A mi kis falunk gyártói úgy telepedtek rá Pilisszentlélek életére, mint egy megszálló hadsereg – Gaudi-Nagy Tamás a Mandinernek

Mint arról korábban mi is beszámoltunk a Mandineren, megsértette Reményi János képmáshoz fűződő jogát a Content Factory Kft., A mi kis falunk című, az RTL Klubon futó filmsorozat gyártója, amikor korábban a férfi engedélye nélkül készített róla felvételt, amit – szintén az ő tudta nélkül – néhány másodperc erejéig be is emelt a műsorba.

Ahogy azt szintén megírtuk, nem először indult per A mi kis falunk kapcsán. 2018-ban Morvai Krisztina támadta a gyártó céget, mondván: a sorozat egyszerre sérti a nemzeti büszkeséget, az emberi méltóságot és a hely szellemét. A mostani ügy kapcsán felkerestük Gaudi-Nagy Tamás ügyvédet, Európa jogi szakjogászt, aki a felperes jogi képviselője volt.

***

Hogyan került önhöz az A mi kis falunk sorozat ügye?

Fogalmazzunk úgy, hogy a jogsértett keresett meg.

Arról tudott, hogy 2018-ban Morvai Krisztina is perelte az RTL Klubot a sorozat miatt?

Pontosítanék: Morvai Krisztina nem perelt, de természetesen tudtam arról, hogy ő is beleállt abba az ügybe korábban, miszerint tarthatatlan, hogy a sorozat készítői élhetetlen helyzetet teremtenek Pilisszentléleken. Akkor végül csak egy kezdeményezés indult a tekintetben, hogy az esztergomi önkormányzat vizsgálja fölül a forgatás törvényességét és ne adjon tovább engedélyt a település területének ezen film céljára történő használatára. Mi – a Nemzeti Jogvédő Szolgálat színeiben – megkerestük a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot és a Nemzeti Filmintézetet is, hogy ellenőrizzék a forgatási gyakorlatot,

Érdemi változást ez azonban nem hozott, bár ellenőrzéseket helyeztek kilátásba. 

Tulajdonképpen mi a gondjuk a sorozattal? Ha jól sejtem, nem pusztán az a három másodperc böki a csőrüket, amelyben R. János feltűnik a megkérdezése nélkül.

Úgy fogalmaznék, hogy ez az ügy igazából a jéghegy csúcsa. Az biztos, hogy mostanra a településrészen – Pilisszentlélek Esztergomhoz tartozik – élő emberek többsége már eljutott oda, hogy nagyon megelégelte a sorozatforgatást, annak minden velejáróját és következményét. És azt se feledjük, hogy azért mégiscsak egy ikonikus pálos kolostortól nem messze található településről van szó. Az én megbízóm egyértelműen értékrendi alapon is kifogásolja a forgatást. A kezdetektől fogva ellenezte azt, kritikákat fogalmazott meg, hiszen mindez szerinte a falu életére is rossz hatással van. A sorozat ugyanis egy torz szemüvegen keresztül mutatja be a magyar vidéket, rendkívül gunyoros és bántó módon. A kereszténységet, a magyarság értékeit és a vidéki embereket sokszor gyalázó, primitív módon ábrázolja. Mindezt úgy, hogy közben próbál vicces lenni –

A faluban a forgatást régóta ellenzőkön túl azonban van egy olyan réteg is, aki igyekszik hasznot húzni ebből: gondolok itt a kocsma vagy más helyiségek kiadására, a statisztálásra, melyek egyeseknek bevételt generálnak. Ez egy sok-sok éve zajló folyamat. Meggyőződésem, hogy Jánost egyértelműen azért helyezték bele a sorozatba, mert az egyik meghatározó embere volt az ellenzőknek. Ahogy írtuk is, valószínűleg szándékosan akartak kiszúrni vele: azt a látszatot próbálták kelteni, mintha csupán csak szóban ellenezné a forgatást, valójában mégis szerepel a sorozatban, esetleg némi statiszta-pénzt is elfogad.

Akkor önök szerint egy visszavágási kísérlet volt?

Valószínűleg igen, ám ha tágabban nézzük, akkor nyilván arról is szól ez a történet, hogy egy szakvállalat, amely filmgyártásból él és több milliárdos árbevétellel rendelkezik, lényegében megszegte a filmforgatásra vonatkozó szabályokat és megsértette János képmáshoz fűződő jogát. Ha valakit szerepeltetni akar a filmben, akkor vagy előre, vagy utólag be kell szerezni rá a megfelelő engedélyeket – ez elmaradt.

A perben egyébként arra is fény derült,

A területhasználatért díjat kell fizetni az önkormányzat számára, tehát a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az önkormányzat tulajdonképpen sokkal csekélyebb bevételhez jutott, mint kellett volna.

Visszatérve az előző kérdéshez: sajnos Morvai Krisztina korábbi kezdeményezéséhez még nem igazán csatlakoztak a településen lakók, és az esztergomi önkormányzat is lerúgta magáról az ügyet. Sőt, Morvai Krisztina még Völner Pál, akkori területileg illetékes képviselőt is megkereste, de ő is elhárította az témát. Ez a mostani eset egy határozott jel; igazolása annak, hogy a gyártó cég – és közvetett módon az RTL – törvénytelen módszerekkel forgatott filmet gyárt és azt sugározza. Illetve, amiről már fentebb beszéltünk: az sem érdekli őket, hogy a helyben élők életviszonyai hátrányosan alakulnak. A kérdés az, hogy a helyi lakosság, a filmhatóság, más illetékes szervek és Esztergom önkormányzata meddig tűri még ezt a fajta filmgyártási módszert, illetve a mögötte rejlő keresztény és magyar gyalázó szemléletet.

Ön milyen megoldást javasolna a probléma orvosolására?

Nekem az volt a gondolatom, hogy építsenek fel egy díszletfalut valahol, ahol vidáman le lehet forgatni akármennyi évadot és epizódot, ahogy ezt már egyes belső helyszíneknél megtették. Lehet zavartalanul dudálni, hangoskodni.

Az nem állapot, hogy egy élő településen zajlik mindez úgy, hogy az évnek körülbelül a felét, tehát legalább 5-6 hónapot lefed. Ez idő alatt folyamatosan akadályozzák a falu közúti forgalmát, de olyan is előfordult már, hogy a tulajdonost megkérték, forgatási időben ne tartózkodjon a saját telkén, ne vágjon fát, ne hallgasson zenét, ne menjen ki az utcára, vagy épp hajnali négy órakor vettek fel egy zenés, kiabálós karácsonyi jelenetet.

Úgy telepedtek rá Pilisszentlélek életére, mint egy megszálló hadsereg. És ezt gyakorlatilag eltűri a Magyar Filmintézet, az esztergomi önkormányzat és az NMHH is.

A másik probléma: hogy mindennek lett egy olyan hozadéka is, ami most még kevéssé közismert, de hétvégente elindult egy „zarándokjárás” a filmsorozat nézői részéről a településre. Százszámra jelennek meg turisták, hogy megnézzék a sorozat helyszínét, ami szintén rontja az ottani életminőséget, kezdve a parkolási anomáliáktól, egészen addig, hogy a helyiek sokszor már kirakati tárgyaknak érzik magukat. Ha egyszerűen szeretném megfogalmazni: az van, hogy a gyártó cég profitéhsége összekapcsolódott a magyar- és keresztényellenességgel, s mindennek egy olyan ikonikus pilisi települést választottak helyszínéül, ahol egy pálos kolostorrom is található. Sokan sajnos most ezen az ügyön keresztül ismerik meg a településrészt, és nem ismerik meg valódi értékeit.

Vannak, akik szerint az egész arra ment ki, hogy ön kaszáljon az ügyön.

Nézze, a következő van: János számára elsődleges jelentőséggel az bírt, hogy a jogsértést állapítsa meg a bíróság és kötelezze emiatt bocsánatkérésre a jogsértő céget. Az ítélet szerinti mértékek valóban szembe tűnően nagy különbséget mutatnak a sérelemdíj és a perköltség között. Ennek egyrészt az az oka, hogy sajnos az ilyen ügyekben, mint ez az engedély nélküli képmás-használat, a bírói gyakorlat még messze elmarad attól, hogy ezek a megítélt sérelemdíjak kellően elrettentőek legyenek. Ezért eleve csak ötszázezer forint sérelemdíj igényt terjesztettünk elő, ami egy nagyon visszafogott, inkább csak szimbolikus jóvátételre alkalmas összeg. A másik ok az, hogy az alperesi képviselő kolléganők az álláspontom szerint egy viszonylag egyszerű megítélési ügyet sokkal nagyobbra dagasztottak. Az alperesi képviselet ugyanis ontotta magából az iratokat – több tárgyalásra is sor került, számos tanúbizonyítási indítvánnyal éltek – ezzel jelentős többletmunkára késztetve a felperes képviselőit.

János kezdettől fogva jelezte, hogy a sérelemdíjat a kolostorrom rendbetételére kívánja majd fordítani, tehát semmilyen profitszerzési szempont nincs mögötte részéről sem. A perrendtartási szabályok szerint – ahogy az lenni szokott – a pervesztes, jogsértő félnek viselnie kell az eljárás költségét. És mivel az alperes plusz munkára kényszerített minket, illetve átlagot meghaladó mennyiségű tárgyalásra és iratkészítésre, mi ezeket a munkákat kimutattuk és felszámítottuk negyvenezer forintos óradíjon, ahogy általában szoktuk. A végére ez milliós értéket ért el,

A minap felkeresett egy helyi lakos, hogy tudomása van arról, hogy Reményi János és felesége többször is szándékosan a forgatási helyszíneken motorozott és autózott; volt, hogy egy helyszínbiztosítót is elsodortak, aminek büntetőeljárás és pénzbüntetés lett a vége. Tud erről bármit?

Erről János tudna bővebben nyilatkozni, nem én jártam el a büntetőügyben, de nem tudok ilyen eseményekről. Az természetes, hogy ilyen esetben mindig elindul egy ilyen kis suttogó propaganda vagy lejárató kampány, amivel próbálják tompítani az ügy élét. De engedjen meg még egy észrevételt: mint nemzeti jogvédő mondom, messzemenően furcsállom és nagyon neheztelek azokra – az egyébként általam nagyra becsült – színészekre, akikről tudjuk, hogy értékrendileg fontos számukra a nemzeti hagyomány vagy a kereszténység, ennek ellenére szerepelnek egy olyan sorozatban, amelynek üzenete pontosan az ellenkező irányba hat. Kinek az érdekét szolgálja mindez? Esetleg miért nem a magyar történelemnek valamilyen nemes, értéktartalmú és tanulságos részét dolgozzák föl, amiből fiatalok és idősebbek egyaránt tudnának erőt meríteni?

Mit gondol, ezzel a perrel precedenst teremtettek? Ugyanis a Facebookon olvastam, hogy a stáb néhány jelenetet Nyitrán és Bátorkeszin is forgatott, s ott pedig egy felvidéki férfi perel.

Szerintem iránymutató kell, hogy legyen a jövőre nézve ez a jogerős ítélet, a törvényeket betartva kell a közterületi filmforgatást végezni. Én továbbra is azt mondom, hogy a megoldás az, hogy nem egy élő településen kell forgatni az epizódokat, hanem építsenek fel egy díszletfalut. A másik megoldásnak pedig azt látom, hogy ilyen tartalmú és szemléletű filmet a Filmalap ne támogasson!

Ön nézi a sorozatot?

Nem, de azt a konkrét adást megnéztem, amelyben feltűnt János. Abból azonnal arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem az én műfajom: primitív, magyar- és kereszténygyalázó fércmunka. Furcsának tartom, hogy a sorozat egyébként viszonylag stabil, milliós nézettséget ér el. Persze, azt értem, hogy az emberek szeretik a saját maguk élethelyzetét feldolgozva látni, de amit ez a sorozat tart eléjük, az egy nagyon-nagyon torz és sértő tükör. Jó lenne, ha erre minél többen rájönnének. De ez már egy esztétikai vita, aminek természetesen lehetnek pro és kontra érvei, viszont, ha a gyártók jogsértő módon járnak el, azon mindenképpen változtatni kell.

Nyitókép: Kovács Attila/MTI