Reményi János szerint, amikor forgatási időszak van, Pilisszentlélek úgy néz ki, mint Etyekwood: kamionok, kamerák, kábelkötegek, reflektorok.
Megsértette Reményi János képmáshoz fűződő jogát A mi kis falunk című, RTL Klubon futó sorozat gyártója, a Content Factory Kft. A gyártócég korábban a férfi engedélye nélkül készített róla felvételt, amit – szintén az ő tudta nélkül – három másodperc erejéig be is emelt a műsorba. A Mandineren több cikket is szenteltünk már az ügynek. Megírtuk, nem a mostani volt az első eset, hogy gondok adódtak A mi kis falunk forgatása kapcsán. Korábban Morvai Krisztina támadta a sorozat készítőit, mondván:
A mostani eset után a produkciós cégnek 300 ezer forint sérelemdíjat és 2,6 millió forint perköltséget kell megfizetnie. Lapunk a mostani per kapcsán felkereste Gaudi-Nagy Tamás ügyvédet, Európa jogi szakjogászt, aki a felperes jogi képviselője volt. Az ügyvéd szerint a mostani ügy valójában csak a jéghegy csúcsa, hiszen jelentős gondok adódtak a területhasználatért fizetett díjak körül is, arról nem is beszélve, hogy a forgatás ideje alatt – ami az évnek körülbelül a felét fedi le – folyamatosan akadályozzák a falu közúti forgalmát. „A mi kis falunk gyártói úgy telepedtek rá Pilisszentlélek életére, mint egy megszálló hadsereg” – szögezte le.
Gaudi-Nagy Tamás úgy véli, az RTL-es széria primitív, magyar- és kereszténygyalázó fércmunka. Kifejtette: a sorozat egy torz szemüvegen keresztül mutatja be a magyar vidéket, rendkívül gunyoros és bántó módon; a kereszténységet, a magyarság értékeit és a vidéki embereket pedig sokszor gyalázó, primitív módon ábrázolja. „Mindezt úgy, hogy közben próbál vicces lenni –
de e „humor” láttán szerintem Jiří Menzel és a többi klasszikus forog a sírjában”
– nyilatkozta lapunknak. Hozzátette: „Nagyon aljas dolognak tartom, hogy valakik abból csinálnak pénzt, hogy egy népből és ennek a népnek az életmódjából, hitéből lejárató sorozatot készítenek.”
Az RTL-es sorozat gyártója ellen nyert per és a forgatási viszontagságokról hallott információk kapcsán megkerestük Reményi János ötgyermekes pilisszentléleki családapát is, akit a sérelem ért.
Amikor forgatási időszak van, a település úgy néz ki, mint Etyekwood –
kamionok, kamerák, kábelkötegek, reflektorok. A stáb létszáma húsz és ötven fő közt változik, tehát a kiszolgáló személyzettel együtt 100-150-200 fő tartózkodik a faluban a helyieken kívül. Egy 300 fős faluban ez rendkívül nagy létszám. Ez azt jelenti, hogy ha az ember végigmegy a falun – ami jóformán egyetlen főutcából és pár leágazásból áll –, akkor biztosan belebotlik egy kábelkötegbe, reflektorba, ilyen-olyan autóba. És ez megy heteken, hónapokon keresztül” – vázolja a helyzetet Reményi János.
Hozzáteszi: volt olyan eset, hogy valakinek a házát építették, ami belógott a képbe, és látszott, ahogy a munkások dolgoznak az épületen. „Úgyhogy odaállítottak egy adóvevős embert, aki vezényelte a munkásokat, mikor bukjanak le, mert épp forog a kamera, majd jelezték nekik, mikor dolgozhatnak tovább. És persze volt, hogy szóltak, ne menjek ki a házból, legyek szíves álljak meg az autóval, a gyerek, ha lehet, ne most gyakoroljon trombitát, ne vágjuk a füvet. Egyszer-kétszer eltűri az ember, de ha folyamatosan ez megy, az rendkívül bosszantó.”
János elmeséli, ebben az évben június-júliustól decemberig ment a forgatás. November végén volt a csúcs: akkor vették fel a karácsonyi jelenetet az önkormányzat épületében, ami a falu központjában van. Mint mondja: „Ezek a képsorok sötét, esti jelenetek voltak, így két nap éjszakai forgatás volt, ami azt jelentette, hogy este hattól reggel hatig dolgoztak. Vasárnap hajnal négykor ment a legnagyobb buli, táncos-zenés jelenet, ordítozás. Többször volt olyan, hogy megkerestük őket a szezon elején, üljünk le, beszéljük meg, mit szeretnénk, mi az, amitől nekünk is egy kicsit jobb lenne, és nekik is könnyebb lenne az itt eltöltött munkaidő.
Soha nem sikerült leülni velük. Egyszerűen nem állnak szóba velünk.”
János szerint egyébként ezt a kérdést is „ügyesen kijátszották, ugyanis szerveztek a faluban egy találkozót a kocsmában, persze munkaidőben, hogy minél kevesebben érjenek rá, és a megjelentek közül mindenki kapott egy sörkupont”. Hozzáteszi: ők, a kritikusok nyilván nem tudtak elmenni, mert épp dolgoztak, onnantól pedig az illetékesek tudtak arra hivatkozni, hogy el sem mentek a találkozóra.
A pilisszentléleki férfit a területfoglalásról is kérdeztük, hiszen Gaudi-Nagy Tamás említette lapunknak, a per során ezzel kapcsolatos problémákra is fény derült. „A forgatás bejelentett területhasználatainak mértéke messze alulmúlja a valóságban ténylegesen használt területek mértékét. A területhasználatért pedig díjat kell fizetni az önkormányzat számára, tehát a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az önkormányzat tulajdonképpen sokkal csekélyebb bevételhez jutott, mint kellett volna” – fejtette ki az ügyvéd.
János szerint a területfoglalási kérdés összetett dolog: a lényege az, hogy filmfelvételnél nem csupán a konkrét forgatási helyszínt kell bérelni, hanem azt a plusz területet is, amit azért zárnak le, hogy ne lógjon be a képbe olyan illető, akit a sorozat készítői nem szeretnének a felvételeken látni. „Ők ezeket a területeket sosem bérlik, magyarán jóval nagyobb területet használnak, mint amennyit bérelnek. Az önkormányzat kiadta nekünk a területfoglalási igényeket, ezeket átnéztük. Többnyire a használt területeknek csupán felét fizetik meg,
de volt olyan is, amikor a tízszeresét használták annak, mint amit valójában kibéreltek”
– magyarázza János – Ezért is érthető már így utólag, hogy a perben miért igyekeztek üzleti titokra hivatkozva megakadályozni azt, hogy ezeket a közterület-használati szerződéseket a bíróság beszerezze, s azt megismerjük. Egészen elképesztő, hogy egy település közterületének használati feltételeit (érintett területek és díjak) szerették volna eltitkolni. Remélem, végre az önkormányzat alaposan a körmükre néz, de a legjobb az lenne, ha a jövőben már nem kapnának több lehetőséget."
„Részben igaz. Itt több állítás is elhangzott. Valóban vannak olyan helyi fiatalok a faluban, akik szoktak motorozni, de nekem sem motorom, sem motorjogosítványom nincsen, tehát nem szoktam motorozni a faluban. Az, hogy személyautóval szoktuk-e zavarni a forgatást, annyiban valóban igaz, hogy a forgatáson vannak úgynevezett forgalomirányító személyek, ami úgy néz ki, hogy kint áll egy ember, aki megállítja az autókat, és azt mondja, várjunk, mert most itt forgatnak. Ezeknek az embereknek többnyire nem volt vagy nincsen jogosultsága arra, hogy megállítsák a forgalmat. Néhány ilyen esetben valóban volt, hogy nem álltunk meg, de senkinek a testi épségét nem veszélyeztettük” – feleli.
János elárulja: sokszor körbejárták ezt a kérdést, és az ügyvédek véleménye szerint civilként – és egy forgalomirányító civilnek minősül – csak abban az esetben lehet megállítani a forgalmat, ha balesetveszélyes helyzet van. „De egy egyszerű forgatás miatt egy sima sárga mellényes személy nem állíthatja meg a közlekedőket – vagy rendőr, vagy polgárőr teheti csak meg ezt. Ez azonban tudomásom szerint pénzbe kerül, és a filmesek ezt – egy-két kivételes alkalomtól eltekintve – szeretik megspórolni.
Az biztosan nem helyénvaló, hogy kiállítanak egy embert, aki félmeztelenül álldogál az úton, a farzsebéből kilóg egy sárga láthatósági mellény, és ő dirigál.
Ez hosszú időn keresztül konkrétan így ment. Egy ideig ilyenek voltak a forgalomirányítók. Az ilyen srácoknak valóban megmondtuk, ha látják az autónkat, ki se jöjjenek, mert nekik nem fogunk megállni...” – magyarázza, majd hozzáteszi – „...mostanra kicsit összeszedték magukat, javult a helyzet. Egy biztos: minden esetben, mikor polgárőr állított meg minket, megálltunk és ezután is meg fogunk.”
A fagylalt-téma kapcsán János elmondja: valóban árultak fagylaltot, mert olyan szintű turista áradat volt a településen. Mint mondja, mostanra már egy kicsit alábbhagyott a dömping, de éveken keresztül ez azt jelentette, hogy nyaranta gyakorlatilag több száz, időnként ezer ember érkezett a településrészre.
„Utána lehet nézni, mennyire bedugult a főút hosszú hétvégéken vagy ünnepnapokon – pünkösd, húsvét. Volt, hogy egy idő után a rendőrség már csak lakcímkártyával engedett be embereket, akkora volt a tömeg. És mivel a Teca kocsmán és egy másik kocsmán kívül semmiféle ilyen jellegű hely nem volt, úgy voltunk vele, hogy árulunk fagylaltot, hiszen a településen semmilyen hasonló szolgáltatás nem volt. Ez az idelátogató turistáknak is jó volt. Ezt néhány évig csináltunk teljesen hivatalosan, bejelentetten. Azóta már több helyi vendéglátós követte a példát, de mi már abba hagytuk. Én ezt a turizmus érdekében végzett kényszervállalkozásnak hívtam.”
János szerint korábban a településen, ha nem is egységesen, de közösen álltak ki az emberek, és mondták azt, hogy: ne! Mint mondja, megpróbáltak beszélni az önkormányzattal, hogy rendezzék a felmerülő kérdéseket, de nem sikerült. „Megpróbáltunk közösen több beadványt is érvényre juttatni, a polgármester úr fogadott is minket, végül abból sem nagyon lett semmi. Az emberek nagy része nem szereti a forgatást, ez tény,
de ma már jóformán csak legyintenek rá, mert megszokták – csak nem biztos, hogy ez normális.
Mostanra sajnos inkább szétesett az egység – ha valaha volt is” – jegyzi meg. „Pedig – mint mondja – az sem elhanyagolható, amit már többször említettünk: a sorozat magyarság, keresztény és vidékellenes beállítottsága. Az eredeti szlovák változatban a bugyuta falusiakat mind magyar karakterek játsszák, a normálisabbakat szlovákok. Ezen túl azonban konkrét jelenetek is vannak a filmben, amik kifejezetten sértik a keresztényeket, sőt, egyenesen katolikus szentségeket gyaláznak – elég csak a gyóntatófülkés jelenetekre gondolni. A gyónás egy szentség. Teljesen érthetetlennek tartom, hogy kiváló és jóérzésű, magukat kereszténynek valló színészek egy ilyen produkcióban hogyan vehetnek részt.”
Ahogy korábban mi is megírtuk, János a sérelemdíjat, a helyi pálos kolostorrom felújítására ajánlotta fel. A férfi szerint ugyanis hosszú ideje elég hossz állapotban van.
„Ahogy ideköltözésünk után a ’48-as emlékmű felújítását megszerveztük és megcsináltuk a saját, illetve más falusi gyerekekkel, úgy szeretnénk megszervezni a pálos kolostorrom rendbetételét is. Nem azt mondom, hogy gazdátlan, mert van egy helyi vállalkozó, aki gondozza a területet, amiért nagyon hálásak vagyunk neki, de nagyon régen – talán a '80-as években – volt felújítva, így néhány fal már ledőlőben van. Alig várjuk, hogy nekiállhassunk. Olvastam kommenteket, hogy pár százezer forint úgysem lesz elég semmire, de ezt én akkor is rászántam, és az ügy után találtam egy-két támogatót, aki szívesen kiegészíti az összeget, illetve Gaudi-Nagy ügyvéd úr is jelezte, hogy ő is ad támogatást a díja terhére ehhez a nemes ügyhöz. Remélem még sokan követik példájukat. Tehát ez az eset generált egy kisebb hullámot a kiállásra, hogy akkor tényleg költsünk rá” – zárta sorait.
Nyitókép: A mi kis falunk Facebook-oldala
Arra voltunk kíváncsiak, elfogadhatónak tartják-e, hogy Aranyosi Péter egy riporter kérdéseire előbb sértegetéssel, majd lökdösődéssel reagált. Választ azonban hiába vártunk.
Megkérdeztük az Aranyosi Péter előadásait sugárzó televíziós csatornát és a humorista társulatát arról, vajon szerintük belefér-e, hogy valaki riportereket sérteget és lökdös.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Miután a Fővárosi Törvényszék elsőfokon elutasította a Tisza Párt sajtó-helyreigazítási keresetét, Magyar Péterék azonnal a bíróságot támadták. A testület nyilatkozatban védte meg a bírái függetlenségét.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
Csinálom a dolgom, énekelek, alkotok, tanítok, és ebből élek meg.
Pécsi Ármin elárulta, Alisson sérülésével milyen szerepet kapott.
