Budapest 150 éves történelmének koronadísze: a Gellért szálló

Szerző: Pelles Márton

***

Az Adria Palota és a Mahart ház történetét bemutató kutatásaik után újabb kiadvánnyal jelentkezik ez év Adventjére a Zsigmond–Tiborcz szerzőpáros. Ismét egy a BDPST Group szárnyai alatt álló ikonikus épület újul meg, melyhez kapcsolódóan annak története is bemutatásra kerül, páratlan illusztrációkkal.

Úgy gondolom, hogy már az előz két kiadvány is fontos és sok tekintetben hiánypótló forrásmunka volt. Ugyanakkor a Gellért szálló azért nagyon jól megválasztott téma, mert az a budapestieknek, az ország távolabbi lakóinak és sok külföldi számára is Budapest és így Magyarország egyik meghatározó szimbólumává vált a 20. század folyamán.

Az épületben először két éve jártam, amikor budapesti lakos lettem, és meg engedhettem magamnak az órákig tartó felfedezőutakat a városban. Egy ilyen forró nyári napon, árnyékot keresve tévedtem be először a kapuin, ahol szinte kényelmetlenül éreztem magam öltöny és nyakkendő nélkül, olyannyira lenyűgözött pusztán az előtér szépsége, a gazdag belső díszítés, az a miliő, amely fogadott. A kiadvány olvasása és átlapozása újra ezt a jó értelembe vett minőséget juttatta eszembe, ugyanis az a „sorozat” előző részeiből nyert tapasztalatokkal megszerkesztett mű, mely olvasmányos, mégis szakmai.

Tudományos kritikai szememmel nézve, korrekt láb- és végjegyzeteléssel ellátva a kiadvány a tudományos körökben is méltán számíthatna elismerésre, ám jól látszik, hogy a szerzők sokkal inkább az ismeretterjesztés irányába vitték el a fókuszt. Ezt mutatja, hogy a Gellért történetét inkább epizódjelleggel, egy-egy korszak meghatározó szereplői és az épület kapcsolatán keresztül vizsgálták. A fejezetek, noha időrendben vannak szerkesztve csak lazán a Gellért aspektusában kapcsolódnak egymáshoz.

Persze mondhatnánk, hogy túlságosan a különlegességekre helyeződik a hangsúly a Gellért története kapcsán, ám az igaz, hogy kötet végére az olvasó belátja, hogy a turisztikai ágazatban, és így a szálloda kapcsán is, pontosan ezek a különlegességek voltak azok, amelyek a város és az ország egyik legfontosabb helyévé tették a történelemben a Duna-parti épületet. A sors úgy hozta, hogy a huszadik század viharai mindig erőteljes hullámokat vetettek a part képzeletbeli hullámtörőjén a Gellérten, akár a Tanácsköztársaság irányítói, akár Budapest román megszállói költöztek be szobáiba, akár Horthy és a második világháború kopogtattak ajtaján, akár az 56-os pesti budai srácok vonultak el előtte.

Noha főleg a 19. századdal foglalkozó gazdaságtörténész vagyok, mégis szakmailag és átadott ismeretanyagában sokkal fontosabbnak találom a kötetnek ezen részét: az 1945-től napjainkig tartó fejezeteket. Míg magának a Gellértnek is ismertebb a korábbi történelme, addig az újabbkori egy sokkal kevésbé kutatott időszak. Ezzel szemben, úgy tud szakmai és hiteles maradni a kötet ezen második része is, hogy nem veszít szakmai hangvételéből és nem adja alább bemutatandó téma alapos kifejtését sem.

Talán a kutatás nehézségeiből, a levéltári források védettségéből, a még élő szereplők személyes adatainak védelme iránti jogából fakadóan a mű kutatási mélysége megáll az ismeretterjesztés határán, ugyanakkor az épület jövőjét illető leírás, nagyobb terjedelmet kívánt volna. Mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy a kiadvány valószínűleg így is közönségkedvenc lesz a karácsonyi időszakban.

Az angol és magyar nyelvű, színes, képekkel gazdagon illusztrált 200 oldalas kiadvány kiváló ajándék lehet saját magunk és szeretteink számára Karácsonyra. A kötet, ismeretterjesztő fókusszal, nagyon alaposan tárja elénk a Gellért szálló múltját a magyar történelem mérföldköveinek fókuszában. Azt is mondhatjuk, mely szándék jól kiolvasható a kiadványból, hogy a kötet elolvasásával a 150 éves Budapest történelmét ragadhatjuk meg annak legragyogóbb ékkövén, a Gellért szálló és az ott megszállt, beköltözött lakók mikro-történelmén keresztül.

Nyitókép: Fortepan.hu