Kétezer év kisvárosiasság

Nyitókép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György

Kedvenc történelmi alakom a szépséges Aelia Sabina, aki minden bizonnyal játszott a világon ma már egyedülállónak számító aquincumi víziorgonán, s talán hárfázott is. Hajnalban viszont, bicajozás közben mindig elcsodálkozom a róla elnevezett utca melletti piac ízléstelenségén. Leginkább a szegényes villanykörtefüzéren, ami elvileg a kaput díszítené, de csak a háború utáni olasz új hullámos filmiskolát idézi. Miért van az, hogy folyton messzi földre vágyunk, és nem látjuk a saját értékeinket?

Alig van még egy olyan kerület, amelyet úgy elhasznált a huszadik század, mint Óbudát. A közigazgatási rendezés megcsonkította területét a középkori városkáéhoz képest, s bővítette is, például a falusias Békásmegyerrel. Az ötvenes években dózerolták le az 1838-as árvíz után épített kisvárosias, elavult negyedét. Sokaknak fájt ez akkor, pedig már a harmincas évektől tervezték a Tabán bontásával együtt. A rekonstrukciós tervet azonban igencsak megváltoztatta a francia házgyári technológia megjelenése. Tízemeletes panelek épültek a Duna és a budai hegyek között, amelyek a szakértők szerint akadályozzák Budapest szellőzését. A több évtizedes folyamat végén nem csak a városrész-átalakítás sikerült a valaha volt legnagyobbra. Itt épült Magyarország legnagyobb lakóépülete. Lakóterülete 43 ezer négyzetméter 884 lakásra osztva, és háromezren lakják. Vajon hol tartják a társasházi közgyűléseket?