Ákos zseniálisan tört borsot Magyar Péter orra alá
Nincs köze ahhoz a világhoz, amit ő képvisel.
Ismét fellép a nyolcvanas évek kultikus, Menyhárt Jenő vezette underground zenekara.
A Várkert Bazár Öntőház udvarán lép fel június 11-én, 19 órakor az Európa Kiadó, a nyolcvanas évek kultikus csapata.
Az Európa Kiadó a nyolcvanas években rövid idő alatt a korabeli hazai alternatív rockzenei élet meghatározó együttese lett, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal a kilencvenes évek középig működött. 2004-ben az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából újra koncertet adtak az A38 Hajón, majd ezt követően 2013-ban új albummal jelentkeztek, immáron friss felállással. 2016 év végén jelent meg az együttes legfrissebb anyaga ...Valahol lenni ... címen. A zenekar 2017-ben egy friss felállással újra a fesztiválok, zenei klubok rendszeres szereplője lett, nyár elején pedig egy teltházas MÜPA koncerttel örvendeztette meg a rajongókat, 2018 márciusán kiadták legújabb kislemezüket, Nincs kontroll címmel, melyet a zenekar első albumára rezonáló Love - 2020 megjelenése és egy lemezbemutató turné követett.
2022-ben az Európa Kiadó első nyári szabadtéri koncertjével, a Várkert Bazár Öntőház udvarán várja rajongóit.
***
A zenekar frontemberével, Menyhárt Jenővel 2020-ban készített interjút a Mandiner – ebből idézünk az alábbiakban.
„Megrémülök a hangomtól / El fogok tűnni a rock and rollból / Olyan már, mint egy menekülttábor / Mindenki itt van, aki nem elég bátor” – négy évtizede írta. Miért nem tűnt el azóta bármikor végleg?
Volt, hogy eltűntem. A költészet egyébként nem feltétlenül szó szerint értendő, mert ha úgy lenne, akkor Ady Endrén is számon lehetne kérni, hogy valóban Góg és Magóg fia volt-e, vagy József Attilán, hogy tényleg ölt-e embert… Voltak időszakok, amikor a rock and rollból eltűntem. Volt időszak, amikor Amerikában éltem, a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek közepéig. De 2004 után is el-eltűntem, hiszen az együttesem nem professzionális zenei karrier mentén működik, úgy játszunk, ahogy az élet hozza. Én nem a rock and rollt tettem az életem középpontjába.
De a rock and roll ma már tényleg mintha hasonlítana arra, amilyennek leírta. Biznisz.
Akkor az Európa Kiadó esetében nem volt szó bizniszről. Engem az érdekel, hogy dalokat írjak, és ezekben olyan módon beszéljek a világról, ahogy én gondolom. Ez számomra érdekes szellemi kaland. Amikor van késztetésem erre, és összeállnak az ötleteim, akkor valamilyen módon aktívan elkezdek egy menetet. Az életem egyik része, hogy dalokat írok, és időnként színpadra állok velük, vagy rögzítem őket. De ezt nem hívnám ma már rock and rollnak, most általában zenélésről beszélünk.
A nyolcvanas években azonban rock and rollnak nevezték a szabadságérzést, amely annyira valós volt. A kilencvenes évekre mintha elillant volna. Röpke illúzió volt.
Nem hinném, hogy erről van szó. Ez inkább a rock and roll történetéből fakad. Amikor 1981-ben az idézett sorokat írtam, akkor a rock még ismeretlen territórium volt. Olyan volt ebben részt venni, hogy az ember nem tudta pontosan, hova megy a hajó. A történet ma már másik szakaszában van. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen a történetnek különböző pontjairól beszélünk. Más a közeg, amelyben tevékenykedünk, de eléggé átlátható.
Egy nemzedék életérzését telibe találni, megfogalmazni csak keveseknek sikerül. Sokak szerint önnek sikerült. Mi volt a titok?
Az ember érzékeli a világot, valahogy tudósít erről, és akkor esetleg eltalál másokat azzal, amit csinál. Vagy van ilyen hatása, vagy nincs. Az Európa Kiadó a nyolcvanas években elég sok embert megérintett.
Az asszociatív dalszövegekben, a punkos, vibráló színpadi jelenlétben mennyi volt a természetes és mennyi a mesterségesen kimódolt elem?
Ez nem volt megtervezett dolog. Így jött ki belőlünk a színpadon, ezt éreztük ott a leginkább természetes gesztusnak, amely közvetíteni tudta azt, amit átéltünk.”
Nyitófotó: Földházi Árpád