Óévbúcsúztatás magyar módra – galéria a XX. századunk szilveszteri fotóiról

Kéri Gáspár írása és válogatása

***

Idén nem egyszer feltettük az aranylemezt egy-egy olyan kiállítás és film megnézése vagy könyv elolvasása után, amely bő évszázaddal ezelőtti évekbe repített bennünket. A többször visszamondott szentencia szerint ugyanis a hosszúra nyúlt 19. század az első világháborúval ért véget, ami után már semmiről nem lehetett úgy gondolkodni és beszélni, mint az azt megelőző évtizedekben. Bár elsősorban a művészetekhez való viszonyunk átalakulására és az általános vizuális kultúrában tapasztalható cezúrára gondoltunk, ám ezeknek a karakteres változásoknak minden esetben az előző század nyugati társadalmaiban végbemenő gyökeres átalakulások adtak táptalajt. 

A Fortepan gyűjteményében található legrégebbi szilveszteri fotók is abból az időszakból származnak, amikor a pesti, a pozsonyi vagy a szabadkai és nagyváradi báltermekben felcsendülő Strauss-keringők békés derűjét egy csapásra felváltotta a Nagy Háború kataklizmájából kibontakozó, abból kiszakadni akaró hedonista életszemlélet, a jövőbe vetett pozitív hit és a kilátástalanság ellentmondásos kettőssége.

Az ántivilágot még karakteresen megidéző vidám társaság egy falusi söntésben, frontkatonák egy csoportja az 1917-es év szilveszterén – vajon hányan élték meg e fotók szereplői közül a háború végét? Az 1930-as, 1940-es évek szilveszteri hangulatait extrém poénkodások, decens polgári hangulat, és az alkoholszint meredek emelkedésével párhuzamos növekvő eufória jellemezte a képek tanúsága szerint. A következő háború éveinek időszakát már egy jelmezt öltött társaság – a bajor bőrnadrágos stüszivadásztól a vadnyugati cowboyon át a mulatt nőkig – szimbolizálja, összetéveszthetetlen multikulti hangulatot árasztva. Mindeközben a Don-kanyartól El Alameinig, Holland Kelet-Indiától a norvég fjordokig állt a véres bál az egész világon. 

Hogy 1956 szilveszterén felejteni vagy az előremenekülés szándékával optimistán a jövőbe akart tekinteni a rendező Várkonyi Zoltán társasága, ma már sosem tudjuk meg, mindenesetre a konszolidáció és az új gazdasági mechanizmus éveinek szilvesztereit már árgus rendőri tekintetek, papírtrombitákon csüngő szájak és horrorisztikus jelmezek kísérik a budapesti Nagykörút forgatagában és talán egy faluházban.

A Fortepan tetemes mennyiségű szilveszteri felvétele a hetvenes évekből származik, ahol mindennel – és annak az ellenkezőjével is – szembesülünk. A ceglédi tetőkön pezsgővel koccintó kéményseprők propagandisztikusan vidám látványa legalább annyira okot ad a melankóliába oltott keserédes vidámságra, mint a privát házibulik miniszoknyás, trapéznadrágos párjai, valamint egy vállalati buli kosztümös, VOR-öltönyös elegáns duettje. És akkor a mozdulatlannak ható Kádár-korszak pesti aluljáróban szétcsapott közönségéről még szót sem ejtettünk, hogy válogatásunk a nyolcvanas évek közepével, egy Petőfi csarnokbeli szilveszteri tévéfelvétel fürdőrucis partijával záruljon. 

A fotóknak megvan az a különös képessége, hogy a nyilvánvaló dokumentumértéken túl emlékezzenek és emlékeztessenek bennünket. És a megdermedt pillanatokban, jelesül mostani válogatásunkban nem egyszerűen a régmúlt idők szilveszterei köszönnek vissza; az egész magyar 20. század megelevenedik.

1916 (Horváth Lajos)

1916 (Jankó Attila)

1932 

1933 (Lovas Rita)

1942 (Erky-Nagy Tibor)

1956 (Bauer Tibor)

1965

1965 (Geréb Anna)

1968

1970 (Urbán Tamás)

1973 (Erky-Nagy Tibor)

1975 (UVATERV)

1977 (Kereki Sándor)

1986 (Rádió és Televízió Újság)

Nyitókép: 1940 (Erky-Nagy Tibor)