Régészeti szenzáció bukkant fel a honfoglalás korából – szakember a Mandinernek

Hónapok óta régészeti szenzációról beszélnek a szakértők és a laikusok egyaránt a fővároshoz közel, Csomád határában talált honfoglalás kori lelettel kapcsolatban. Most Füredi Ágnest, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének régész-muzeológusát kérdeztük a különleges leletről és minden másról is: 2023 tavaszán, civil bejelentés nyomán ugyanis Ágnes végzett leletmentő feltárást Rácz Tibor Ákos régésszel közösen, a Közösségi Régészeti Egyesület önkénteseinek, és régészhallgatóknak a segítségével. 

Mint kiderült, 

Szerencsés módon a roncsolás elkerülte az egyik legfontosabb leletet, a korabeli harcos övön hordott tarsolyát, melyet az előlapot díszítő tarsolylemezzel, a tarsoly bőr- és textilmaradványaival, illetve egykori tartalmával együtt sikerült páratlanul jó állapotban megmenteni – tudjuk meg.

A szerves maradványok a fő attrakció

Füredi Ágnes elmondja: „A lelet teljes pompájában a feltárás után, a restaurátorműhelyben végzett további bontás folyamán bukkant a szemünk elé, hiszen a sír egyes részei olyan állapotban voltak, hogy 

mint utólag kiderült, nagyon helyesen. Ez azt jelenti, hogy a leleteket a körülöttük lévő földlabdával együtt emeltük ki, és szállítottuk restaurátorműhelybe. Ott megfelelő körülmények között, a terepi bontásnál jóval aprólékosabban, azonnal konzerválva lehetett feltárni és dokumentálni azokat.”

A régész arra is felhívja a figyelmet, hogy a csomádi tarsolylemez nem annyira különleges díszítésével érdemli ki a figyelmet, hanem azért, mert a megmaradt szerves maradványoknak köszönhetően egyedülálló lehetőséget biztosít a tarsoly szerkezetének vizsgálatához – e téren már a tavaly előkerült pátyi tarsolyleletek is fantasztikus új információkkal szolgáltak a gondos restaurátori munkának köszönhetően.

A szakember hangsúlyozza: „Nehéz lenne tagadni, hogy egy honfoglalás koros régész számára valóban különleges élmény tarsolylemezes sírt felfedezni és feltárni. Tagadhatatlan, hogy e leletek szinte 

mind a szakma, mind a nagyközönség számára. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez már a második ilyen személyes élmény volt szakmai pályafutásom során.”

Civil felfedezés, majd kiváló együttműködés 

Az előkerülés körülményei szintén figyelemre méltóak, ugyanis civil felfedezésnek köszönhetik a lelőhelyet. 

Ennek honfoglalás kori mivoltára egy internetes fórumon hívták fel a figyelmét, majd Kiss Henrik Ferenc szegedi régészhallgató volt az, aki hozzánk irányította őt” – hallhatjuk a sztorit. 

Kezdetben csak annyit sejtettek, hogy honfoglalás kori temetkezés várható. A leletmentés a Közösségi Régészeti Egyesület segítségével zajlott, a szakmai hátteret a Ferenczy Múzeumi Centrum biztosította – illetve Füredi Ágnes önkéntes régészként a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetét képviselte. „A rövid, két napos feltáráson az Egyesület önkéntesei a szakmai irányítást fegyelmezetten követve, nagyon lelkesen dolgoztak. Felemelő élmény volt ezt a felfedezést ilyen támogatással átélni” – meséli Ágnes.

A tarsolylemezen túl: íj, nyíl, selyem és lóbőr

A továbbiakban azt is megtudjuk, hogy a sírban megtalálták a harcos egykori íjászfelszerelését: a visszacsapó íj markolatát és szarvait borító agancslemezeket, valamint a nyíltegez vas és fa részleteit, a nyílhegyekkel együtt. A temetési rítus részeként 

a nyúzás során a bőrben hagyott lábvégekkel, koponyával együtt. 

A korábbi szántás miatt a viszonylag sekély sírban sajnos a lábnál elhelyezett lómaradványok csak töredékesen maradtak meg, de itt is akadt különlegesség: a nemesfém veretekkel, levél alakú csüngőkkel díszített, oldalpálcás zablával felszerelt kantár részleteit is megtalálták. A nyerget is a lábnál helyezték el, erre a kengyelek, illetve a fa nyeregrészletek, ezüst nyeregveretek utaltak. 

Volt a sírban egy szép, nagyméretű csattest is, illetve a tarsoly körül selyemszövet-maradványok is voltak, ezek szintén igen jelentősek és viszonylag ritkák – foglalja össze Füredi Ágnes.

Még a tűzcsiholó acél is a helyén volt…

A régész az eredményekről is beszélt: a tarsoly szerkezete, illetve az egyéb szerves maradványok bontása, dokumentálása komoly szakmai összefogást igényelt, ebben a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete nyújtott jelentős támogatást. A leletek nagy részének restaurálása még folyamatban van, tudtuk meg, egyelőre maga a tarsolylemez tekinthető késznek. A sima, ezüstből készült, csupán díszes szegecsekkel ékített előlapi lemez és a hátoldali sima rézlemez között megmaradt a tarsolytáska bőr fedlapja és a zárószíj maradványai is megfigyelhetőek. 

Magát a tarsolyt bőrből varrták, szerkezetét még vizsgálják. 

a jellegzetes alakú tűzcsiholó acélt és a kovát úgy tűnik, vászonkötésű textilbe burkolva tartotta benne egykori gazdája. A többi sírlelet restaurálása az FMC műhelyében jelenleg is zajlik, így értékelésük is folyamatban van még, tájékoztat a szakember.

Történelmi következtetések: akár a 10. századi belpolitika is világosabb lehet

A régész kiemeli: újdonságnak számít maga a helyszín is – a Pesti hordalékkúp-síkság ezen részén kevés „klasszikus” 10. századi temetkezésről van adatunk. Az eddig ismert tarsolylemezek elterjedési területének fényében nem igazán számítottak ilyen lelet felbukkanására – de 

Tény, hogy a legtöbb tarsolylemez a Felső-Tisza-vidék 10. századi gazdag temetőiben került napvilágra, Pest vármegyében pedig 2011 óta ez a harmadik ilyen lelet (a Kárpát-medencében a 29. ismert tarsolylemez, az egyéb, pl. veretes tarsolyokat nem számítva). 

Érdekes adat: a 20. század elején Csomád-Új-hegyen 10. századi lovas, fegyveres sír előkerüléséről adtak hírt, majd később a valószínűleg e sírhoz köthető leletek a Nemzeti Múzeumba kerültek. Az újhegyi sírt a 10. század végére datálja a kutatás, az új csomádi tarsolyos temetkezés azonban – egyelőre úgy tűnik legalábbis – korábbi ennél néhány évtizeddel. 

„A tárgytípus egyenetlen területi elterjedése, valamint a hitelesen feltárt sírok környezete adott okot a feltételezésre, hogy talán 

A csomádi lelet értékelése ennek fényében remélhetőleg fontos adatokat szolgáltat majd a 10. századi belpolitikai történések tisztázásában is” – hangsúlyozza Füredi Ágnes.

További érdekes fotók:

Nyitókép: Az eredeti helyzetben kiemelt tarsoly bontás közben, a restaurátorműhelyben. A tarsoly előlapi lemezzel lefelé fordulva helyezkedett el a sírban (fotó: Füredi Ágnes)