„A Partizánban hősünk alaposan nekiment a liberális értelmiségnek, pontosabban a kultúra megmondó embereinek, akiket egyrészt azonosított, másrészt ötven-száz főre becsülte a »taglétszámot«, sokadrészt a balliberális kormányok kvázi »háttérirányítóinak« nevezte őket, akiknek, ha pozíció szerint nem is volt hatalmuk, de annál inkább ők voltak a »háttérhatalom.« És még ez se elég, Orbánék emiatt a száz liberális kultúraformáló ember miatt kerültek 2010-ben kormányra.
Mondja mindezt Puzsér 2023-ban. Az ugyan igaz, hogy az Orbánék által vívott kultúrharc oka, hogy a diktátor úgy érezte: a lipótvárosi liberálisok (hiszen róluk van szó, na) egyrészt lekezelik őket, másrészt a kultúrateremtésben erősebbek, mint a magát »konzervatívnak« becéző autokrata hatalom és holdudvara. (Igen az is egy nagy problémájuk, hogy a kultúra terén ez a populista maszlag nem működik.) Mondom: ennyi talán igaz, sőt az is igaz, hogy az SZDSZ-nek, Orbánék mai napig is főellenségének nagyobb értelmiségi holdudvara volt, mint bámely más pártnak. A többi azonban már féltékenység, gyűlölet és legendagyártás.
Puzsér mély átéléssel vette át a liberális kultúramegmondó-emberek utálatát Orbánéktól, csak előjelet váltott: neki az a baja ezzel a száz emberrel, hogy ennek az értelmiségnek a Puzsér által vélelmezett Gyurcsány imádata, karöltve a jobboldal lenézésével végül is Orbán diktatúrájának egyik kiváltó oka.
Az egyszerűség kedvéért egyetlen kis példán mutatnám meg, hogy mekkora hülyeségeket beszél itten Puzsér. Fontos megjegyezni, hogy a Partizánban Para-Kovács és Szily László nagyon pontosan helyrerakták Puzsért. A kis példák pedig azért jók, mert könnyebben át lehet élni a problémákat ezen keresztül, mint a liberális kulturális kánon elleni általánosan hevült osztályharc révületében.”
Nyitókép: Baksa Róbert