„A Partizánban hősünk alaposan nekiment a liberális értelmiségnek, pontosabban a kultúra megmondó embereinek, akiket egyrészt azonosított, másrészt ötven-száz főre becsülte a »taglétszámot«, sokadrészt a balliberális kormányok kvázi »háttérirányítóinak« nevezte őket, akiknek, ha pozíció szerint nem is volt hatalmuk, de annál inkább ők voltak a »háttérhatalom.« És még ez se elég, Orbánék emiatt a száz liberális kultúraformáló ember miatt kerültek 2010-ben kormányra.
Mondja mindezt Puzsér 2023-ban. Az ugyan igaz, hogy az Orbánék által vívott kultúrharc oka, hogy a diktátor úgy érezte: a lipótvárosi liberálisok (hiszen róluk van szó, na) egyrészt lekezelik őket, másrészt a kultúrateremtésben erősebbek, mint a magát »konzervatívnak« becéző autokrata hatalom és holdudvara. (Igen az is egy nagy problémájuk, hogy a kultúra terén ez a populista maszlag nem működik.) Mondom: ennyi talán igaz, sőt az is igaz, hogy az SZDSZ-nek, Orbánék mai napig is főellenségének nagyobb értelmiségi holdudvara volt, mint bámely más pártnak. A többi azonban már féltékenység, gyűlölet és legendagyártás.