„Bigott vallásossága súlyos korlátokat szab emberi fejlődésének” – ezt írta jellemzésében Dajka Margitról a pesti Jókai színház igazgatója, Simon Zsuzsa 1961-ben.
1961 januárját mutattak a naptárak. Dajka Margit az egyik ünnepelt színésznője volt az országnak, ám a rendszer mégsem volt kibékülve vele, hiszen soha nem lépett be a pártba, mellette pedig nem nézték jó szemmel, hogy a férje egy volt horthysta katonatiszt, akit persze meghurcoltak a kommunista érában. Lajtos Árpád a hosszú börtönévek után ebben az időszakban például csak ablaktisztítóként dolgozhatott.
Egy most előkerült dokumentum szerint egy bizonyos „Kerekesné elvtársnő” kérte meg akkor telefonon Simon Zsuzsát, a színház igazgatóját, hogy azonnal írjon jellemzést Dajka Margitról. A dokumentum a Darabant árverezőház kínálatában tűnt fel.
Simon Zsuzsa a Fővárosi Tanács Népművelési Osztályának címezte a jellemzést, amelyben a kommunista párt támogatottságát élvező igazgató súlyos állításokat fogalmazott meg a saját társulatának elismert tagjáról. Többek között ezt írta Dajkáról:
„Emberi magatartása és műveltsége sajnos mögötte marad szakmai tudásának.
Bigott vallásossága súlyos korlátokat szab emberi fejlődésének és ezen felül politikai beállítottságát – nézetem szerint – erőteljesen befolyásolja, hogy 1957-ben férjhez ment Lajtos Árpádhoz, aki mint háborús bűnös nyolc évig volt börtönben, jelenleg ablaktisztítással foglalkozik, volt vezérkari tiszt. Hallomásom szerint Dajka Margit részt vett az 1956-os ellenforradalmi nőtüntetésen.”
Lajtos Árpád a II. világháborúban vezérkari főnök is volt, majd szovjet hadifogságba került, később pedig koholt vádakkal 7 év börtönbüntetésre ítélték, s végül 1956 augusztusában szabadult.
Dajka Margittal még a világháború alatt ismerkedett meg, szerelem lett a kapcsolatból, ám Lajtos fogságba került, Dajka pedig sokáig úgy tudta, nem élte túl a borzalmakat. A börtönévek után találkoztak ismét, összeházasodtak, s bár ő elismert színésznő volt, a férjét csak segédmunkára alkalmazhatták.
Lajtos Árpád és Dajka Margit a Lovag utcai lakásukban 1964-ban. Fotó: Fortepan/Hunyady József
De visszatérve a jellemzésre és annak írójára. Simon Zsuzsa ekkor már Kossuth-díjas színésznő volt, 1950-ben kapta a kitüntetést. 1945 után a nagyváradi színház igazgatója volt, majd 1949-től a Belvárosi Színházé. Nem mellékesen 1948-tól a színművészeti főiskola főigazgatójaként dolgozott, egészen 1956-ig.
A pártvonalon erősen támogatták, nem véletlen, hogy több színházban is igazgatóként dolgozott. A férje szintén színész volt, a korán elhunyt Mányai Lajos, közös lányuk Mányai Zsuzsa is ezt a pályát választotta, ő 1999-ben, csupán 49 éves korában önkezével vetett véget az életének.
Simon Zsuzsa ekkor már nem élt, 1996-ban, 85 éves korában hunyt el. Dajka a jellemzés megszületése idején 54 éves volt. Már a II. világháború előtt az elismert színésznők közé tartozott, 17 filmben szerepelt, ám a kommunista rendszerben éppen ezért sokáig nem engedték a filmek közelébe, csupán 1954-ben térhetett vissza a filmvászonra, akkor viszont a népszerű Liliomfi egyik imádott karaktereként.
A mellőzés egyik oka lehetett, hogy mikor a világháború alatt Erdélyt visszacsatolták, fellépett a kolozsvári ünnepségen a katonák előtt.
Simon Zsuzsa a jellemzésben azt is papírra vetette, hogy Dajka „idegessége és partnereivel való türelmetlensége gyakran a gorombaságig fajult” a próbákon, egy esetben pedig nem vállalta el a rá osztott szerepet. A jellemzés során arra is kitért, hogy miért adott fegyelmit neki: „Árnyékod át nem lépheted című darab próbáján olyan magatartást tanúsított, mellyel akadályozta a művészi munkát. Az első jelmezes házi főpróbán pedig nem jelent meg. Fegyelmit kapott, amit megfellebbezett.”
Simon nem túl baráti jellemzése végül nem okozott nagy kárt Dajka karrierjében, hiszen a Liliomfi után számtalan mozifilmben és tévéjátékban szerepelt, a Macskajátékban és a Szindbádban is korszakos színészi játékkal rukkolt elő.
A most előkerült dokumentumok között Dajka önéletrajza is szerepelt, amelyet szintén csatoltak a jellemzéshez. Ebben Dajka Margit ismét hű volt önmagához, hiszen ezt írta:
„Sem férjem, sem én, politikai pártnak tagjai nem voltunk a múltban. Jelenleg sem vagyunk párttagok”
– írta Dajka.
Dajka Margit végül 1986-ban, hosszú betegeskedés után hunyt el 78 éves korában. A halálhíre után a férje, Lajtos Árpád mérget ivott, és még aznap az imádott felesége után ment a halálba. Simon Zsuzsa még tíz évig élvezte a nyugdíjasok életét.
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
A kommunista álom végül mindig ugyanoda vezet: nem a közös jólétbe, hanem a közös semmibe.
Horváth József Németországban él. Tetoválóművészként keresi a kenyerét, saját szalonja van. Leon művésznéven rappel is. De nem volt ez mindig így. Nehéz gyermekkorát kamaszkori botlások követték, és a rácsok mögött találta magát. Véget akart vetni az életének, de kapott egy új esélyt, és felállt a padlóról. Ez az ő története.
Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
Műelemzés következik, részben legalábbis.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
A tolvajok elektromos rollereken menekültek el a helyszínről.
A külügyminiszter szerint az osztrák hatóságok átverték, majd faképnél hagyták a magyar szurkolókat.
