Új tó kerülhet Buda szívébe – így születik újjá a Városmajor

Írta: Móré Levente

Hatalmas változás vár a Buda szívében fekvő Városmajorra az OpenSpace Kft. és a Deichler Jakab Studio tervei nyomán, a Budapest Fejlesztési Központ által indított projektben.

A Városmajor fejlesztését célzó pályázat során igen erős mezőny alakult ki, a bírálóbizottság a nyertes pályaművet pedig „erős és koherens gondolati tartalmára való tekintettel” választotta ki. A tervnek „a tájképi elemekre, az ökologikus rendszerekre építő koncepciójában” a park természetközelisége kapta a hangsúlyt.

A nyertes művet alkotói, Pápai Veronika (OpenSpace Kft.) valamint Deichler Tímea és Jakab Dániel (Deichler Jakab Stúdió) mutatják be nagyinterjúnkban!

***

Mi volt a tervük alapkoncepciója?

Pápai Veronika: Olyan park létrejöttét céloztuk meg, amely ökologikus szemléletű és legfőbb építőkövei a táji elemek: a rét, a ligetek, a tó és a patak. Olyan hely, ahol az emberek a parkot a zöld elemeiért élvezhetik, de persze komoly tájépítészeti programnak kellett megfelelnünk számos intenzív, szabadtéri használatnak helyet adó elemmel. Első lépésként tehát lefektettük a tájépítészeti alapstruktúrát, amit a csapadékvíz-menedzsment, a kiírás elvárásai és a történeti szerkezet karakteres elemei vezettek.  

A Városmajor már több száz éve parkként működő terület, mennyiben változtatta ez a tervezési alaphelyzetet?

Pápai Veronika: Egészen más módon kellett hozzányúlnunk ehhez a területhez, mint egy újonnan kialakítandó parknál szokás – már a pályázati kiírás is nagyon speciális volt.

Az alapszerkezetét teljesen tönkretette az évtizedek során zárványként beleépülő különböző funkciók és épületek sokasága. Az ad hoc beépítések széttörték az eredeti parkszerkezetet. A Városmajor eredetileg sétakert volt, széles hossz- és kereszttengelyekkel, valamint az általuk kimetszett, cizellált zöldfelületekkel. A szabdalt zöldfelületi megjelenés így a park alapkarakterének mondható, de az évek során rárakódott új funkciók, részmegoldások teljesen átláthatatlanná tették.

Különösen izgalmas és ösztönző eleme volt a kiírásnak, hogy engedte felszámolni ezeket a zavaró zárványokat, ami lehetőséget nyitott arra, hogy visszaállíthassuk a Városmajor egységét és az eredeti szerkezeten alapuló, új hangvételű parkot hozhassunk létre. A célunk egy az eredeti térstruktúrát valóban alapul vevő, de az elaprózott dimenziókból a parkot kimozdító szerkezet létrehozása volt, amely sokkal inkább park, mint kert. 

A szituáció azért különleges, mert

ami jelentősen befolyásolta a tervezési folyamatokat. Az erdőszerűen sok fa a tereprendezés lehetőségeit beszűkíti, hiszen a fák közelében nem lehet mozgatni a földet. A tervünk egyik alapelve volt a jól működő csapadékvíz-management, ami szorosan köthető a terület lejtési viszonyaihoz. A tervezési programban előírt tó és a lehetséges elemek között megfogalmazott patak elhelyezésének így a meglévő terepadottságokhoz kellett idomulnia. A feladatunk egyik legfontosabb része tehát az adottságok elemzése volt annak érdekében, hogy minden előírt funkció a meglévő értékek sérülése nélkül kerülhessen a megfelelő helyre. Összetett feladat a meglévő értékek megőrzése mellett a jelenkor új parkhasználati igényeinek teljes körű kiszolgálása és egy intenzív ökológiai rendszer kialakítása a tervezés során. Védeni szeretnénk a major legértékesebb faállományát, vissza szeretnénk állítani az elegáns hossztengelyeket, ezt azonban össze kellett hangolni egy működő kék-zöld infrastruktúrával, hiszen az egy mai park működésének egyik igen fontos ökológiai eleme. 

Nagyon izgalmas és élvezetes folyamat e kettősségre választ adni. Először is megkerestük a terület mélyvonalát – a legmélyebb pontjait összekötő terepvonalat –,

aztán pedig a terület mélypontját kutattuk, ami a park vízgyűjtő területeként a tó helyét szögezi le. Ez nagyon fontos, hiszen a fák bolygatása nélkül csak a meglévő lejtési viszonyok adta mélyvonal és mélypont működhet valós kék-zöld infrastruktúraként. Úgy is mondhatnám: mindent a műszaki paraméterek indítottak el, miközben a park hangulatait erős tájképi világgal igyekeztünk alakítani. Ilyen a tó is, amiből persze különben is szerettünk volna nagyvonalú és látványos térelemet létrehozni, de nem feltétlenül ez a gondolat vezetett oda, hogy olyan lett, amilyen.

Egy jól fenntartható tónak komoly víztest kell, nem lehet kicsi a víztömege. A nagy víztest nagy felülettel és vízmélységgel hozható létre, emiatt fontos a part mentén egy sekély biztonsági zóna kialakítása, így elkerülhető, hogy később biztonsági okokból körbekerítsék. Egy túlzottan töredezett szélű tóval nehéz megfelelő vízmélységet és működő ökológiai rendszert létrehozni, ezért biztos volt, hogy nagyívű vonalakkal húzzuk majd a tópartot. 

Jelenleg ez nem látható, de régi képeken jól kivehető, hogy a templom apszisának nagy és színes üvegablakai nemcsak belülről, de a templomot kívülről szemlélve is igen látványosak – ráadásul a hátsó homlokzaton van egy kapu is. A tó helye nyilvánvaló volt, hiszen itt a terület legmélyebb pontja, illetve innen bontanak majd el épületet is – így a fák kivágása is minimalizálható –; a templom és a tó közé tehát nyitott teret képeztünk, ami összekapcsolja őket. A templom megtámasztja a tóparti teret, a nagyméretű vízfelület pedig tükröződéseivel a templom tömegének ad perspektivikus távlatokat.

A konkrét park területe körülbelül 11 hektár, de a pályázat a kapcsolódó utcák humanizációját is előírta, így a teljes parkmegújítási feladatban majdnem húsz hektár érintett. Büszkék vagyunk arra, hogy növeltük a park zöldfelületét a jelenlegihez képest. Sok épület helye felszabadul, de persze a parknak továbbra is ki kell szolgálnia a modern parkhasználat közkedvelt és alapvető funkcióit. A sportpályák és játszóterek elengedhetetlen elemei a parkoknak, ugyanakkor nagy területeket vesznek el a zöldtől. A jelentős zöldfelület-növekedés számtalan apróságon is múlott: mindenhol próbáltuk a zöldet előtérbe helyezni; a sétányok szélességét például igyekeztünk úgy kijelölni, hogy ne legyenek túlzóak, mégis kiszolgálják majd a várható terhelést. A tó partjának egy szakaszát szeretnénk majd aktív ökológiai rendszerként, vízszűrő növényzet telepítésével kialakítani,

A működő ökológiai rendszer alapja a meglévő természeti értékek védelme, ez fontos elv volt a tervezés során. Ezért a park legértékesebb erdős-ligetes területét, illetve a Szilágyi Erzsébet fasor felé eső lejtős, rézsűs területeket ökológiai védőzónaként használtuk. Az erősen lejtős területeken a park aljnövényzete védettebb, mert kevésbé jól elérhető a parkhasználók által, ennek köszönhetően a Budai-helységből számos értékes növény költözött ide, ezeket a fajokat pedig jó lenne itt is tartani. A park védőzónaként megjelölt sávjában tehát a meglévő növényállomány bemutatása és védelme volt a cél, így a park itt botanikus kertként működhet, és inkább a sétálni, tanulni, pihenni, vágyóknak ad élményt, ezzel védve a növényzetet. 

Tervünk egyik legfontosabb elve a zöldfelületek védelme az extrém erős parkhasználattól, ezért a parkot terhelő funkciókat egy sávba rendeztük annak érdekében, hogy a Városmajor fennmaradó része tényleg park legyen: ne álljanak benne olyan funkcionális elemek, amik a zöldfelületét sértik. Az volt a cél, hogy a park parkságát lehessen élvezni: örülhessünk annak, hogy füvön lépkedünk, hogy fák ölelnek körül minket, hogy a tóparton igazi vízparti élmény érhet. Az intenzív részen persze minden lehet hangos, sőt, fontos is, hogy ide sportolni és kikapcsolódni jöjjenek az emberek – de a park maradjon meg nyugodt helynek. Nagyon nehéz egy városi parkban elérni, hogy ne sérüljön a zöld, ezért nem akartuk, hogy ez a két funkció összekeveredjen. 

Minden park esetén sok szó esik arról, hogy az ökológiai rendszereknek be kel érnie. Itt a meglévő, idősebb növénytársulások miatt más a helyzet?

Pápai Veronika: Valóban máshogyan kell itt viselkednünk, mit az megszokott. Nagyon kell figyelnünk a meglévő faállomány védelmére. Persze újítani is kell majd, mert sok az idős, esetleg balesetveszélyes fa. Egy ilyen projekt mindig jó alkalom arra, hogy a balesetmentesítés megtörténjen. Fölösleges megtartani olyan növényeket egy átalakított parkban, amelyek már csak pár évig élhetnek, és közben más, értékesebb egyedektől elveszik az életteret.  A Városmajor faállományának kezelése sokéves előretervezést igényel. 

ami már nem mondható ideálisnak. Ilyen mértékű borítottság már olyan mély árnyékot ad az alsóbb szinteken, hogy a növények a fényért való küzdelemben alul maradnak – úgy is mondhatnánk, a fenntartó reménytelen küzdelmet folytat az alsóbb növényszintek megtartásáért.

Ez most is jól látszik a Városmajoron, hiszen szinte teljesen hiányzik a cserjeszint, és a gyepszintet is csak a naposabb helyeken, kínkeservesen tudják megtartani. Ha valóban háromszintes növényállományú parkot akarunk létrehozni – ami a zöldfelület önfenntartása miatt lényeges – akkor biztos, hogy valamelyest nyitnunk kell a lombkorona-borítottságot; bizonyos részeken fontosnak tartjuk ugyanakkor megtartani a sűrűséget is, mert ez klimatikus szempontból előnyös, ráadásul kiváló hátteret adhat az új parkrészeknek. A biodiverz évelőfelületek ökológiai rétege fontos része egy növénytársulásnak, aminek legalább három-négy év kell, mire az ültetés után stabilizálódik.  A tó növényvilágának is szüksége lesz legalább ugyanennyi időre, mire beáll és fenntartható lesz. 

Milyen célokat szolgál majd a patak?

Pápai Veronika: Ahhoz, hogy az emberek komfortosabban érezzék magukat a városokban, szükség van parkokra, amelyek enyhítik a burkolt felületek hősziget-hatásait. A parkon belül pedig szükség van hűtő, párologtató rendszerekre, melyek a meglévő növényállomány fejlődését és egészségét támogatják – ennek hatékony eszköze egy folyamatosan csordogáló vízfelület is. Ez a park átalakításának egyik legizgalmasabb része:

feltöltésének módja azonban még nem dőlt el – több út is van. A vízutánpótláshoz elsősorban a csapadékvizet szeretnénk felhasználni, de feltöltése a nagy vízmennyiség miatt elsősorban fúrt kútból, esetleg vezetékes vízből történhet. A patak rendelkezik majd egy vízbetáplálási ponttal, ami az említett kút, esetleg vezetékes víz (csapvíz) lehet, ez pedig folyamatos vízfilmet biztosít majd a nagyjából 80 centiméter széles árokban, ami azt elvezeti. Ez egyszerre élményelem, de fontos klimatikai összetevő is, mert párájával szabályozza a környék levegőminőségét, és hűti a területet – ha úgy tetszik, klímacsatorna; harmadrészt pedig pótolja a tó vizének párolgási veszteségét is.

A tó lesz majd a környék csapadékvízmegtartó, pufferelő eleme is. Ha nagy mennyiségű víz jelenik meg a területen – mondjuk egy zivatar után –, a terület mélyvonalába helyezett árok alatti vonalas esőkert képes lesz azt elvezetni, sőt, részben tárolni is. A tó vízszintje emellett – természetesen – szabályozott lesz. Az itt irányítottan megjelenő vízmennyiség mértékét komoly számítások előzik majd meg. 

Hogyan alakul majd a sportlétesítmények sorsa?

Pápai Veronika: A park egy részének intenzív szervezőpontja a pályázat építészeti előírásai szerint megfogalmazandó közösségi tornaterem, az épület tömege tehát meghatározta a közelében lévő, aktív kikapcsolódásra szánt szabadtéri elemeket is. A Deichler Jakab Stúdió legfontosabb feladata a parkhoz kapcsolódó minél áttetszőbb, láthatatlanabb, tájba simuló építmény tervezése volt. Több alkalommal dolgoztunk már együtt, és

Jakab Dániel: Igen, és ezután is sportpályák kerülnek ide, csak megszűnik a területi lefedettség jelentős része – egy közösségi tornateremmel és a köré szervezett intenzív szabadtéri sportelemekkel váltjuk ki őket. Pápai Veronika és munkatársai szabadon hagyták számunkra a koncepció azon részének meghatározását, hogy mit nyújtson majd az épület a terület használóinak. Kapcsolódva azon koncepcióhoz, ami a városszövettel való kapcsolatot teljesen megnyitja, mintegy felszabadítja a parkot, mi is megnyitottuk, ugyanakkor amennyire lehetséges volt, el is rejtettük az épületet. Épületeinknél rendszerint a határhelyzeteket próbáljuk feloldani annak érdekében, hogy ne szigetszerűen leválasztott építészeti struktúrát hozzunk létre. Ez remekül összehangolható volt az OpenSpace Kft. által hozott tájépítészeti szemlélettel.

Deichler Tímea: A parkban kialakítandó építészeti szituációban annyi mindenesetre véglegesnek mondható, hogy minél transzparensebb és határtalanabb épített elemeket igyekszünk majd létrehozni, amelyek valóban csak helyet teremtenek bizonyos tevékenységeknek, eseményeknek, ugyanakkor meghagyják a lehetőséget arra, hogy ezek szabadon cserélhetők legyenek, ha valami másra lenne igény. Igaz ez a közösségi tornaterem multifunkcionalitására is, de leginkább a kisebb, pavilonjellegű épületek sajátja, amelyeknél fontos volt, hogy ne csak arra lehessen őket használni, amit mi kigondoltunk –

Mennyire volt szükséges reflektálni a sporttevékenységekre? Nem vitatva a szükségességüket, a Városligetben például komoly területeket vontak el a sportfunkciók.

Pápai Veronika: Természetesen intenzív sporttevékenységekre is számítanunk kell. Ezek most is jelen vannak a parkban, és egyre nagyobb rájuk az igény. A jelenlegi park intenzív sportolással, kikapcsolódással kapcsolatos programját nem lehet szűkíteni. A park közvetlen szomszédságában található a Városmajori Gimnázium és a Kós Károly Általános Iskola, amelyek aktívan használják az itt álló önkormányzati sportpályákat. Ezeket a program szerint el lehet bontani, de látszik, hogy a pótlásuk elengedhetetlen. A pályázati kiírás szerint fontos, hogy ne sérüljön a meglévő funkciók közül az, amit az emberek szeretnek és használnak a jelenlegi parkban, de legyen jól a zöldbe integrált és korszerű.

Deichler Tímea: Fontos, hogy nem lesz kevesebb sporttér, csak a jelenlegihez képest más elosztást és elhelyezést kapnak a sportterületek. Arra figyelünk minden épületnél, építészeti elemnél,

illetve ha végre gördülékenyen működik majd a park, ne tegyünk bele újra zárványokat. Azt kerestük, hogyan tudunk minél inkább eltűnő építészetet létrehozni, ami megengedi a táji folytonosságot. Ezért is terveztük a pavilonokat lebegő struktúrájúra

Megmentik a vasbeton héjszerkezetű teniszcsarnokot?

Jakab Dániel: Épp folyamatban van a teniszcsarnok elbontásának felülbírálata. A pályázati kiírás programja elbontásra javasolta az épületet, ezért a mi tervünk is ezzel számolt, most azonban azon dolgozunk, hogy milyen formában lehetne mégis megőrizni. Meg kell vizsgálnunk, hogy a szerkezet megtartása műszakilag vállalható-e, mert nyilván nem lehet balesetveszélyes vagy irreális költségen felújítható építményt védeni a területen. Ha az épület héjszerkezete statikailag megfelelő állapotú, annak parkba integrálása izgalmas feladat lehet. Ha megmarad az épület, érdekes elemmel gazdagodna a park, a tervek szerint ugyanis az épület helyére játszóteret terveztünk, ami egy tankerthez kapcsolódik.

Deichler Tímea: Az a cél, hogy az épületet egy olyan lebegő struktúrává alakítsuk, ami egy alatta átfolyó táji szituációt emel ki, ugyanakkor komfortosabbá, védettebbé is teszi az alatta lévő területet. A héjszerkezet nagyon különleges, és ha megoldható, hogy a falak elbontása után is stabilan álljon, olyan tér jönne létre, ami elmossa a kinti és benti terek határát – ez pedig nagyon szerencsés kapcsolatteremtési lehetőségeket nyit.

A Városmajorba egy időben kifejezetten sok szobor került. Tervezik ezeket kortárs elemekkel gazdagítani, esetleg a régieket új koncepció szerint átrendezni?

Pápai Veronika: Minden parkban jó térszervező elemek a szobrok, a Városmajor szobrai azonban a kaotikus térszerkezet miatt többségükben értelmetlen helyen vannak. A tervezés során szinte mindegyik szobrot áthelyeztük, beillesztettük az újonnan kialakuló súly- vagy zárópontokba, épületek által szervezett terekbe.

legalább térplasztikával gazdagítani a szoborállományt. A patak vízutánpótlásának indító elemét például mindenképpen szeretnénk elegáns, tiszta vonalvezetésű, természeti képletet idéző térelemmel kijelölni. A koncepció számos helyen hagy lehetőséget arra, hogy akár meglévő, akár újonnan ide kerülő művészeti alkotások kerüljenek megfelelően kiemelt helyre.

Mikorra készülhet el a parkfelújítás?

Pápai Veronika: A tervezési folyamatot nagyban befolyásolja az, hogy milyen gyorsan születnek majd döntések a nagyobb tájépítészeti és magasépítési objektumokról, hiszen a szabadtéri színpadot, az önkormányzati sportpályákat és a Budai Tenisz Centrum 3 külső pályáját biztosan el kell bontani. Egyeztetni kell a tömegközlekedésért felelős szervekkel is. Ha ez mind megtörténik, a tervezési folyamat várhatóan egy-másfél év alatt lezárható az engedélyezési szakasszal együtt. Ezek után indulhat meg a kivitelezés.

Hogyan alakulnak a park közlekedési kapcsolatai?

Pápai Veronika: A park főtengelye összeköti a park két végpontjában megfogalmazott fogadóteret. Erre a pályázati kiírás által is javasolt főtengelyre fűztük fel az intenzív szabadtéri elemek zömét, és tártuk fel a parkot. A történeti hossztengelyek egyes szakaszait csak a fasorok megmaradt egyedei őrzik – ezeket nagyrészt visszaállítjuk; a kereszttengelyeket ugyanakkor feloldjuk majd a parkszerkezetben, már csak a Szilágyi Erzsébet fasor jelentős forgalma miatt is. Az erős forgalom gyalogos forgalmat gátló hatása egyszerűen nem indokolja, hogy megtartsunk olyan széles keresztirányú gyalogos kapcsolatokat, mint ami most a Városmajorra jellemző. Az emberek nem használják ezeket az utcányi szélességű, zöldfelületeket megtörő, túlzó sétányokat. A főbb közlekedési csomópontokat ugyanakkor megpróbáljuk minél inkább vonzóvá tenni: nyugatról például jelenleg csak egy szűk áttörésen lehet belépni a parkba; nem is érzékelhető, hogy ez egy városi park bejárata. E szűk átjáró megnyitásával

A belváros, valamint a Szilágyi Erzsébet fasor zöldfelületeivel összekötve realizálhatóbbá válik a budai zöldfolyosó létrejötte. Feladatunk volt a környező utcák humanizálása is. A cél, hogy a park körül feloldódjanak a gyalogos, kerékpáros, gépjármű-közlekedés közötti konfliktusok, miközben a zöldfelület aránya nő. Visszaszorítva az autós forgalmat a gyalogos és kerékpáros közlekedésre, valamint megközelíthetőségre helyeztük a hangsúlyt. Szeretnénk, hogy a Városmajor ne szigetként ékelődjön a város szövetébe, hanem a környező utcák zöldítésével és ökológiai szemlélettel való kialakításával a budai zöld gyűrű valódi elemeként része legyen a város zöld infrastruktúrájának.