Milyen ember volt valójában Radics Béla, a „magyar Jimi Hendrix”, aki nem kapta meg életében azt az elismerést, ami járt volna neki? Milyen sors jutott a '60-70-es évek fojtogató légkörében egy olyan karakán figurának, mint Radics? Valóban ő lenne „az elátkozott gitáros”? Érkezik a mozikba a Radics-film!
Ahogy arról korábban a Mandineren is beszámoltunk, film készült Radics Béla, az Atlantisz, a Sakk-Matt, a Taurus és a Tűzkerék szólógitárosának életéből. A film bemutatóját tavaly ősszel, a legendás zenész halálának 40. évfordulóján tartották az Eiffel Műhelyházban, ám azóta a nagyérdemű még nem láthatta az elkészült alkotást.
Május 4-től azonban
a mozik is műsorra tűzik Az elátkozott gitáros című filmet,
amely tökéletesen ötvözi a dokumentum- és játékfilmes elemeket. Mindezt pedig jól ismert slágerek kísérik – egy kicsit modernebb köntösben. A filmet a későbbiekben Szlovákiában, illetve szinte a teljes Kárpát-medencében is forgalmazni fogják. A különleges budapesti díszbemutatóra május 5-én, pénteken kerül majd sor a Magyar Zene Házában.
A film fiatal korától haláláig követi Radics Béla életét,
valamint a világtól elzárt magyarországi kommunista diktatúra ellentmondásait.
Radics a rádiót hallgatva, autodidakta módon lesz kora legjobb hazai gitárosa, majd a magyar rock halhatatlan legendája. A film cselekményében a zenész sorsának megjelenítése mellett egy képzeletbeli, vidéki tévéműsor fogadja vendégeit, s faggatja Radics kortársait vagy indukál parázs vitákat közöttük. Egy harmadik, párhuzamos szálon pedig egy váratlanul előkerült, eddig ismeretlen Radics-filmfelvétel restaurálásán dolgozik a Nemzeti Filmarchívum, amiről a kis vidéki televízió, illetve egy rádió is igyekszik rendszeresen tudósítani. A filmben koncertről-koncertre, konfliktusról-konfliktusra elevenednek meg a gitárkirály életének jelenetei.
A Mandiner tavaly a film egyik, kocsmai helyszínen játszódó epizódjának forgatásán járt. „A Gödöllői-dombság övezte Valkón lelt egy használaton kívüli presszóra Klacsán Gábor filmrendező. A késő Kádár-kort idéző kricsmik utolsó példánya – éppen ez kellett a forgatáshoz. Klacsán kibérelte, homlokzatára vörös és piros-fehér-zöld zászlót tűzött, a »létező szocializmus« május elsejéit felidézve. Bent vágni lehet a füstgép álcigarettafüstjét. A falakon a korabeli reklámplakátokon az immár nagyanyáink korosztályhoz tartozó női modellek a nyolcvanas évek elején még tökéletesen feszes combjai, keblei” – írta körül a fogatás atmoszféráját kollégánk.
A mindössze 36 évesen elhunyt zenész életét
„Radics Béla korábban absztinens volt, és csak azért ragadott poharat, mert azt az improvizatív zenét, amelyet Jimi Hendrix vagy a Cream képviselt, nem igazán lehetett tudatmódosítók nélkül játszani – egyesek szerint. Talán ez az a bizonyos rock and roll élet, amelyik sok esetben fájón korai véget ér” – nyilatkozta egy korábbi, Magyar Nemzetnek adott interjúban a filmrendező.
Radics Béla „nemcsak gitáros volt, ő volt a magyar Jimi Hendrix” – mondta Deák Bill Gyula Kisfaludy András (a Kex dobosának) R. B. kapitány című filmjében, s ezzel a véleményével koránt sincs egyedül Magyarországon. A fiatal zenészt valóban sokan a „magyar Jimi Hendrixként” emlegették, hiszen még a fogával is jobban pengette a legendás piros Gibson gitárját, mint más zenészek kézzel. Irigyelték is érte a kortársak, ám ahelyett, hogy az őt megillető helyre került volna, haláláig egy szoba-konyhás lakásban élt az édesanyjával, ahol a kredenc mellett volt az ágya, végül pedig „átitta magát” a túlvilágra.
1982 szeptemberében az Ifjúsági Parkban lépett fel utoljára a Rockfogyatkozás címet viselő összejövetelen. Sajnálatos halála egy hónap múlva, október 28-án következett be.
„Bálint Csaba rocktörténésszel, a Rockmúzeum alapítójával évekkel ezelőtt egy nagyszabású játékfilmről álmodtunk. Írtunk egy irodalmi forgatókönyvet, ám mikor kiderült, hogy megvalósítható ugyan a film, de nincs akkora költségvetés, amire gondoltunk, kicsit változtattunk a koncepción. Onnantól fogva egy szituációs filmet képzeltünk el, melynek rendezésére Klacsán Gábort kértük fel. Gábor egy klasszikus játékfilmet készített, amelyben dokumentumfilmekben előforduló elemek is feltűnnek, azaz például megszólalnak benne zenésztársak is. Illetve nagyon sok zene szövi keresztül a filmet” – meséli lapunknak Szentesi Zöldi László.
És valóban: a film szinte úszik a zenében. Az Edda Művekből jól ismert Alapi István és zenésztársai jóvoltából
A jelenetekben egyre-másra bukkannak fel a magyar rockzenei élet legendás arcai – megelevenedik Som Lajos és Balázs Fecó is. Külön érdekesség, hogy a filmben megjelenő bíborszínű Gibson gitár Radics Béla eredeti hangszere, ami Dr. Kosik Kristóf jóvoltából jelenhetett meg a filmben, Balázs Fecó eredeti Hammond orgonájával egyetemben.
A film soundtrackje közel húsz magyar és külföldi slágert tartalmaz, egytől-egyig Alapi István hangszerelésében és gitárjátékával. Elhangzik a Járom az utam, a Shadows és Cream zenekar több slágere, illetve a Taurus zenekar halhatatlan dalai is a Zöld csillagtól a Megátkozott emberig. Magyar filmben talán ennyi magyar és világsláger egyszerre még soha nem hangzott el.
A film előzetese
Szentesi Zöldi szerint különösen nehéz volt a film cselekményének megalkotása, hiszen Radics Béla személyének és történetének a mai napig vannak megszállott rajongói.
„Sok olyan emberrel találkoztunk akik ismerték a zenészt, ott voltak a koncertjein, vagy épp együtt ittak, utaztak vele, de valójában egyáltalán nem tudtak róla semmit. 1982 után – miután Radics meghalt – a legendája olyan gyorsasággal terjedt, hogy ma már az emberek kőbe vésett igazságként kezelnek olyan feltételezéseket, hogy a rendszer miatt kezdett inni, és az alkoholizmusának a mellőzöttség volt az oka” – magyarázza a forgatókönyvíró. Hozzáteszi:
„A valódi nehézség abban állt, hogy egy legendával kezdtünk ki, akinek nagyon érdekes és színes élettörténete volt.”
A forgatókönyv megszületését remek könyvek segítették, többek között olyanok is, amiket maga Bálint Csaba írt Radics Béla beat- és rock-korszakáról. „Hiteles források és szemtanúk alapján dolgoztunk, Radics életéről már eddig is nagyon alaposan és jól dokumentált munkák születtek. Ez a film, ha másban nem is, de abban biztosan segíteni fog, hogy reálisabb képet kapjunk a zenészről és az emberről” – jegyzi meg Szentesi Zöldi László.
„Mindig kerülnek elő újabb és újabb adatok. Amikor a filmet lezártuk, éreztük, hogy sokkal több mindent el lehetett volna mesélni. Szőnyei Tamás a rockzene körüli besúgókról írott könyve például kimerítően ismerteti azokat a titkos jelentéseket, amelyeket besúgók jelentettek róla. Ebből kiderül, hogy egy elég karakán emberről volt szó, aki '68-ban is vadul kommunistázott a színpadon. Radics Béla tényleg rendkívül érdekes karakter – egy angyalföldi, munkás származású fiatal volt, akinek a nevében elvileg működött a rendszer. De miután emberileg egy hajlíthatatlan, makacs figura volt, a műfajt pedig, amit képviselt, üldözte a rendszer, reménye sem lehetett” – teszi hozzá.
Szentesi Zöldi szerint annak, hogy Magyarországon a Radics Bélához hasonló emberekről film készüljön, elsősorban erkölcsi jelentősége van,
„A blues és a rockzene első hiteles magyarországi képviselője volt, aki gyakorlatilag azonos szinten tudta játszani a külföldi nagyok – mint például Jimi Hendrix vagy a Cream – dalait az eredetivel. Ez '69-70-ben szinte példa nélküli volt, gyakorlatilag csupán két-három olyan gitáros volt még rajta kívül az országban, aki ezt hasonlóképpen tudta hozni. Másrészt pedig egy érdekes időutazás azoknak a fiataloknak, akik még nem éltek akkor” – fejti ki.
Nyitókép: Radics-film
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Konferenciát rendeztek Arthur Koestler emlékére, amelyen többek között arról is szó volt, mit gondolna az író, ha látná, mi történik ma a világban.
Hogy sikerül-e neki megtalálnia, azt nem árulhatjuk el. Azt viszont igen, hogy Deák Kristóf egész estés kamaradrámája, az Egykutya alaposan feltörli velünk a padlót.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
Egy újabb vámot említett az amerikai elnök.
A magyargyűlölő német zöldpárti képviselő posztja jól mutatja, hogyan működik Brüsszel kettős mércéje.
Noha az infláció maradt ugyanakkora szinten, rendkívül kedvező a háztartásoknak, hogy éves alapon az élelmiszerek közül többnek is mérséklődött az ára: kevesebbe kerül a liszt, a cukor, a kolbász, a tej és a margarin is!
