„Made in Hungaria vagyok, magyar termék. Amikor hazaköltöztünk Amerikából, még mindig kiskamasz voltam, de hamar rájöttem arra, hogy az itthoni világ egészen más. A vasfüggöny nagyon sokat tett azért, hogy minden más legyen. Ezt a szabadsághoz szokott lelkem nagyon nehezen viselte, még úgy is, hogy a túlélés miatt muszáj volt alkalmazkodni” – mondta Fenyő Miklós az Indexnek tavaly, a 75. születésnapja alkalmából készült interjúban. A szabadságot végül a zenében megtaláló angyalföldi fiúra az 1956 novemberétől 1959-ig tartó New York-i kitérő alatt
nagy hatással volt az ötvenes évek rock’n’roll kultúrája.
Örök példaképei lettek Jerry Lee Lewis és Elvis Presley, utóbbit volt szerencséje személyesen is látni; néhány éve így beszélt erről a Recorder magazin Koncertélmény rovatában:
„Amikor Elvisnek megjelent a Love Me Tender című filmje, akkor 1957-et írtunk és én véletlenségből New York Cityben éltem Elvis a filmpremier alkalmából jött el New Yorkba, és ez elég ritkán fordult elő pályafutása során. Nyilván részt vett a filmpremieren is, de ehhez kapcsolódóan volt egy exkluzív koncertje, ami tényleg exkluzív volt, meghívott vendégekkel, filmesekkel, polgármesterrel, zártkörűen a Madison Square Gardenben. Na, erre a koncertre teljesen véletlenül az én New Yorkban élő, akkor 16 éves unokanővérem valamilyen ügyes módon szerzett két jegyet a szülei révén, és engem is bevitt. Tízéves voltam. Nem olyan híres koncert ez, de nagyon sok mindent láttam és hallottam azon az estén, amiből az egyetlen igazán magával ragadó dolog, az maga Elvis volt. Láttam azt a fajta közönségmegnyilvánulást, amit odáig soha életemben nem láttam. Rettenetesen meghatározó élményt kaptam azon az estén, és ezt először onnan tudtam, hogy napokig, hetekig álmodtam a koncertről. Egy tízéves pesti kölyöknek ezt látni New Yorkban merőben felfoghatatlan volt.”