Szeptember 21. a katolikus kalendáriumban egy – hallomásból legalábbis – gyakorlatilag mindenki által ismert szent ünnepe, aki megtanult a társadalom kirekesztettjeként élni, miközben élete száznyolcvan fokos fordulatot vett. Szent Máté apostolt ünnepeljük ma.
Származásáról, családjáról és előéletéről történetileg hiteles forrásunk nem maradt; Máté alakját az evangélium tárja elénk, amit azonban attól fogva tudunk, hogy Jézus követője lett, sokrétű. Akit ma Mátéként ismerünk, Lévi néven kezdte életét. Alfeus fia volt, valószínűleg Kafarnaumból származott és vámosként, azaz adószedőként dolgozott szülővárosában. Ennélfogva jómódú ember lehetett, anyagiakban nem szűkölködött, ahogy bőven kijutott neki megvetésből és utálatból is, hiszen sajátjai, a zsidók szemében ő maga volt a zsidóság árulója, az elnyomó Római Birodalom kiszolgálója és megtestesítője. A zsidó vallás és szokásjog értelmében nyilvános bűnös, tisztátalan ember volt, akivel tilos volt érintkezni és aki a zsinagógában sem imádkozhatott. Az egyébként minden jel szerint nagy műveltségű
Lévi élete azonban gyökeresen megváltozik, amikor Jézus megszólítja és követői közé hívja őt.
Ezután már Mátéként ismerjük. A Biblia arról tudósít, hogy a hívó szó hallatán azonnal otthagyja a vámházat, csatlakozik a Mesterhez, hátrahagyja addigi életét és hű tanítvánnyá válik, aki már nem vagyonát gyarapítja, hanem folyamatosan gyűjti Krisztus tanításait és beszédeit. (A hűségére utal neve is, amely a héber Mattitjahu, Mattaj szóból származik és azt jelenti, „hűséges”. Elképzelhető, hogy új nevét egyenesen Jézustól kapta, ami nem szokatlan a tanítványok körében.) Máté tehát soha többé nem szakad el Mesterétől, sőt, az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint az egyik legközelebbi tanítvány válik belőle.
,,Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, aki ott ült a vámnál. Szólt neki: »Kövess engem!« Az fölkelt és a nyomába szegődött. Amikor később a házában vendégül látta Jézust, odajött sok vámos és bűnös, és Jézussal meg tanítványaival együtt asztalhoz telepedtek. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványaitól: »A mesteretek miért eszik vámosokkal és bűnösökkel?« Jézus meghallotta, és így válaszolt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok s nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.«” (Mt 9,9-13).
A feltámadást követően a többi tanítvánnyal együtt Galileában várta Urát, ott volt akkor is, amikor a Feltámadott minden nép tanítására küldte el övéit. Azt követően, hogy Jézus a mennybe ment, tudatosan és alaposan állította össze a krisztusi tanítást, a példabeszédeket, ebből a gyűjteményből keletkezett az a mű, amit ma Máté evangéliumaként ismerünk. Szaktudása egyértelműen látható a nevével fémjelzett evangéliumon, hiszen abban említésre méltóan pontosak az anyagiakkal kapcsolatos adatok, sokkal több pénznem jelenik meg, mint a másik három evangéliumban és az is minden esetben pontosan kerül rögzítésre, hogy milyen helyzetben milyen pénzzel kellett akkoriban fizetni.
E munkát „teológiai mesterműként” jellemzik, amely megkerülhetetlenül fontos része a Jézusról szóló tudásunknak.
Feltételezések szerint arámi nyelven, az ötödik évtizedben írhatta, később pedig görögre fordították – nem kizárt, hogy éppen ő maga. Újabb elgondolások azonban megkérdőjelezik az arám-elméletet, ahogy a keletkezés időpontját is 30-40 évvel későbbre teszik és úgy gondolják, Máté szövegeit és az általa élő tanúként elmondottakat halálát követően valamelyik tanítványa rendezte könyvvé és eredetileg is görög nyelven írta le. Az azonban biztos, hogy általa maradt ránk a Megváltó anyanyelvén Jézus kereszten mondott imája.