1950-ben a IX. kerület lakói skandálták azt a Corvinban, hogy megvédjük a békét. Az újságok helyszíni tudósítása szerint „olyan izzó lelkesedésben forrt össze a békeharcnak ez a kis hadserege, amilyenné csak a közös ellenséggel szembeni gyűlölet s mindannyiunk számára egyformán drága haza iránt érzett féltő szeretet kovácsolhatja őket.” 1952-ben egy felháborodott munkás levele jelent meg az újságokban, aki azért ragadott tollat, mert a moziterembe sokan késve érkeztek az előadásra, megzavarva ezzel a Ruszlán és Ludmilla című film élvezetét.
Aztán a Rákosi-rendszer ment, az 1956-os forradalom pedig jött. Ráadásul
Pesten a Corvin mozinál volt a szabadságharcosok egyik fő bázisa.
A mozi épületét is felhasználták a harcokban, az orosz tankok pedig súlyos károkat okoztak az épületben. Abban az épületben, amelyből a forradalom forgatagában nyoma veszett a vetítővászonnak, a hangszóróknak és más berendezési tárgyaknak. A levert szabadságharc után nem sokkal jelent meg egy hirdetés a Népszabadságban, amelyben azt írták, jutalom ellenében visszavihetik az eltulajdonított tárgyakat.
A mozit meglepően gyorsan helyreállították, 1957-ben már ismét üzemelt. És azóta is a budapesti mozik ékköve a Corvin mozi, amely sikeresen túlélte az elmúlt száz esztendőt, ráadásul még a nevét sem változtatták meg ennyi idő alatt.