Az erzsébetvárosi lokálpatrióta, aki Pest legsűrűbb kerületének szerelmese

Bóka László (1965) színháztörténész, újságíró, Erzsébetváros kultúrtörténésze. 2009 óta az Erzsébetváros újság helytörténeti rovatának szerzője, több erzsébetvárosi fotókiállítás, tárlat és esemény kurátora, rendezője.

*

Több mint húsz éve foglalkozik Erzsébetváros múltjának feltárásával, népszerű sétákat is vezet a kerületben. Miért éppen Erzsébetváros? Honnan jött az ötlet, hogy ezt a kerületet kutassa?

Huszonhárom éve, 1999 őszén költöztem a kerületbe, és ez a beköltözés tudatos döntés eredménye volt. Míg mások a Hűvösvölgybe, a Margitszigetre, általában zöldbe mennek kirándulni, én már gimnazistaként a Klauzál tér környékén sétáltam.

A '80-as évek elején figyeltem fel a Klauzál tér melletti 15-ös tömb rehabilitációjára, amiből akkoriban csupán annyit érzékeltem, hogy a házak közepén egy kis parkot alakítottak ki, padokkal, kandeláberekkel, rendszeresen jártam ide. Megtetszett a környék, a hangulat, azt mondtam, de jó volna itt egy lakás. Amikor már a kerületben éltem, tudatosan kezdtem foglalkozni Erzsébetváros múltjával. A kétezres évek elején megfogadtam, szeretnék eljutni oda, hogy bárkinek – lakónak, politikusnak, újságírónak – kérdése van a kerület múltjával kapcsolatban, engem keressen meg. Szisztematikusan gyűjtöm a kerülettel kapcsolatos könyveket, napokat töltöttem könyvtárakban, levéltárban, hogy a lehető legtöbbet tudjam meg Erzsébetvárosról. Mindezt leginkább egy beteljesült szerelemhez tudnám hasonlítani.

Honnan indult a sétálós projekt, mik a gyökerek?

Egy idő után bármerre mentem a kerületben már meséltek a házak, az utcák: annyi történet, emberi sors gyűlt össze, hogy arra gondoltam, ezt másoknak is szeretném elmesélni, megmutatni. Arról nem is beszélve, hogy úgy érzem, nagyon

amely a településhez, a közösséghez való kötődés alapja. Fraknói Vilmos azt írta 1864-ben, hogy a hazai történelem iránti rokonszenv legszélesebben akkor fog elterjedni, ha az egyes családok és testületek, városok és megyék fogják saját történetüket megírva és közzétéve bírni. Azt hiszem, ez a lényeg. Soha nem fogom tagadni elfogult ragaszkodásomat a hetedik kerülethez, számomra ez a hely Budapest közepe.

Mitől olyan különleges Erzsébetváros, mi különbözteti meg a többi fővárosi kerülettől?

Erzsébetváros kezdetektől egy

Itt telepedtek le a fővárosban elsőként zsidók, és itt volt Budapest első vigalmi negyede is. Egy külön könyvet megérne például az Orczy-ház története, amely a mai Madách tér helyén állt. Ma is folyamatosan kutatom a múltat, mert olyan mindez, mint a felfeslő szövet szálai: bárhová is nyúlsz, minden szál vezet valahová, és minden szál végén egy újabb szálat találsz. Ezt soha nem lehet abbahagyni, annyira izgatnak az emberi sorsok, történetek. Néha nem is kell nagy dolgokra gondolni: elég, ha a mára sajnos bezárt Kádár étkezdére gondolunk, hogy ki mindenki járt oda. Bezárása előtt volt szerencsém végigfényképezni a falakon lógó relikviákat, ami felér egy időutazással.

De azt hiszem, nincs még egy fővárosi kerület, amely annyi Nobel- és Oscar-díjassal büszkélkedhetne, mint mi: Kertész Imre írónk például a Rákóczi út 78-as szám alatt született. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy külön gyűjtöm mindazokat a történeteket, amelyekből kiderül: mi mindenben volt első Erzsébetváros. Ezek között az elsőségek között akadnak vicces, kedves és halálosan komoly dolgok is. Itt működött például az ország legelső sakkboltja, de egyedüliként az országban létezett itt a házmesterek múzeuma is. Talán mondanom sem kell, hogy az ország első autótulajdonosa is Erzsébetvárosban élt.

Kádár étkezde. Az étkezde ma már nem létezik, de 1957-től működött a kerületben és lett egyfajta ikon, ahol külföldi világsztárok is megfordultak.

Nefelejcs utca – Csikágó egy külön város a városban. Másképpen néz ki, másképpen építették, sokáig senki nem tudott rájönni hogyan és miért kapta a nevét. Részletes kutatással Bóka László jött rá, mikor és miért adta a városrésznek ezt a nevet.

Bóka László

Mi határozza meg a kutatásai irányát?

Bármilyen furcsán is hangozzék, többnyire a véletlen. Rengeteg olyan könyvet olvasok, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a kerülethez: az azokban, illetve az interneten talált információk nyomán indulok el.

Például?

Így jártam a napokban a nemzetközi hírű zongoraművészünkkel, Fisher Annie-val, akiről eddig senki nem tudta pontosan, hol született, azon kívül, hogy Budapesten. Többen azt állították, hogy szülőházát lebombázták a második világháborúban. Rábukkantam azonban édesanyja 1957-es visszaemlékezésére, ahol elmondta, hogy a Peterdy utcában laktak. Kutatni kezdtem a születési anyakönyvi kivonatok között, és kiderült: a ház 1905-ben épült és köszöni szépen, a mai napig jól van.

Sok év után egyébként azt kell mondanom: többnyire igaz az az állítás, ha valaki Budapesten zsidónak születik, akkor az vagy a hatodik, vagy a hetedik kerületben élt. Ezért aztán egy sereg híres zsidó ember pontos születési helyét kutatom, hátha találok erzsébetvárosi kötődést.

Úgy tudom, érdekes emlékekkel, tárgyakkal, történetekkel találkozik a kerületet járva.

A legfurcsább felfedezésem egy olyan ház pincéjéhez kötődik, amelyben lakásokon kívül óvoda és művelődési intézmény is működik. Az épület pincéjében

Többekkel beszélve jöttem rá, hogy olyan emberek írták fel a nevüket a pincefalra, akik itt bujkáltak, míg a számok a pincében eltöltött napok számát jelzik. Ugyanennek az épületnek a pincelejárójában találtam meg az 1879-ben alapított Fővárosi Szegény Gyermekkert Egylet alapítóinak félredobott emléktábláját.

Mostanában éppen azzal foglalkozom, hogy az amerikai filmgyártás magyar sztárjai között próbálom megtalálni a kerületi kötődéssel rendelkezőket, szerencsére többnyire sikerrel. Talán a nevek ma már nem mondanak sokat, de abszolút sztárok voltak Bánky Vilmától kezdve Sir Alexander Kordán át az Oscar-díjas látványtervező Sándorházi Vilmos Béláig.

Vannak kedvenc részei a kerületben?

A kis utcákat kedvelem a leginkább, de az abszolút kedvenc az 1936 és 1938 között kiépült aprócska Barát utca, amely szinte egy az egyben olyan, mintha Újlipótvárosból emelték volna át a kerületbe. Arra is büszke vagyok, hogy néha évtizedes pesti mítoszokat sikerül megfejteni, vagy a valóságtól elkalandozó történeteket helyreigazítani.

Például?

Ott van az

Úgy tudtuk, ezt Krúdy Gyula írta. Ritkán kérdezünk rá a sokat mondogatott dolgokra, én megtettem, kutattam és kiderült, Krúdy soha, sehol nem írt vagy mondott ilyet. A másik ilyen a Keleti pályaudvar melletti Csikágóval, másik kedvencemmel kapcsolatos, amelynek névadását az elterjedt pesti mítoszok után nekem sikerült megfejtenem.

Mi a megfejtés?

1902-ben dr. Abonyi József, egy elég gazdag fogorvos alapított egy társaskört: szerette volna, hogy ennek kerületrésznek külön társasköre legyen. Összehívta azokat az embereket, akiket fontosnak gondolt, és elmondott egy ünnepi nyitóbeszédet a Nefelejcs utcában, ahol a háza volt. Ebben a beszédben nevezte a kerületrészt Csikágónak, ez az első említés. Úgy fogalmazott, hogy annyira más ez a kerületrész, mint Budapest többi része. Mindegyik más egy kicsit, mondta, de ő ezt leginkább Csikágóhoz tudná hasonlítani.

Nyitókép: az Erzsébet (Lenin) körút 1968-ban (Fortepan / Zsanda Zsolt)