És valóban: a film szinte úszik a zenében. Az Edda Művekből jól ismert Alapi István és zenésztársai jóvoltából
a mai fülnek is jól értelmezhető módon, „leporolva”, egykori nagyságukhoz méltóan szólalnak meg a régi slágerek.
A jelenetekben egyre-másra bukkannak fel a magyar rockzenei élet legendás arcai – megelevenedik Som Lajos és Balázs Fecó is. Külön érdekesség, hogy a filmben megjelenő bíborszínű Gibson gitár Radics Béla eredeti hangszere, ami Dr. Kosik Kristóf jóvoltából jelenhetett meg a filmben, Balázs Fecó eredeti Hammond orgonájával egyetemben.
A film soundtrackje közel húsz magyar és külföldi slágert tartalmaz, egytől-egyig Alapi István hangszerelésében és gitárjátékával. Elhangzik a Járom az utam, a Shadows és Cream zenekar több slágere, illetve a Taurus zenekar halhatatlan dalai is a Zöld csillagtól a Megátkozott emberig. Magyar filmben talán ennyi magyar és világsláger egyszerre még soha nem hangzott el.
A film előzetese
A legendás zenész
Szentesi Zöldi szerint különösen nehéz volt a film cselekményének megalkotása, hiszen Radics Béla személyének és történetének a mai napig vannak megszállott rajongói.
„Sok olyan emberrel találkoztunk akik ismerték a zenészt, ott voltak a koncertjein, vagy épp együtt ittak, utaztak vele, de valójában egyáltalán nem tudtak róla semmit. 1982 után – miután Radics meghalt – a legendája olyan gyorsasággal terjedt, hogy ma már az emberek kőbe vésett igazságként kezelnek olyan feltételezéseket, hogy a rendszer miatt kezdett inni, és az alkoholizmusának a mellőzöttség volt az oka” – magyarázza a forgatókönyvíró. Hozzáteszi:
„A valódi nehézség abban állt, hogy egy legendával kezdtünk ki, akinek nagyon érdekes és színes élettörténete volt.”
.” A forgatókönyv megszületését remek könyvek segítették, többek között olyanok is, amiket maga Bálint Csaba írt Radics Béla beat- és rock-korszakáról. „Hiteles források és szemtanúk alapján dolgoztunk, Radics életéről már eddig is nagyon alaposan és jól dokumentált munkák születtek. Ez a film, ha másban nem is, de abban biztosan segíteni fog, hogy reálisabb képet kapjunk a zenészről és az emberről” – jegyzi meg Szentesi Zöldi László.