Európai közös hadsereg: az álom, amely már évtizedek óta nem valósult meg, és valószínűleg most sem fog

Sokak szerint újra eljött az ideje egy európai közös hadsereg létrehozásának, de mennyi erre az esély?

Magyarországon először láthatja a közönség átfogó kiállításon az egyik legjelentősebb impresszionista festő, Pierre-Auguste Renoir alkotásait. A mintegy hetven művet felvonultató tárlat a Szépművészeti Múzeum, a párizsi Musée d’Orsay és a Musée de l’Orangerie együttműködésében valósult meg.
Már művészeti középiskolás diákként rájöttem, hogy a művészet történetét a teremtő képzelet végtelen impulzusokat nyújtó lokális helyszínein lehet igazán megérteni. A gótika spiritualitása, építészeti vívmányai Chartres és Reims katedrálisában vagy Kassa és Kolozsvár csarnoktemplomában kerülnek helyükre – építészettörténeti ismereteinken túl a lelkünkben is. Ahogy a németalföldi tájképfestészet lényege vagy az itáliai reneszánsz tájak sfumatója is a homokdűnék és a tulipánmezők horizontján, illetve a dimbes-dombos toszkán tájak közt bóklászva érinti meg tudatunk legmélyét. Nincs ez másként a 19. század derekán kibontakozó impresszionizmussal sem, amely úgy törte át az akadémizmus sziklaszilárdnak gondolt falait, hogy onnan már nem volt megállás; idővel megnyílt az út a 20. századi modern és avantgárd művészet felé is. És ha impresszionizmus, akkor Franciaország, benne Normandia kősziklái, Provence izzó színekben merítkező tájai, legfőképpen pedig Párizs forgataga jelentik a nagy felismeréseket, hiába kerülgetjük ma már kényszeredetten a Boulevard Saint-Micheltől a Montmartre legszebb kilátópontjáig az amerikai és ázsiai turisták tömegeit. Most viszont abban a szerencsében van részünk, hogy a Szépművészeti Múzeum földszinti időszaki kiállítóterébe lépve nemcsak képletesen, de valamelyest spirituálisan is átléphetünk a 19. század művészeti erjedését elindító korba.