A Gyulai Várszínház hat évtizede igazi sikertörténetként része a magyar színháztörténetnek úgy, hogy a szervezők minden évben igyekeznek a helyi művészeket is minél inkább bekapcsolni a programokba. Elek Tibor igazgatót a programkínálat mellett a jövő kiszámíthatóságáról is kérdeztük.
„Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a nagy múltú, nemzetközi Shakespeare Fesztivál méltó folytatásának feltételei nincsenek ma már meg Gyulán”, írják a sajtóközleményben. Miért döntöttek végül a Gyulai Várszínház korábban igen meghatározó programsorozatának megszüntetése mellett?
Az utóbbi időkben próbáltuk megújítani, tematikák köré szervezni a Shakespeare Fesztivált, de a világjárványokkal és energiaválsággal terhelt környezet a nemzetköziségét ellehetetlenítette, megszűntek a korábbi uniós pályázati források is. Régen is gond volt, de az elmúlt években egyre gyakrabban szembesülnünk kellett azzal, hogy a meghívásra tervezett előadások jó részének színházi tér- és színpadigénye, műszaki-technikai feltételei Gyulán teljesíthetetlenek. Az elmúlt tíz esztendőben felnőtt nemzetközi színházi fesztiválok helyszíneinek, nagyvárosainak (Budapest, Kolozsvár, Temesvár, Szeged) adottságai, lehetőségei ebben a tekintetben is aránytalanul jobbak. 17–18 évvel ezelőtti elindításakor szinte a miénk volt az egyetlen térségi nemzetközi színházi fesztivál, mára viszont csupán egy a sok között, így a szakmai érdeklődés is nagymértékben csökkent iránta. Ráadásul helyben kezdettől hiányzik a megfelelő társadalmi támogatottsága ennek az eseménynek, s talán inkább ezzel kellett volna kezdenem; egy szűk értelmiségi csoporton kívül csak kevesek tetszését nyeri el, sőt, a helyi lakosság többsége tüntető elutasítással fogadja, de az itt tartózkodó üdülővendégek sem érdeklődnek megfelelő számban iránta. Tőlem már öt évvel ezelőtt is azt várták nagyon sokan, hogy szakítok ezzel a hagyománnyal, de én inkább az átalakításával, megújításával próbálkoztam.
Mára viszont ön is úgy gondolta, hogy el kell engedniük ezt a történetet?
Igen. De nem Shakespeare-t, aki, természetesen, ettől függetlenül, továbbra is a világirodalom legnagyobb drámaírója marad. Épp ezért egy-két izgalmas, különösen érdekes Shakespeare-előadásnak a következő évadokban is mindig helye lesz.
S ez a Shakespeare-előadás mindig része lesz a tervezett új színházi fesztiválnak, a Világirodalmi Klasszikusok Fesztiváljának.
Shakespeare mellett Csehov, Molière, Ibsen, Gogol, Brecht, Goldoni, Dosztojevszkij, Tolsztoj és még számos más világirodalmi kiválóság művéből, „kötelező olvasmányából” készül a legjobb magyar színházakban évről évre új bemutató. Egy ezek legjavából, tehát a klasszikusok műveinek újragondolt, korszerű előadásaiból összeállított egyhetes programsorozat minden évben különleges színházi csemegéket kínálhat a helyi lakosságnak, a helyi fiataloknak és az üdülővendégeknek. Sőt, egy újabb vonzó programsorozata lehet a gyulai nyárnak, amiért az ország más pontjairól is érdemes lesz ismét ideutazni.
Az ideit próbaévnek szánjuk, és a források szűkülésével is számolva csak négynapos fesztivált rendezünk július 13–16. között. Beaumarchais Figaro házassága című komédiáját a nagyváradi Szigligeti Színház hozza el Botos Bálint, Csehov Három nővérét a szabadkai Népszínház Magyar Társulata Sebestyén Aba rendezésében. Csehov másik híres műve, a Sirály a Feledi Projekt táncszínházi előadásában, Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regényének színpadi adaptációja Hargitai Iván rendezésében a József Attila Színházból érkezik. Shakespeare III. Richárdja a Szegedi Pinceszínház és az Aradi Kamaraszínház koprodukciója, az És Rómeó és Júliát pedig Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter adja elő.
Az Erdélyi Hét ugyanakkor ismét helyet kap a kínálatban. Ide mi alapján válogatják az előadásokat?
Az Erdélyi Hét nagy sikert aratott mind a közönség körében, mind szakmai körökben, ezért idén immár hatodik alkalommal szervezzük meg július 31. és augusztus 6. között. Mindennap más-más színház előadását nézhetik meg a nézők, olykor egy nap kettőt is.
Az erdélyi magyar színjátszás rendkívül gazdag és rendkívül sokszínű, ennek megmutatására törekszünk,
a teátrumok legjobb előadásai közül válogató, egyhetes programsorozattal.
A gyergyói Figura Stúdió Egressy Zoltán Portugál című sikerdarabjának kocsmaszínházi változatával, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Lélekfitnesz címmel Lackfi János Cári Tibor által megzenésített verseivel jön Gyulára. A Csíki Játékszín a Klamm háborúja című kamaradarabját, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház a Tamási Áron-regényből készített Ábel. Rengeteg című friss adaptációtját hozza. Az Aradi Kamaraszínház két előadással is szerepel majd, az Amadeusszal és a 497 táncszínházi produkcióval. A nagyváradi Szigligeti Színház Csinibaba című zenés előadását a Tószínpadon láthatják majd az érdeklődők, míg a Csiky Gergely Állami Magyar Színház Visky András művéből készített Caravaggióját a Várszínpadon.
Az összművészeti fesztiválprogram szerves részeként hatodszorra valósítják meg a nemzeti klasszikusainak életműveit középpontba állító színházi programsorozatukat. Idén augusztusban ki lesz a fókuszban?
Székely János, Weöres Sándor, Márai Sándor, Szabó Magda, Tamási Áron munkássága után Molnár Ferenc életműve következik
az augusztus 13–16. közötti Molnár Ferenc Napokkal, 4 nap alatt 5 előadással.
Molnár Ferenc a magyar nyelvterületen, de talán világszerte a legsikeresebb színpadi szerző évtizedek óta. Darabjaiból évről évre készülnek új bemutatók színpadjainkon, volt miből válogatni. S egyik idei saját bemutatónk is ekkor lesz, két egyfelvonásos vígjátékból a Nemzeti Színházzal közös produkcióként, Egy, kettő, három – Az ibolya címmel. Mellettük láthatjuk majd a Játék a kastélyban (nagyváradi Szigligeti Színház), Az üvegcipő (Körúti Színház) és Az ördög (Zenthe Ferenc Színház) című előadásokat.
Hagyomány az is, hogy jellemzően koprodukcióban ősbemutatókat is színre visznek. Milyen új premierekre számíthatunk, és ezeknek hogyan alakul aztán a későbbi sorsuk?
Igen, minden évben van legalább egy teljes mértékig saját fejlesztésű bemutatónk, idén ilyen, ráadásul ősbemutatónk volt a GarázsMacbeth, ami augusztus 5-én az Esztergomi Várszínházban is látható lesz. John Christopher-Wood fergeteges vígjátékát, thriller-komédiaként Árkosi Árpád rendezte. A szeretnivalóan bolondos Elsie szerepét jutalomjátéknak szántuk gyulai Kovács Vanda számára, aki apja nyomdokait követve több mint 25 éve létezik sikeresen a színészi pályán. De jutalomjáték volt Norm szerepe a férjét játszó Sipos Imrének is.
Verebes Ernő Pengetangó című darabjából, szintén ősbemutatót tartunk július 21-én, amit az Aradi Kamaraszínházzal és az Esztergomi Várszínházzal együttműködve hozunk létre. A musical-dráma az argentin tangók világát idézi meg a halálos szerelmi szenvedélyeikkel, Cári Tibor zenéjével, Tapasztó Ernő rendezésében.
Az említett Nemzeti Színházzal közös bemutatónk külön érdekessége az lesz, hogy a Nemzeti kiváló színészei, Schnell Ádám, Bodrogi Gyula, Kristán Attila, Rácz József mellett a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjait is láthatjuk majd a szerepekben. A rendező Rátóti Zoltán,
tehát mesterek és tanítványok együtt lépnek a színpadra.
Június végén a hatvanadik évadot kezdték meg. Elmondható, hogy a Gyulai Várszínház Magyarország legnagyobb múltú nyári szabadtéri színháza?
Nem, mert a Margitsziget és Szeged régebbi. De az elmondható, hogy a legnagyobb múltú, mert az első, várszínháza. És az is, hogy a hatvan éve igazi sikertörténetként része a magyar színháztörténetnek. Kevés olyan közismert, értékteremtő, kulturális, művészeti produktum létezik a vidéki Magyarországon, amely hat évtizedet megért úgy, hogy története során, a folytonos megújulásoknak, hangsúlymódosulásoknak is köszönhetően, a magyar és egyetemes érvényű korszerű tendenciákkal mindig szinkronban, sőt, azok egyik alakító tényezőjeként, a szakmai elvárásokat éppúgy magas színvonalon elégítette ki, mint a széles közönségrétegekét.
Milyen a város és a teátrum kapcsolata? Mennyire tudják bekapcsolni a gyulaiakat és a környéken élőket – akár a művészeket, írókat-költőket stb. is – a különböző programokba?
Szerintem jó, de nem is lehet egy színház sikeres,
ha nincs a tevékenysége összhangban a várossal, a városvezetéssel, a helyi társadalommal, közönséggel.
És tudatosan törekszünk a helyi művészek bekapcsolására, például az elmúlt hét végi Free Zenei Fesztiválunk Népzenei és világzenei napját a gyulai Élővíz zenekar indította, a Jazz és blues napon fellépett a gyulai Horváth Elek által vezetett JazzElek formáció, a Klasszikus zenei napon pedig a békéscsabai Alföld Quartet és az operagálán a gyulai Tokai Ágnes.
Említettem, hogy az első bemutatónkat kifejezetten a gyulai Kovács Vandára terveztük, de ő és egy másik gyulai színész, Beszterczey Attila is szerepel a következő bemutatónkban, a Pengetangóban is. A gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar és a Békéscsabai Bartók Béla Vegyeskar önálló koncertet ad a nyáron Varázslatos filmdalok címmel. Az Irodalmi Humorfesztiváloknak mindig van gyulai, illetve Békés megyei résztvevője, idén kettő is lesz, Farkas Wellmann Éva és Hartay Csaba.
Tavaly újra pályázott a várszínház élére. Sikerrel. A mostani gazdasági helyzetben, tekintve, hogy tisztán pályázati pénzekből működnek, mennyire kiszámítható, tervezhető a következő – remélhetőleg – hatvan év?
Nagyon nehezen tervezhető és kevéssé kiszámítható. Korábban is voltak kétségek bizonytalanságok, de viszonylagos állandóságok is. Ehhez képest ma már sokkal kevésbé tudhatjuk előre, hogy mit hoz a holnap, azaz a következő év a támogatások tekintetében.
A Bárka irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője is egyben, amely 1997 óta jelenik meg folyamatosan, 2007 óta online is. Itt ugyanaz a kérdés: meddig látják biztosítottnak a működésüket?
Sajnos a színházéhoz hasonló a helyzet újabban a folyóiratok esetében is, tavaly ősz óta nem írt ki az NKA pályázatokat, a Szépirodalmi Kollégium sem. Idénre még egy fillér támogatásunk nincs, sem a folyóiratra, sem az online-ra, sem rendezvényekre, de reménykedünk, hogy lesz, mert épp ma kaptuk meg a Petőfi Kulturális Ügynökség meghívásos folyóirat pályázatát. Ha a kiadónk, a Békéscsabai Jókai Színház nem segített volna ki bennünket, akkor már fel kellett volna függesztetni a lap kiadását. Csökkentjük az oldalszámot, júliustól már nem fizetünk a szerkesztőinknek, munkatársainknak, próbálunk túlélni.
Így egyre nehezebb bizonyítani bármit is, de nem adjuk még fel.
A covid idején is működtünk, megjelentünk, idén télen, amikor bezárt a színház, a helyi alkotóknak írtunk ki pályázatokat, és a múzeumban tartottuk meg a rendezvényeinket, július végén a gyulai Hídfő kocsmában tartunk Bárka-estet, és így tovább…
Nyitókép: Előadás a Gyulai Várszínház Tószínpadán (fotó: Gyulai Várszínház)
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
„Mi vagyunk többségben ebben a városban, és sajnos nem érzem, hogy Romániában élnék” – árulta el a problémáját az illető.
Egy évtizeden át volt a miskolci közönség kedvence, egy ideje pedig a Thália Színházban már a fővárosi nézők is láthatják, hányféle szerepben képes tökéletesen helytállni. Interjúnk.
„Európának MEGA-múltja van, építsünk neki MEGA-jövőt!” – mondta a volt lengyel miniszterelnök Rómában.
Mikheil Kavelashvili elnökké választásával folytatódik a grúziai politikai válság.
