Igazából egy percig sem vesszük komolyan a történetet, ahogy elindul, és ez valamennyire végig bennünk marad, de egy-egy nem várt csavar képes arra, hogy reálisabbá, drámaibbá tegye az összképet, arra késztetve a nézőt, hogy bólogasson, „igen, ezt már láttam”, de valahogy végig ott a karikatúra jelleg.
Kate Winslet, akinek az évek és a kilók is jól állnak, végig mindent megtesz azért, hogy szórakoztasson, de kiemelhető még jobbkeze, valamint Guillaume Gallienne is, bár összességében nehéz lenne bárkit elmarasztalni az alakításáért, annyira magáénak érzi mindenki a rá szabott szerepet. Még Hugh Grant is felbukkan a rá jellemző minőséggel, így egy szavunk sem lehet. A főcím zenéje mókás, de egyébként nem a muzsikákra fogunk emlékezni, ahogy az operatőri munka is rendben van, de semmi extra, amikor viszont amolyan sorozatos, olcsó érzetet kelt, az is kiválóan illik a szürreálisabb, szatíra jelleghez.
Mindent a pénzért
Persze itt is a sztori a legfontosabb. Az pedig működik. Látjuk, ahogy a kisember felemelkedik, lényegében legfőbb tanácsadó lesz,
megpróbálva felszámolni a korrupciót, visszahozva a hagyományokat, felemelve a nélkülözőket, ami egy gyönyörű utópia is lehetne, ha a program megvalósulna.”