Tragikus sorsú kincseink: van-e remény, hogy az elveszett magyar filmek előkerüljenek?

Ingyenesen elérhetővé tette hivatalos YouTube oldalán a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum az Elveszett magyar filmek című dokumentumfilmjét, amely bemutatja a hazai filmipar elmúlt 120 évének viszontagságait, a megsemmisült filmek tragikus körülményeit, és a rég elfeledettnek vélt alkotások újra felfedezésének lehetőségét.

Pusztuló filmkincsünk

A filmtörténet első évtizedeiben csak kevesen ismerték fel, hogy a film dokumentum- vagy művészi értékkel bírhat, amit érdemes lenne megőrizni az utókor számára. Egy-egy filmből csak kevés kópia készült, s ezek a használat során hamar tönkrementek. A filmek egészen 1951-ig nitrocelluloid nyersanyagra készültek, amely páratlanul szép és részletgazdag képet ad, de fokozottan sérülékeny, tűz- és robbanásveszélyes. Külső behatás nélkül, akár már 38 fokon lángra lobbanhat, és vízzel nem lehet eloltani. Éppen ezért a némafilmkorszakban világszerte gyakoriak voltak a tragikus mozi- és raktártüzek.

Maga a nyersanyag sokáig értékesebbnek tűnt, mint a rajta található képsor. A műanyag előtti világban ugyanis számos használati tárgy készült celluloidból, emiatt gyakori volt, hogy élelmes vállalkozók lemosták a filmszalagról az emulziót, és a celluloidot más anyagokkal keverve újrahasznosították: lett belőle körömlakk, cipősarok, bélésanyag, szemüveg vagy játékbaba.

Nagy hasznot hozott az is, ha a filmszalagról lemosott emulzióból kivonták az ezüstöt: egy tonna nitrofilm ugyanis három és fél kiló ezüstöt tartalmaz. Így nem meglepő, hogy akkoriban virágzott a filmhulladék-kereskedelem. 

A filmek pusztulása a gépházban is folytatódott: sokszor maguk a gépészek vágták ki a nekik tetsző jeleneteket, emiatt különösen nagy veszélyben voltak a pikáns részletek.

A hangosfilm beköszöntével sajnos még mindig nem volt archívum, amely a múlt filmes emlékeit megőrizte volna, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a hazánkban készült 600 némafilm több mint 90 százaléka elpusztult. Elveszett az első megrendezett magyar film, A táncz. Töredékesen maradt fenn a magyar film első világsikere, a Kolozsváron forgatott Sárga csikó – egy magyar népszínmű, amely 1914-ben öt kontinensen aratott sikert.

S ha már a Sárga csikó... a dokumentumfilm kiemeli olyan filmstúdiók kulcsszerepét is, mint Janovics Jenő kolozsvári műhelye, ahol világhírű rendezők, többek között Kertész Mihály és Korda Sándor kezdték pályafutásukat. Annak ellenére, hogy alkotásaik világsikert arattak, számos korai munkájuk eltűnt az idők során – így a Kölcsönkért csecsemők, a Mágnás Miska, a Gólyakalifa, vagy a romantikus vígjátékok előfutára, a Mesék az írógépről.

Mindeközben a filmgyártás másik központjában, Budapesten saját forgatókönyvből készült el az első magyar időutazásos fantasztikus film, A háromszáz éves ember, olyan fiatal arisztokraták főszereplésével, mint Andrássy Katinka. 

Az első világháború miatt érvénybe lépő filmbehozatali tilalom aztán elhozta a magyar filmgyártás első virágkorát: sorra alakultak a gyártó és forgalmazó cégek. 1918-ban rekordszámú, 102 játékfilm készült, de ezek is szinte mind elvesztek. Köztük az első Drakula-film Lugosi Béla főszereplésével, melynek forgatókönyvén Kertész Mihály is dolgozott.

Az első világháborút követő emigrációs hullámokban a legtehetségesebb alkotók közül sokan elhagyták az országot, és Bécsben, Berlinben, Hollywoodban futottak be nagy karriert. Mígnem a harmincas években ismét erőre kapott a magyar filmgyártás, tucatjával készültek a közönségfilmek, a máig népszerű, de sokszor sablonos érzelgős melodrámák és vígjátékok, a korszak nagy sztárjaival.

A zsidótörvények nyomán filmes alkotók és szakemberek százai szorultak ki a filmiparból és a filmvászonról, 1945-ben viszont már a fasisztának minősített alkotásokat tiltották be a film témája, vagy a bennük szereplő színészek vélt vagy valós politikai beállítottsága miatt. Ebben az időben 109 film került tiltólistára, ebből 10 semmisült meg és sok hiányosan maradt fenn. 

A dokumentumfilm részletesen beszámol a második világháború alatti és utáni kihívásokról, különösen a háború alatt borospincékbe menekített filmek tragédiájáról és a politikai cenzúráról is. A Magyar Film Iroda filmjei, amelyeket a második világháborúban a front elől a budafoki borospincékbe menekítettek, egy alkalommal berobbantak, így több ezer dokumentumfilm negatívja semmisült meg. Sok kópiát, amelyek sértetlenül vészelték át az ostromot – szemtanúk beszámolói szerint – 1946-ban a filmgyár udvarán égettek el. Ma sem tudni pontosan, hogy miért.

A háború utáni nyersanyaghiány miatt az is előfordult, hogy egy régi filmből vágtak ki egy képsort és más filmben hasznosították újra. 

Ekkor veszett el például Keleti Márton 1938-ban készült Borcsa Amerikában című filmje, amit valóban New Yorkban forgattak, de Fedák Sári első hangosfilmje is nyomtalanul eltűnt, nem beszélve Páger Antal ekkoriban betiltott filmjeiről.

Az ötvenes évek második felében új megsemmisítési hullámot hozott a tűzbiztos, műanyag alapú film megjelenése. Lázas filmátírás vette kezdetét, azonban a biztonsági kópiákra átmentett nitrofilmeket általában megsemmisítették.

Vajon van-e remény, hogy az elveszett filmek előkerüljenek?

A magyar filmek forgalmazás útján már az 1910-es évektől kezdve eljutottak a világ minden tájára, ezért van esély arra, hogy külföldi archívumokból, hagyatékokból előkerüljenek. Ez persze versenyfutás az idővel, hiszen a nitro-nyersanyag nem megfelelő tárolás esetén bomlik, megsemmisül. A dokumentumfilm a tragikus sorsú, elveszett magyar filmek ellenére optimistán áll hozzá a helyzethez. Az alkotók úgy vélik, a helyzet mégsem kilátástalan, 

A közös cél érdekében széleskörű nemzetközi együttműködés alakult ki a filmarchívumok között. 1957-ben mindössze 12 magyar néma játékfilm volt a Filmarchívum gyűjteményében, jelenleg majdnem 70.

„A filmarchívumok szerepe kiemelkedő fontosságú a filmkincs megőrzésében, és bár az elveszett filmek visszakerülése versenyfutás az idővel, a remény él, hogy a digitális rekonstrukciós technológia segítségével és nemzetközi szakmai együttműködésnek köszönhetően egyre több elveszett alkotás kerül majd elő a jövőben” – fogalmazott Ráduly György, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatója.

Szinte csodaszámba megy, ha egy-egy film előkerül. 2017-ben a holland filmarchívumban találták meg a Munkászubbony című filmet, amely ma már restaurálva, régi fényében tündököl. Prágából pedig idén került haza az Egy az eggyel című töredék, amelyet a háttérben látható Parlament alapján sikerült azonosítani.
Ami mindenképpen dicséretes, 

Nyitókép: képernyőfotó / Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum