Erős évek jellemzik az elmúlt időszak kelet-közép-európai filmjeit és sorozatait, Keleti szél című cikksorozatunkban a legfigyelemreméltóbb művekből válogatunk. Indulásként a bársonyos forradalom időszakát szkeptikusan szemlélő cseh minisorozatot, az Eszméletet választottuk.
1989 előtti idők Kelet-Közép-Európája
Létezik egy sorozat, amit akár terápiás céllal is nyugodtan javasolhatunk az 1989 előtti kelet-közép-európai politikai rendszerek iránt Stockholm-szindrómás viszonyt ápolóknak. Magyarországon azok számára is szolgálhat tanulságul az HBO Europe 2019-ben gyártott s a bársonyos forradalom harmincadik évfordulóján bemutatott cseh Eszmélet, akik 1989 után születve legfeljebb az Ötvös Csöpi-filmekből, Mézgáék kalandjaiból, Pataki Ági nagyon konkrét tekintetéből vagy a mai Tisza Cipők nyomán gondolnak csupa szépet és jót arról a korról. Pedig csak Hajnóczyt Pétert kéne olvasni, vagy Jeles András 1979-es A kis Valentinóját megnézni, és rögtön helyükre billennek a dolgok. Amikor három éve végignéztem az Eszméletet, ezt a nagyon feszes, fordulatokban gazdag kémdrámát és politikai krimit, belém nyilallt a korszakos felismerés, hogy cseh anyanyelvű színészek filmes dialógjait eddig leginkább Fodor Tamás, Dallos Szilvia, Suka Sándor, Fónay Márta, Szabó Ottó vagy Gruber Hugó hangján, remek csehszlovák újhullámos és poszt-hatvannyolcas filmekben, valamint lelombozó tévésorozatokban láttam és hallottam csak. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz a honi filmszínészképzésen való lamentálás, mégis nagy bánatom, hogy élvonalbeli magyar színészek dialógjai – akiknek színházi teljesítményét rendre vastapssal jutalmazom minden évadban – még ma is gyakorta modorosan hatnak mozgóképen;
ám a cseh színészek játéka még egy sorozatban is lehengerlő.
Az Eszmélet ráadásul egy nagyon erős, a vasfüggönyön inneni világ rendszerváltozásainak valós mechanizmusai kapcsán kifejezetten szkeptikus minisorozat, mely olyan atmoszférát teremt zsíros hajú elvtársaival, elgyötört csehszlovák állampolgáraival, szakadt prágai utcáival és lakásbelsőivel, hogy hamar kiszökik a nosztalgia akolmelege, és a bánatos retró érzés. Az instrumentális soundtrack zseniálisan idézi a nyolcvanas évek szintetizátoros hangzásvilágát, az operatőri munka kiemelkedően jó. Alvó karaktereivel a sorozat főcíme pedig olyan erős autonóm alkotói igénnyel megfogalmazott allegóriája az 1989 körüli időszaknak, amihez foghatót nem is igazán láttam még mozgóképen. Ehhez képest ért villámcsapásként a hír július elején, hogy az HBO sok remek opusz, köztük az egyszerre felmagasztalt és kritizált friss magyar sorozat, A besúgó mellett az Eszméletet is levette kínálatából.