Csontváry és a mélytengeri búvárok – magyarok új utakon

1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, arra emlékezvén, hogy  – legalábbis a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon fejezte be Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Ha nem is ezen évforduló apropójából, de eszmeileg rokon törekvésekkel nyílt meg a Hungarian Art & Business (HAB) friss kiállítása is. Az Új kezdet. Remekművek huszonöt újat kezdő képzőművésztől című tárlat a modern és kortárs – főleg magyar – alkotók egy-egy munkáján keresztül ugyanazt vizsgálja, mint annak idején a reformkor újítói: 

és a múltból hozott értékeket nem feledve változtatni azokon a dolgokon, amelyekhez a régi formájukban már nem vagy csak alig lehet kapcsolódni.

Az Andrássy úton, az egykori Kogart Ház helyén tavaly nyílt művészeti központ egyik, ha nem a legfőbb feladatának amúgy is „a művészet társadalmasítását” tartja, azaz hogy feszengés nélkül bárki otthon érezhesse magát e különleges, az 1800-as évek végén épült palotában. Az épület külseje és belseje között érdekes kontraszt feszül; a „habfelhős” tereket, kissé meghökkentő, de mindenképpen figyelemfelkeltő módon egy szivárványos lépcső köti össze, az alagsorban a legmodernebb eszközökkel felszerelt alkotóműhely és podcastszoba működik, legfelül a határon túli és külföldi képzőművészekre fókuszáló rezidenciaprogramnak is helyet adó stúdiólakásokat, illetve egy óriási műtermet alakítottak ki. 

Ebbe, a múltat a jelennel összekötő közegbe jól illeszkedik a mostani válogatás, amelynek alapja a neves Antal–Lusztig-gyűjtemény: Antal Péter Debrecenben élő ügyvéd kollekciójából Gulyás Gábor válogatott. A teljesség igénye itt nyilván fel sem merülhetett, hiszen a nagyapa, Lusztig Sámuel által elkezdett gyűjtői tevékenység, amelyet aztán az unoka folytatott minél inkább a kortársakra fókuszálva, több mint ötezer műtárgyat számlál. 

azzal a külön művészettörténeti többlettel, hogy a birtokában lévő művek a XIX. század második felétől a napjainkig mutatják be a képzőművészet fejlődését, változását festményeken és szobrokon keresztül. Ezen belül is fontos részei a kollekciónak a XX. századi alkotók, így sok más mellett Gulácsy, Csontváry, Moholy-Nagy, Kassák, Ámos Imre vagy Korniss Dezső, illetve az újabbak közül Hantai Simon, Reigl Judit, Fehér László, Lakner László, Bukta Imre, Kicsiny Balázs alkotásai.

Az Új kezdet tárlatra kiválasztott darabokban minden látszat ellenére sok a közös. Létrehozóik egyrészt úgy mutatnak új megoldásokat, hogy közben katartikus hatást elérve esztétikai élményt is nyújtanak, másrészt egyikőjük sem egy valamely irányzathoz tartozó csoport keretein belül lett sikeres, hanem a stílusjegyekké vált motívumaik nyomán ők maguk voltak a kánonteremetők, azaz az „új kezdet”. Akadnak közöttük, akik ezzel a magyar művészetben váltak nagy hatású ikonná (Csontváry, Gulácsy, Kondor Béla, Schaár Erzsébet, Lovas Ilona), és olyanok is, akiket teljes joggal tekintünk ma nemzetközi csillagoknak, mint például Hermann Nitschet, Damien Hirstet, Moholy-Nagy Lászlót, Reigl Juditot, Maurer Dórát.

Vagy éppen Hantai Simont, akinek a hatvanas években készült, Pliage című, óriási festménye rögtön a a lenti terembe való belépés után lenyűgözi az embert: a csomózott, gyűrt, hajtogatott vászonra festett, úgynevezett pliage módszerrel készült sorozat egyik legkülönlegesebbje ez. Mellett nem sokkal a mindig mindenben újat kezdő Reigl Judit olajképe (Tömbírás) hasonlóan lélegzetelállító, akárcsak Maurer Dóra Paprika című műve, amely a görbült síkok és a tér problémáit vizsgáló, főként a kilencvenes években végzett kísérletek lenyomata.

A tárlaton – szintén a teljesség igénye nélkül – láthatjuk még Csontváry a Délutáni vihar Trauban című festményét, a „a dionüszoszi misztériumot” újrateremtő Hermann Nitsch egy vászonképét (Vér vékony szöveten), Bukta Imre 1980-ban betiltott, az elmúlás mellett az 56-os forradalmat is megidéző munkáját (Egy darab ősz), Csáky László egy szobrát (Kubista fej), Korniss Dezső, Kondor Béla egy-egy festményét és Lovas Ilona Stáció No.16 elnevezésű szakrális installációját.

A kortárs magyar képzőművészet megújítói közül különösen érdekes az 1994 óta működő Kis Varsó csoport (Havas Bálint, Gálik András) jegyezte Tulajdonság. A tizenkét, életnagyságú serdülő fiú tornasora előtt állva hirtelen a szocializmus korabeli testneveléstanár pozíciójában érezhetjük magunkat,

Hasonlóan meghökkentő hatású „a nagyerejű kívülálló” Kicsiny Balázs installációja, a 2005-ben a Velencei Biennálén szerepelt Ivócsarnok: a pizsamában térdeplő, áldozáshoz használt kehelyből hasztalan inni próbáló mélytengeri búvárok erős vizuális metaforái az emberi a kiszolgáltatottságnak, tehetetlenségnek. 

Az Új kezdet kiállítás április  7-ig látogatható, ingyenes tárlatvezetések is lesznek, február 1-jén például Antal Péter, a gyűjtemény tulajdonosa és Vékony Délia, a HAB művészeti igazgatója részvételével.

Nyitókép: Kicsiny Balázs Ivócsarnok című műve az Új Kezdet. Remekművek huszonöt újat alkotó képzőművésztől kiállításon, a Hungarian Art & Business (HAB) épületében, Budapesten 2024. január 22-én. (Nyitókép és fotók: MTI/Hegedüs Róbert)