Egy civilizáció nem élhet lelki alapok nélkül.
A reformáció válaszként született a 16. századi keresztény Európa mély morális válságára, akkor indult hódító útjára a kontinensen, amikor a nyugati egyház elszakadni látszott Istentől, és egyre nyilvánvalóbban a kiüresedés, elvilágiasodás tüneteit hordozta. A nemzeti nyelvekre lefordított Biblia, a puritán szemléletmód és a Szentírás középpontba állítása Európa-szerte új lendületet adott a keresztény tanítások közvetítésének, s nemcsak az új felekezetek frissessége alakította ezt a lelki reneszánszot, hanem a katolikus egyház reformáció által kikényszerített belső megújulása is. Mindemellett természetesen a folyamat belső megosztottságot is eredményezett a keresztények között, melynek sebei máig sem gyógyultak be teljesen.
A reformáció emléknapján – 506 évvel azután, hogy Luther Márton kiszegezte 95 pontját a wittenbergi vártemplom kapujára – nem tudok fontosabbat annál, mint hogy szólítsuk egységbe világos szavakkal és közösen kimondott hitvallással a keresztényeket, ajándékozzuk meg egymást az összetartozás élményével, és bátorítsuk közösségeinket az egység erejével. Ne süppedjünk a múlt sérelmeinek mocsarába, hanem kiengesztelődve egymással mutassuk fel együtt Európa nemzeteinek Krisztus szépséges arcát!