Lajtos Árpád és Dajka Margit a Lovag utcai lakásukban 1964-ban. Fotó: Fortepan/Hunyady József
De visszatérve a jellemzésre és annak írójára. Simon Zsuzsa ekkor már Kossuth-díjas színésznő volt, 1950-ben kapta a kitüntetést. 1945 után a nagyváradi színház igazgatója volt, majd 1949-től a Belvárosi Színházé. Nem mellékesen 1948-tól a színművészeti főiskola főigazgatójaként dolgozott, egészen 1956-ig.
A pártvonalon erősen támogatták, nem véletlen, hogy több színházban is igazgatóként dolgozott. A férje szintén színész volt, a korán elhunyt Mányai Lajos, közös lányuk Mányai Zsuzsa is ezt a pályát választotta, ő 1999-ben, csupán 49 éves korában önkezével vetett véget az életének.
Simon Zsuzsa ekkor már nem élt, 1996-ban, 85 éves korában hunyt el. Dajka a jellemzés megszületése idején 54 éves volt. Már a II. világháború előtt az elismert színésznők közé tartozott, 17 filmben szerepelt, ám a kommunista rendszerben éppen ezért sokáig nem engedték a filmek közelébe, csupán 1954-ben térhetett vissza a filmvászonra, akkor viszont a népszerű Liliomfi egyik imádott karaktereként.