![](https://cdn.mandiner.hu/2024/07/AeCPvg3xpnVhChT8sdrpWXzcOeidPTy-es6YO6ahIK0/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2E3YzUxYzBkMmI0NjQzNWZhOThiYzhmMjY5YmNjYjQ1.jpg)
Tokió új közvécéket épített menő építészek bevonásával. Wim Wenderst bízták meg, hogy kezdjen valamit a nem mindennapi projekttel. Wenders jött, látott, győzött, megrendezte egyik legszebb filmjét a vécétakarítóról, aki megtanít észrevenni a derengésben a fényt, a nincsben a vant.
Arra gondolok, hogy a fenti képet, ezt a belém égett filmkockát kinyomtatom, és kihelyezem az autóm műszerfalára, hogy mindig előttem legyen, különösen a hétköznapok gépies egyhangúságában, amikor hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez az egész, így ahogy van, teljesen értelmetlen és felesleges. Szóval kinyomtatom Jakuso Kódzsit, amint a kormányt fogva elmosolyodik a lét monotóniájának elviselhetetlen könnyűségén, azon, hogy a felesleges függelékeket lehántva, mindent a maga pőre egyszerűségében nézve végül is olyan gyönyörű, hogy élünk, és ahogy élünk.