Kövérné Kalmár Mónika „Sütis Móni” írása a Mandiner hetilapban.
Bókaföldiné Lovász Ilona nem tudott spórolni. Sok nagyszerű tulajdonsága volt, de a pénzzel nem jól bánt. Vagyis saját felfogása szerint mégiscsak jól, ugyanis az volt az elve, hogy inkább élményeket gyűjt, mint bankjegyeket. Így aztán amint összejött a bankszámláján egy szabad szemmel látható összeg, azonnal nézegetni kezdte az utazási lehetőségeket.
Ezt a kekszet kóstold meg, Lacikám! Csokiszalámi, de nem csak úgy, ahogy én szoktam készíteni”
Laci, a férje ugyan nem vágyott sehova, beletörődött neje mehetnékjébe. Hű társa volt az utazásokban is, noha ő maga szívesebben maradt volna otthon, hogy dolgozgasson kicsit a ház körül. Harmincöt éve voltak házasok, felneveltek két gyereket, akik vagy tíz éve kirepültek. A házaspár egy kis élelmiszerboltot vitt a városka szélén, ami nem volt rossz helyen, és a legfontosabb: hatalmas parkoló mellett helyezkedett el az épület, így a vevők nemcsak meg tudtak állni, de még fizetniük sem kellett a parkolásért.