Nyitókép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György
Kedvenc történelmi alakom a szépséges Aelia Sabina, aki minden bizonnyal játszott a világon ma már egyedülállónak számító aquincumi víziorgonán, s talán hárfázott is. Hajnalban viszont, bicajozás közben mindig elcsodálkozom a róla elnevezett utca melletti piac ízléstelenségén. Leginkább a szegényes villanykörtefüzéren, ami elvileg a kaput díszítené, de csak a háború utáni olasz új hullámos filmiskolát idézi. Miért van az, hogy folyton messzi földre vágyunk, és nem látjuk a saját értékeinket?