Milyen hatással volt önökre az alkotási folyamat?
Ez a munkafolyamat azt is hozta magával,
hogy gyakran teljesen maga alá gyűrt a téma, sokszor előfordult, hogy a halállal álmodtam –
például, hogy valamelyik szerettem meghal. Úgyhogy ez egy nagyon nehéz időszak volt. Azt is gyakran láttam a forgatás során, hogy Pál Emőkével, a főszerepet játszó színésznővel is többször megesett, hogy nem tudott kijönni abból a nagyon szomorú hangulatból a forgatás után, és egy kicsit magával vitte a szünetekbe is.
Milyen volt együtt dolgozni Sterczer Hildával, Erőss Zsolt özvegyével?
Hilda nagyon sokat segített nekünk, ám emiatt újra fel kellett szakítania a sebeket, hogy beszélni tudjon nekünk erről az időszakról. De legbelül mindannyian tudtuk, hogy megéri a szenvedés mindhármunk részéről, hogyha a film aztán kellően hiteles és őszinte tud lenni. Mert akkor viszont nagyon sok embernek segíteni tud, és egy missziót tud ellátni azzal,
hogy ledönti azokat a falakat, amik miatt egy ilyen tabu témáról, mint a halál vagy a gyász, a mai napig nem tudunk beszélni.
A díjátadón elhangzott a közelmúltban – szintén hasonló körülmények között – elhunyt Suhajda Szilárd neve is.
Igen, a díjat Suhajda Szilárd emlékének ajánlottam, hiszen sokat segített nekünk korábban, a film készítése során.
Említette a határon túli tehetségeket. Pál Emőke, ugyancsak erdélyi származású, ahogy maga Erőss Zsolt is, az őt megformáló Trill Zsolt pedig Kárpátaljai. Tudatosan válogatott a határainkon túlról?
Őszintén szólva nekem alkotóként nagyon izgalmas, amikor határon túlra megyek. Egy picit másfajta színjátszással találkozom, másfajta emberekkel, új arcokkal, nem csupán ,azokkal, akiket itthon megszoktam. Ebben benne van a felfedezés öröme, s persze az is, hogy lehetőséget tudok adni olyan színészeknek, akinek talán kevesebb esélye van bekerülni egy-egy magyar filmbe, mintha itt élne Magyarországon.
Nagyon jól esik nekem, ha segíteni tudom őket.
Ez mozgat.
Nyitókép: MTI / Vasvári Tamás