„Magyarország mindent megadott nekem” – Ninh Long operaénekes a Hazám, hazámról és a nálunk meglelt otthonról

A Hazám, hazám mára szinte a védjegye lett, sokszor sok helyen, többek közt a Parlamentben is elénekelte már, az előadásmódját sokan Simándy Józseféhez; a róla elnevezett nemzetközi énekversenyt nem mellékesen kétszer is megnyerte. Emlékszik az első alkalomra?

Tíz évvel ezelőtt, néhány hónappal Magyarországra érkezésem után, a Balassi Intézetben énekeltem először a Hazám, hazámat, amire egyébként egy magyar barátom hívta fel a figyelmemet. Akkor még nagyon keveset tudtam magyarul. Eleinte honvágyam volt, és Vietnámra gondoltam a dal előadása közben, de időközben megtanultam a nyelvet, a fiatalságom legszebb éveit itt töltöttem, és Magyarország fokozatosan az otthonommá vált. Életem legnagyobb fordulópontja öt évvel ezelőtt volt, amikor az államfőtől megkaphattam a magyar állampolgárságot. Attól fogva, hogy az eskütételben elmondtam:  „Magyarországnak hű állampolgára leszek", kezdtem magyarnak érezni magam. A mostani, március 15-i alkalom azonban más volt, mint az eddigiek. Hogy azon a történelmi helyszínen léphettem fel, ahol 175 évvel ezelőtt a márciusi ifjak forradalmat kezdtek a nemzeti szabadságért, új érzéseket hívott elő bennem. Művész vagyok, ezt tudtam tenni:

2023, március 15., díszünnepség a Múzeumkertben

Hogyan talált éppen nálunk új hazára?

Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor nehéz döntéseket kell hoznunk, ezt nekem is sokszor meg kellett tennem. Bár művész családból jövök, apukám gyermekverseket és drámákat ír, anyukámnak szép énekhangja van, nem szerették volna, hogy énekes legyek, apám mindig azt mondta, hogy „egy művész élete nagyon nehéz.” Azt akarták, hogy a katonai pályát választom, sokat vitatkoztunk ezen. Végül az utolsó pillanatban döntöttem a zene mellett, és sikerült bekerülnöm a vietnámi zenetanárképző egyetemre. Ott tanultam két évig, de az operáról ez idő alatt egy szót sem hallottam. 

Hogyhogy?

Vietnám  a háború után a gazdasági fejlődésre összpontosított, a komolyzenére a mai napig kevés figyelem jut, inkább a könnyűzene népszerű, illetve a népzene, és persze vannak háborús dalaink. Akad néhány zongorista, aki Európában tanult, és sikereket ért el, de az opera terén nincs senki. Én is sok mindent az internetről lestem el. Amikor az 2008 környékén fejlődésnek indult Vietnámban, lehetőségem volt megismerni a műfajt, és beleszerettem. Komolyabban énekelni a vietnámi zeneakadémián kezdtem,

Ide pedig úgy kerültem, hogy a vietnámi Zeneakadémián az egyik operaénekes professzorom tanácsolta, hogy ha tényleg ezzel szeretnék foglalkozni, menjek el külföldre. Ekkor kezdtem el a képzési lehetőségeket keresni. Először Oroszországot ajánlották, amit visszautasítottam, végül 2013-ban állami ösztöndíjat kaptam a vietnámi és a magyar kormánytól. Ez sem volt könnyű döntés: elhagyni a szüleimet, a húgomat, a barátnőmet, a szülővárosomat, hogy egy fél világgal távolabbi, új országba menjek. De nem bántam meg, ahogyan eddig egyetlen döntésemet sem!

A magyar zenéről volt bármilyen fogalma előtte?

Egyetlen magyar zeneszerzőről, Liszt Ferencről hallottam csak korábban. És ez volt az egyik oka, amiért Magyarországra jöttem, a róla elnevezett Zeneakadémiára. Tiszta lappal érkeztem, a két tanárom Kiss-B. Atilla és Cseh Dalma írtak fel erre a tiszta lapra mindent! Sok értékes tudást kaptam és kapok a mai napig tőlük, szívből tanítanak engem, nélkülük nem sikerült volna. Kiss-B. Atilla évek óta a keresztapukám is – Ninh Duc Hoang Long László vagyok egyébként –, és nemcsak a zenével, hanem az élettel kapcsolatos dolgokban is mindig mellettem áll.
 
Az ország a Virtuózok televíziós tehetségkutató negyedik évadában ismerte meg, aminek a válogatóján a Kacsóh Pongrác-féle János vitézből énekelte Jancsi belépőjét. Ez a Petőfi-mű nagyon fontos, ikonikus darabja a magyar irodalomnak, akárcsak a Bánk bán. Mennyire átélhetők ezek az ön számára? 

Annak idején egy szuperintenzív magyartanfolyamon vettem részt a Balassi Intézetben, ahol nemcsak a nyelvet, hanem történelmet, irodalmat, szociológiát is tanultam; a magyar királyok, így II. Endre uralkodásáról is volt valamennyi szó. A Bánk bán történetét hamar megismertem, és megértettem, hogy Bánknak a haza gondja és saját megtiport becsülete van fájó szívében, amikor a Hazám, hazám kezdetű áriát énekli. Az operát sokszor megnéztem az Operaházban, és szeretem a Bánk bán filmet is, amelyet Káel Csaba rendezett, és a keresztapukám játszotta a címszerepet.

de Liszt-dalokat is nagyon szívesen énekelnék. Sok szép műve van, és nagyon bánom, hogy nem tudok olyan jól zongorázni, hogy eljátszhassam ezeket.

Virtuózok 2018 | Válogató | Ninh Duc Hoang Long - Kacsóh Pongrác: János Vitéz, Jancsi belépője

Operaénekesként azonban annál jobban kezd felívelni a pályája, hol, miben látható-hallható mostanában? 

Szomorú, hogy amikor befejeztem a mester szakos képzést, és elkezdődött  a pályafutásom – szerepeltem például Dubaiban, Berlinben, Ausztriában – pont megjelent a Covid-járvány. A világ azóta teljesen megváltozott, és ez alól a művészeti szféra sem kivétel: akárcsak mások, mi is számtalan nehézséggel küzdünk még mindig. De szerencsére a magyar Operaház tagja lehetek, amiért nagyon hálás vagyok. Ahogyan azért is, hogy egy operaházi turné keretében eljuthattam tíz erdélyi városba – Nemorinó szerepet magyarul énekeltem Donizetti Szerelmi bájital című operájában –,. és rengeteg szeretetet kaptam az ottani közönségtől. Tavaly volt egy másik nagy lehetőségem, Verdi Traviatájában Alfréd szerepét játszottam Miklósa Erikával és a MÁV Szimfonikus Zenekart vezénylő Kesselyák Gergely karnaggyal – a Virtuózokban ők is a zsűri tagjai voltak! A legfontosabb mérföldkő az eddigi karrieremben azonban kétségkívül az volt,

És hogy ne csak az operáról beszéljek, az Operettszínházban is vannak szerepeim; a Vietnámban teljesen ismeretlen műfaj megszokásával rengeteg időt töltöttem. Idén januárban például telt ház előtt énekelhettem Szucsong szerepét Lehár Ferenc világhírű operettjében, A mosoly országában. Ami a közeljövőben még biztosan vár rám, az április 7-én az operettszínházi Feltámadás ünnepi koncerten Andrew Lloyd Webber Requiemje, májusban az Operaházban Mozart Idomeneójában Arbace szerepe, illetve A zenegyűlölő című előadás a Danubia Zenekarral az Erkel Színházban. Utána, nyáron pedig hosszú idő után végre meglátogatom a szüleimet.

Az álmom, hogy igazi operaénekesként léphessek fel a Magyar Állami Operaházban – mondta korábban. Ez teljesült. Milyen álmai vannak még? 

Sok álmom van. Az egyik, hogy egyszer majd eljátszhassam a Verdi-, Puccini- és Wagner-művek tenor hősszerepeit. A másik, hogy közben nyithassak egy cukrászdát; szeretek főzni és sütni. De egyelőre csak arról álmodom, hogy a világ visszatér a normális kerékvágásba, és mindenki számára könnyebb lesz az élet. Apaként pedig a legnagyobb vágyam, hogy a gyerekeimnek szép jövője legyen.

Akik már itt születtek. A felesége magyar?

Nem, vietnámi. 2009-ben találkoztunk először, 2019-ben házasodtunk össze, ő Kecskeméten a Kodály Intézetben tanult. Két kislányunk van, Vy 3 éves, My 9 hónapos. Tervezem, hogy családi kórus leszünk.

„Örörkre itt tervezünk maradni" -- Ninh Long és családja (fotó: Ninh Long)

Itt, Magyarországon?

Igen. Akárcsak a feleségemnek, úgy nekem is Vietnám a szülőhazám, Magyarország az otthonom. Bár a nyelv tényleg nagyon nehéz, még tíz év után is gyakran rossz akcentussal beszélek, és hosszú időbe telt megszoknom a hideg teleket is,

Tudást. Emberséget. Kedvességet. A keresztszüleimet. A legértékesebb ajándékok pedig a drága kislányaim, akik ezen a szent földön születtek. Örökre itt tervezünk maradni. Én tényleg komolyan gondoltam az eskü szavait, hogy „Magyarországnak hű állampolgára leszek".

Nyitókép: Képernyőfotó