Meghökkentő tartalmú levél kerül kalapács alá egy magyar árverésen. A levelet a 22 halálos áldozattal járó biatorbágyi viadukt-robbantásért elítélt Matuska Szilveszter írta a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak.
A váci börtönben íródott levélben, ami most került elő, Matuska a gőzmozdonyok fékezését elősegítő találmányának bejegyzését kérte – amellyel a vasúti szerencsétlenségek is megelőzhetőek –, és meglehetősen szokatlan indokokat vetett papírra. Mint ismert, az 1892-ben, délvidéken, Csantavéren született Matuska 1931. szeptember 13-án, éjfél után 20 perccel, a házilag készített bombájával robbantotta fel a biatorbágyi viaduktot, miközben áthaladt rajta egy utasokat szállító szerelvény.
A robbantás következtében a gőzmozdony és hat kocsija a mélybe zuhant,
Utóbb derült ki, hogy a robbantás után Matuska Szilveszter, mint „rémült utas”, a detektíveknek is mesélt arról, amit átélt, majd nyoma veszett. Később Ausztriában fogták el, mivel a nyomozás kiderítette, ott és Németországban is robbantott korábban.
Az osztrák bíróság börtönre ítélte, s csak úgy adta ki a magyarországi eljárásra, ha nem ítélik halálra. A magyar bíróság mégis halálra ítélete a merénylőt, ám végül hosszas jogvita után Horthy Miklós kormányzó személyesen döntött úgy, hogy nem hajtják végre az ítéletet, így Matuska Szilveszter a váci börtönbe került. A 16 éves lánya, Gabriella is kegyelmi kérvényt adott be. Azt írta, az apja végigharcolta a világháborút és „nem bűnös, hanem elmebeteg”. Sokáig keveset lehetett hallani a merénylőről, aztán 1939 májusában megszületett az ominózus levél, amelyben Matuska a következőképpen érvelt a szabadalmi bíróságnál: „Igen fontos nemzetgazdasági érdeken kívül
a károsult, és a szerencsétlenül jártak hozzátartozóinak is érdeke, hogy találmányaim minél gyorsabb tempóban nyerjenek szabadalmi jogot”
– indokolt az akkor 47 éves biatorbágyi rém, majd azt is jelezte, az elfogadott szabadalom a családjának is jót tenne: „Az a sok szomorú tragédia, amely az én nevemhez fűződik, a Szabadalmi Bíróság objektív döntése után más színt fog a nagy nyilvánosság előtt ölteni és szeretett, de meghurcolt családom rehabilitációját vonja maga után.”
Matuska a levélben egy bizonyos Schabensky Leóra is hivatkozik és miatta kér gyorsított eljárást: „Ezen találmányaim már tíz éve készen állnak, csak a Schabensky Leó egy részét plagizálta tőlem.” Az utóbbi egy bécsi feltaláló volt, akire a korabeli lapok szerint Matuska irigykedett, mert sok találmányát hitelesítették. A levélben előkerül a „többi Leó” kifejezés is. Nem véletlenül, hiszen a biatorbágyi merénylet utáni büntetőperben többször is hivatkozott egy bizonyos Leóra, aki hipnotizálta őt, sőt, bűntársa volt a terrorcselekményben. A bíróságon nem nyert bizonyságot, hogy ez a bizonyos Leó létezett egyáltalán. Matuska Szilveszter szabadalmi kérelmét végül nem jegyezték be, ő pedig tovább töltötte életfogytiglani büntetését a váci börtönben. Egészen a II. világháború végéig, amikor is több száz rabot engedtek szabadon a szovjet megszállás előtt. Matuskának nyoma veszett, körözést adtak ki ellene. Egyes adatok szerint visszatért délvidékre, ahol aztán partizánok végeztek vele 1945-ben.
Nyitókép: A biatorbágyi merénylet helyszíne és Matuska Szilveszter. Fotók: Wikipedia
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
Az érzékeink, az értelmünk tapogatózik, de nem talál semmit: a fölfoghatatlant nem lehet megérteni. Annak sem, aki benne van. De a borzalomnak is vannak fokozatai. Kovács Gergő írása.
Vance nem az ő büntetésük, ahogy Amerika sem az. Az ő büntetésük maga a valóság.
Rendhagyó, a szakkönyv és az ismeretterjesztő kiadvány határán billegő kiadvány jelent meg. A Szerelmi szabadságharc azonban nem Petőfiék szerelmét, hanem az azt körülölelő társadalmat mutatja be.
Berend Nóra, a cambridge-i egyetem kutatója szakmailag nehezen védhető kijelentéseket tett Szent Istvánról és a magyar történelemről. Történésszel eredtünk a megfejtések nyomába.
Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka ismertette a tárgyalás részleteit.
„Ezeknek az átutalásoknak végre véget kell vetni” – írta a német politikus.
