Egyházi újév, csendesség, mezőgazdasági munkák vége, jövendölés – Mit tudunk Szent András napjáról?

Szent András napja van. A keleti és nyugati egyházak egyaránt november 30-án ünneplik András apostolt – Skóciában vagy Romániában például, lévén, hogy ő e két ország védőszentje, ez a nap egyenesen nemzeti ünnep. Szent András napja az egyházi év kezdete, az Advent indítója, így mindig az András-naphoz legközelebb eső vasárnap lesz Advent első vasárnapja. A magyar népi kalendáriumban a november hónapot is Szent András hava néven illették, s számos népszokás és hiedelem tartozik e naphoz.

Ki volt Szent András?

András apostol, más néven Szent András egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus földi művének, majd vértanúságot szenvedtek. A Galileából származó András testvére volt Simon Péter, akit Jézus az egyház alapjává tett meg. 

Az Ortodox Egyház a halászok védőszentjeként is tisztelt apostolt a Protocletos (azaz az első meghívott) címmel illeti, 

András apostol és Jézus első találkozásáról János evangéliuma még az órát (délután négy körül, János 1:39) is feljegyzi. 

András Isten-keresésére jellemző, hogy a Jézus szolgálatát előkészítő utolsó próféta, Keresztelő János tanítványává szegődött, majd miután szolgálata csúcsán Keresztelő János rámutatott az „Isten Bárányára”, András azonnal Jézus követője lett. 

Így a két testvér otthagyta a halászéletet és háromévnyi tanítványságot vállaltak, utána pedig életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és Jézus Krisztus mellett életük árán is kiálltak.

Az András-kereszt története

Szent András apostol Betszaidában született. Az első Pünkösdöt követően Achájában és Görögországban hirdette az evangéliumot, és a hagyomány szerint Petra városában halt vértanúhalált 60. november 30-án X alakú kereszten – amit azóta András-keresztként ismerünk –, mondván, hogy a kivégző eszköz se mutassa őt Jézussal egyenlőnek.

András életéről az evangéliumokból viszonylag keveset tudunk, ám annál többet árul el az András cselekedetei című apokrif könyv, amely elbeszéli, milyen viszontagságok közepette vitte az apostol Krisztus örömhírét Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át egészen a Fekete-tenger partjáig. 

Végigjárta Trákiát és Görögországot, végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állították. András nagy beszédben tárta föl a kereszt által történt megváltást, amit a helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatott, végül börtönbe vettette. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg Andrást, Aegeas parancsot adott, hogy feszítsék keresztre. Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: „Üdvözlégy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!”

Miután megfeszítették, két napig függött András a kereszten, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek szenvedései, halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr. Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, 1208-ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462-ben a fejet Rómába vitték. 1964-ben, 

és Petrába, vértanúsága helyére került vissza. Kevéssé ismert tény, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok nagy része Szent András tiszteletére épült.

András-nap a néphagyományban

András napján véget érnek a mezőgazdasági munkálatok. Az advent kezdete előtt eleink ezen a napon még András-napi vigadalmat, mulatságot, disznótorokat szerveztek. Ám ezután elérkezett a csendesség ideje, mint minden nagyobb böjti időszaknak, adventnek is voltak szigorú szabályai: „András bezárta a muzsikát” vagy „bezárta a hegedűtokot”, mondták, ami azt jelentette, hogy véget értek a zajos mulatságok, így „tilos volt a lagzik tartása, a citerára való járás, s minden más vigadalom.”

Eleink ilyenkor rendszerint böjtöltek, zsír és hús nélküli, olajjal és tejjel készített ételeket fogyasztottak. 

Ugyanakkor ez a nap a legjelentősebb időjárás, illetve házasságjósló, varázsló nap is volt. Többnyire a lányoknak magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Próbáltak álomból jósolni. A párna alá férfiruhát rejtettek, és egész nap böjtöltek. 

„Aki böjtöl András napján, 

Vőlegényt lát iccakáján.”

 Sok helyütt elterjedt volt az ólomöntés és a gombócból jóslás, amikor a gombócokba egy-egy férfinevet rejtettek el, majd kifőzték a gombócokat. Amelyik először jött a felszínre, a babona szerint az a férfi lesz a lány jövendőbelije. Az úgynevezett András-kalendárium egy ehhez hasonló férjjósló módszer volt, de ereszrázással is próbáltak jósolni. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: „Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik” tartotta a hiedelem.

A hallgatódzásból jóslásnak legismertebb formája is András-naphoz kötődik, ez volt az úgynevezett ólrugdosás. 

Néhol pedig szemétre, trágyadombra állva figyelték, honnan hallják a kutyaugatást, mert azt tartották, hogy abból az irányból jön majd a jövedőbelijük.

Nyitókép: Szent András festmény, galeriasavaria.hu