek a barlang sajátosságaiból mindezt kikövetkeztethették. Több fiktív falusi jelenetet pedig a szentendrei skanzenben vettek fel, felismerhető többek között felismerhető a felső-Tisza-vidéki tájegység a mándi református templommal, a vámosoroszi szárazmalommal és a nemesborzovai haranglábbal.

Az egész világ a középkori Európa lenyomata

Sapkowski még 1986-ban jelentette meg az első Vaják-novellát, amely végül Az utolsó kívánság című novelláskötetben kapott szerepet. Az írónak évtizedeket kellett várnia arra, hogy elérje az áhított népszerűséget, amelyet végül a három – szintén lengyel – videójáték hozott meg.

De mi volt az, ami miatt mindez kiemelkedett a rengeteg fantasytörténet közül? A nyugati olvasónak, játékosnak, nézőnek ismerős fantasyhelyszínek és -toposzok kombinációja a szláv folklórral, s az ezekből a történetekből átemelt ambivalencia. Az egymással szemben álló királyságok közül nem lehetett eldönteni, melyik a jó és melyik a rossz, egyszerűen csak mindegyik próbálta elérni a maga célját. Ezt a motívumot a lengyelek sikeresen adaptáltak a játékokba is: a sztori ténylegesen a játékos döntései alapján változott meg, és minden cselekedetünknek súlya volt. 

Dönthettünk faluk sorsáról, legyőzhettük a lakosok életét megkeserítő bestiákat. Ha akartuk persze, mert lehet, hogy pár nappal korábban épp azon falu fő lovagja rontott nekünk, mivel mindenki ellenszenvvel viseltetett a vajákokkal szemben, féltek tőlük azok különféle, hátborzongató mutációi miatt.

Az egész világ a középkori Európa lenyomata, csupán mágikus elemekkel teliszőve: törpék és manók próbálják aláásni a szerintük rosszul működő feudális rendszert, a királyok királykodnak, a lovagok lovagolnak, a parasztok művelik a földeket, a strigák és egyéb bestiák pedig az élőkre vadásznak – a vaják pedig a bestiákra, a hátán két karddal, az acéllal emberek számára, ezüsttel a bestiáknak.

S akkor ott a letagadhatatlan szláv ihlet is, hiszen a történetekben említett és előforduló mitikus bestiák többsége számos helyi népmesében előfordul,

Vannak ugyan eltérések, de a legtöbb szláv felismeri a striga/stryga (női vámpírszörny), a rusalka (női vízi lidérc) vagy a leshy (erdei szellem) alakját, mivel ezek mind a közös folklórjukból származnak – ahogy a vasorrú bábát is, amivel többször összehozza a sors Sapkowski szörnyvadászát. A szörnyvadász szintén ismerős karakter, bár nem kizárólag a szláv világra jellemző. Maga a vaják lengyel eredetije (Wiedźmin) is olyan varázslóra utal, amely valamilyen titkos tudás birtokában van – ahogy a magyar elnevezés szintén, ez a vajákolni ige származéka, amely pedig annyit tesz, varázsszavakat kiabálni.

Nem Sapkowski találta fel a spanyolviaszt

Korántsem érdemes azt gondolni, hogy Sapkowski volt az első író aki a szláv folklórhoz nyúlt. És nem is ő volt a legelső, aki ezzel futott be, elvégre Puskin még 1820-ban megírta a Ruszlán és Ludmíla című eposzát, megalkotva ezzel valószínűleg az első szláv népmeséken alapuló fantasyt. Fodor András, a mű magyar fordítója ezt a János vitézünkhöz hasonlította, hiszen abban is a bátor és rendíthetetlenül szerelmes vitézlovag menti meg az elrabolt leányt, népmesei kalandokba bonyolódva.

Dvořák pedig még 1901-ben írta meg a Ruszalka című operáját, amelyben a cseh romantikus írók által összegyűjtött és átdolgozott szláv meséket vette alapul.

Nyitókép: Netflix