Az építészet nemzeti kultúránk szerves része – Krizsán András MÉSZ-elnök a Mandinernek

Interjú: Móré Levente

Hogyan lett önből építész?

Ahogy mondani szokták, nem ma kezdtem a szakmát, több mint harminc évnyi alkotómunka áll mögöttem. A Balaton-felvidéken, Révfülöpön születtem, és a mai napig ezer szállal kötődöm ehhez a csodálatos tájhoz. Gyermekkoromban nagyon szívesen jártam a vidéket és rajzoltam. Kiváló tanáraim voltak, akik a képzőművészet irányába indítottak volna el, édesapám sugalmazására mégis – mivel közel álltak a reál tárgyak is hozzám – az építészetet választottam. A mai napig hálával gondolok mindenkire, akinek a pályaválasztásomban része volt. 

valódi hivatásként tekintek az építészetre, ami nagyon változatos, sokszínű és legfőképpen hihetetlenül kreatív alkotómunka. Boldogság számomra ebben a nagyon nehéz, sokszor leterhelő és embert próbáló folyamatban részt venni, hiszen nagyon jó érzés látni, amikor egy alkotás – ha akár csak részben is – tükrözi azokat az építészeti gondolatokat, téralkotással kapcsolatos elképzeléseket, amelyek a tervezés alatt bennem voltak. Fantasztikus együtt örülni a kollégákkal és megrendelőkkel, amikor egy-egy épület elkészül.

A szülőföldemhez való kötődés számos munkámban megjelenik: a Balaton-felvidék építészetéről írtam a tudományos dolgozatom a főépítészi szakmérnöki képzésen, Somogyi Győző festőművész barátommal pedig megszületett egy közös albumunk is a Balaton-felvidék népi építészetének értékeiről, amelyben az ő fantasztikus grafikái mellett az én tanulmányom is szerepel. E munka eredménye lett aztán a minden településképi arculati kézikönyvek őse és elődje, a Balaton-felvidéki építészeti útmutató. Szerencsére a tájegységben építkezők számára ez ma már alapműnek számít, ami nagy öröm. 

Krizsán András

Régóta a saját építészirodájában dolgozik, milyen út vezette el idáig?

Abba a generációba tartozom (nem sokkal a rendszerváltás előtt diplomáztam), amely fiatalként élte meg a rohamosan táguló világot és az egyre bővülő lehetőségeket. Egyetem után még a szocialista nagyvállalati rendszerben kezdtem el dolgozni. Nem kifejezetten tervezővállalat volt az első munkahelyem, a mai Terranova cég elődjénél főleg gépészmérnökök között, egyedüli építészként dolgoztam a tervezési osztályon – jó légkörű munkahely volt, szerettem. Egyetlen építészként megkaphattam az céget érintő szinte összes építészeti feladatot, de hozzá kell tennem, sokszor ezek csak a szakmám mérnöki oldalát tudták képviselni. Némi szakmai öntudattól vezérelve meg is kértem a főnököm: olyan tervezési feladatot adjon, amelynél legalább egy nyílásról én határozhatom meg, hogy mekkora legyen és hová kerüljön – addig ugyanis leginkább csak támfalakat és szállítószalag-alapokat kellett terveznem, aminek nem volt se ablaka, sem ajtaja.

Ezzel – bár akkor nem tudatosan csináltam – talán sikerült az építészet lényegét is összefoglalnom. Nagyon leegyszerűsítve, úgy gondolom, onnantól lesz épületté egy létesítmény, ha legalább egy ablaka – ezzel kvázi homlokzata – van. Egy ilyen hétköznapi mozzanatra volt szükségem ahhoz, hogy meg tudjam fogalmazni, mivel szeretnék foglalkozni –

A nagy állami tervezővállalatok rendszerének épp utolsó esztendejében sikerült átkerülnöm a SZÖVTERV nagymúltú tervezőirodájába. Magam is részt vettem azon az állománygyűlésen, ahol a kis titkárnőktől a nagy vezető tervezőkig összeterelték az alkalmazottakat és közölték, hogy a vállalat szaktervezői kft-k sokaságára bomlik. Szerencsére összeértek a dolgok, mert épp ekkor nyertem felvételt a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának első, induló ciklusára, aminek keretében hosszú hónapokat dolgoztam Kaposváron, majd a Rumbach Sebestyén utcai Makona-irodában. Olyan kiváló pályatársakkal működhettem együtt a Vándoriskolán, mint Vincze László, Salamin Ferenc, Ekler Dezső, Nagy Tamás vagy Nagy Ervin – tehát a mára elismert, nagy nevű, akkor persze még fiatal építészek verődtek itt össze.

Luther-kápolna

Hogyan került kapcsolatba Makoveczcel?

Az iskolának köszönhetem, hogy kapcsolatba kerülhettem és együtt dolgozhattam Makovecz Imrével is, akinél több félévet töltöttem. Közös munkánk első felében a Makona-irodában dolgoztam, de hamarosan kikerültem általa Sevillába, az 1992-es világkiállítás magyar pavilonján dolgozni. Talán többen ismerik Makovecz Imre azóta műemlékké vált pavilonjának héttornyú épületegyüttesét, amelynek bejárati tornyán nagy, deszkából faragott, szárnyat alkotó tollak jelennek meg. Ezeket a deszkákat vándortársammal együtt gyalultam, fűrészeltem és szögeltem.

A Vándoriskolát követően egy rövid kitérő után a KÖR Építész Stúdióba kerültem, ahol tíz évet töltöttem el; itt már önálló tervezőmunkát végeztem. 2003-ban aztán megalapítottam a MODUM Építészirodát, ahol azóta is dolgozom. Nagyon sok egyházi – különösen evangélikus – megbízásom van, amelyeket örömmel és nagy szeretettel végzek. Azt szoktam mondani: a mi irodánk kis középületeket – iskolákat, óvodákat, templomokat vagy épp panziókat – tervez, ritkán merészkedünk el az állami nagyberuházásokig, de úgy veszem észre, sok fiatal építész szívesebben vesz részt a kisebb projektekben. Egy-egy ilyen épület tervei nagyon jól megfogható, átlátható, lélekkel teli – alkotó jellegű – feladatot jelentenek, hiszen a teljes projekt átfogását igényli a tervezőtől. 

FUGA makrokozmosz: Krizsán András filmes portréja

Mely épületeit kedveli a legjobban?

Természetesen vannak bizonyos épületek, amelyek jobban megérintenek a többinél. Pályafutásom alatt több kisebb, falusi temetőkápolnát és ravatalozót terveztem már. Bodonyi Csaba mesterem mondta rólam egy időben, hogy „a kis ravatalozók nagy építésze.” Ezek az építészetileg jelentéktelennek tűnő feladatok hihetetlen szakrális és szellemi spektrumot tudnak átívelni. Ha az ember jobban beleéli magát egy-egy ilyen feladatba, tulajdonképp legmélyebb önmagát ismeri meg e munkák révén – ezek állnak talán a legközelebb hozzám. Hasonlóan viszonyulok az evangélikus templomaimhoz: a Nemes utcai Luther-kápolna tervezése is ilyen lélekkel teli munkám volt,

Ezeken kívül persze minden épületem közel áll hozzám, leginkább, ami valamilyen módom a szülőföldemhez köthető; itt azonban különválasztanám a közvetlen vízparti beruházásokat a Balaton-felvidékitől. A vízpart építészeti kultúrája levált a felvidék építészeti hagyományairól és – ahogy minden nyaralóövezetben – elsősorban a vendéglátásról, az idegenforgalomról szól; ezzel pedig közelebb van a polgári építészethez és a villaépítészet hagyományait viszi tovább. Ennek sorába számos tervem tartozik, ilyen például a zánkai gyermektábor központi épületének átalakítása vagy Révfülöpön a Szigeti Strandfürdő és az Evangélikus Oktatási Központ. A Balaton-felvidéken – ezzel szemben – kifejezettem a hagyományos népi építészeti értékeket jelenítik meg az épületeim, ennek sorába tartozik többek között a zánkai Gyógynövényvölgy látogatóközpont vagy a frissen átadott felsőörsi általános iskola és tornaterem épülete.

Felsőörs

Tervezői hivatása mellett a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökeként az építészet diplomáciai oldalát is jól ismeri. Hogyan látja a szervezet tevékenységét?

A Magyar Építőművészek Szövetsége a legrégebbi hazai szakmai szervezet, 1902-ben alapította Lechner Ödön, Komor Marcell, Márkus Géza és több neves építész azzal a céllal, hogy az építőművészek számára támasz legyen, az építőművészetet pedig minél nagyobb nyilvánosság elé tárja. Már hatodik éve, 2016 óta dolgozom a Magyar Építőművészek Szövetsége, a MÉSZ elnökeként. Kollégáimmal, munkatársaimmal – a megújult elnökséggel kifejezetten arra törekszünk, hogy az építészet ne csak egy szűk szakmai elit látóterébe férjen bele, szeretnénk a hazai építészetet kivinni a nagy nyilvánosság elé. A szélesebb közvélemény számára is próbáljuk minél közvetlenebb módon bemutatni azokat az építészeti alkotásokat, tendenciákat, egyáltalán azt az építészeti minőséget, ami a 21. század magyar építészetében fontos. 

Igyekszünk minél szélesebb körben láthatóvá tenni olyan magyar építészeti alkotásokat, amelyek joggal váltanak ki elismerést nem csak itthon, de a határainkon túl is. A Magyar Építőművészek Szövetsége igen aktív a hazai és a nemzetközi építészeti szakmai közéletben; e nemzetközi szerepvállalást talán a legjobban az mutatja, hogy Magyarország alapító tagja az építészek világszervezetének, az UIA-nak (Union Internationale des Architectes), amelyhez kapcsolódva az elmúlt években számos rangos nemzetközi konferenciát és kongresszust szerveztünk. Idén is megrendezzük március 25-én a MÉSZ Nemzetközi Építészkongresszusát, ennek keretében pedig ismét Magyarországra látogat a világszervezet elnöke, de nagyon szoros kapcsolatban állunk a környező országok építészeti szakmai szervezeteivel, leginkább a visegrádi négyek építőművész szövetségeivel is. Nemzetközi szakmai diplomáciánk legújabb eredménye, hogy olyan építészeti díjat alapítunk a V4 Építészeti Társulás tagjaival, amely a fiatal, pályakezdő építészek számára jelent majd megnyilvánulási és előrelépési lehetőséget. Lassan tizenöt éve szervezzük a V4 országok családi házai kiállítást is, amely vándorkiállításként minden évben bejárja a négy ország fővárosát.

Igen erősek a távol-keleti kapcsolataink. Gonda Károly építészetét feltáró kutatásunk a hazai építészek nemzetközi eredményeire hívta fel a figyelmet (ő alkotta a modern Sanghaj első art deco épületeit), országon belül pedig ugyanezt a szerepvállalást képviseljük. Pár évvel ezelőtt egy rövid stratégiában, beszédes címmel foglaltuk össze – Minőség, jelenlét, együttműködés – azokat az értékeket, amelyeket a MÉSZ fennállása óta mindig is következetesen képviselt. A MÉSZ minden korban elkötelezett volt a minőségi építészet iránt, amelynek terjesztése, a világgal való megismertetése a legfontosabb feladatunk, ennek érdekében évente több, mint száz rendezvényt bonyolítunk le: konferenciákat, kiállításokat, épületlátogatásokat szervezünk, tematikus sétákat, díjátadó ünnepségeket tartunk, szakmai kiadványokat szerkesztünk és pályázatokat hirdetünk. Idén különösen sűrű évünk lesz, hiszen a MÉSZ most ünnepli alapításának 120. évfordulóját.

Hogyan látják a közeljövőt?

Nagy álmunk és vágyunk, hogy a Szövetség épületét, amely több mint hetven éve összeforrt a magyar építészettel olyan kulturális és rendezvényközponttá alakítsuk át,

Nyitott, befogadó házat tervezünk, amely az építészet iránt érdeklődők széles spektrumának lehet közkedvelt helye. Szeretnénk felújítani a székházunkat úgy, hogy hosszú évtizedekre méltó lehessen egy megújult, de a történeti hagyományait tiszteletben tartó intézménynek. A Palotanegyed mindig is fontos kulturális központja volt a városnak. Itt áll a Nemzeti Múzeum, a Központi Szabó Ervin Könyvtár és számtalan oktatási vagy vallási épület, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karának új campusával pedig egy igazán pezsgő életű intézmény költözik majd közvetlenül mellénk. Szeretnénk szorosan bekapcsolódni a városnegyed körforgásába.

Zánka, központi épület

A MÉSZ-nek is köszönhetően jó rálátása van mai viszonyokra. Hol tart 2022-ben a magyar építészet?

Úgy látom, kortárs építészetünk az elmúlt egy-két évtizedben átlagát nézve és kimagasló építészeti produktumai tekintetében is meghaladja a megelőző, ’90-es évek építészeti minőségét, sőt, komoly nemzetközi elismerést kiváltó alkotásokat teremtett. Elég csak a legutóbbi Mies van der Rohe-díjra gondolnunk, amely a kortárs európai építészet talán a legjobb áttekintését adja és amelynek legjobb negyven épülete közé bekerült idén az Archikon Építésziroda egyik munkája (Vizafogó utcai tagóvoda), amelyre – tudomásom szerint – az elmúlt harminc évben nem volt példa. Ugyanakkor mégis azt tapasztalom, hogy bár számos nagy sikerű és elismert épület született az elmúlt években, sok más értelmiségi hivatás gyakorlóival együtt az építészek is úgy élik meg az elmúlt évtizedeket, mint amelyekben szakmájuk presztízse alapvetően csökken – ez sajnos az orvosok, ügyvédek és más szellemi szakmák gyakorlóira ugyanígy igaz –, pedig

Ez nagyon jó eredmény, amire joggal lehetünk büszkék, hiszen az építészet, mint a nemzeti kultúránk szerves része abszolút hozzátartozik a magyar kultúrkincshez – annál is inkább, hiszen az építészet olyan művészeti ág, amely nyelvi korlátok nélkül tudja üzenetét, kulturális elemeit a világ elé tárni, így nagyon széles közönséghez érhet el egy-egy mű. Szükség van arra, hogy az építészetet a korábbinál egy kicsit jobban felkaroljuk, alkotásait ismertté tegyük, alkotóit pedig jobban megbecsüljük, mert ezzel nem csak komoly értékeket közvetíthetünk, de hazánk reprezentációjához is érdemben járulhatunk hozzá. Gondoljunk csak Budapest turisztikai fejlesztésére, amely már kifejezetten az építészettörténeti és kortárs építészeti alkotások bemutatására fókuszál. Remek dolog, hogy egy ilyen csodálatos épített környezetben élhetünk és jó hír, hogy a főváros sokszínű látványosságainak egyre inkább részei a kortárs építészeti alkotások is. A múltbeli építészeti értékeink bemutatásánál is ugyanez igaz: az Operaház végre eredeti fényében nyithat újra, ami a magyar mérnökök, belsőépítészek, ipar- és képzőművészek sokéves munkáját dicséri, de mostanában adták át a Magyar Zene házát is, amivel régi álma valósult meg a szakmának: végre a világeiltben jegyzett kortárs építészeti alkotás jelent meg a fővárosban. 

Sarepta Evangélikus Szeretetotthon

Magyarország egyre inkább a sztárépítészek látóterébe kerül, de vajon hazánk is termel ki világhírű építészeket?

Főleg az ezredforduló előtti időszakra volt jellemző, hogy a nemzetközileg elismert építészek megítéléséhez erőteljesen hozzákapcsolódott a sztárkultusz. Talán korábban is előfordult ez egy-egy esetben, de ennyire populárisan és piaci alapon szerveződő „sztárcsinálás” az építész szakmára régen nem volt jellemző. A ’90-es évek elején a világhírű építész marketingtermékké, sztárépítésszé vált, ami már a szakmán kívüli rétegek számára is kiemelte őket. Úgy látom és

Ennek az időszaknak köszönhető többek között az is, hogy a mai magyar építészek nem tudtak igazán elismertté válni a világban. Nagyon erős piaci befolyás kell ahhoz, hogy az ember eladható arculatot is építsen a szakmai előmenetel mellett. A tőkehiányos Magyarországon, pláne a rendszerváltást követő években vagy a 2008 utáni gazdasági válság körül lehetetlen volt, hogy hazánk kitermeljen egy sztáregyéniséget. Nyilván voltak és vannak a szakmánknak erre alkalmas szereplői, de azzá válni Breuer Marcell óta senki, még a valóban ismert és elismert Makovecz Imre sem volt képes. Most, hogy a sztárkultusz helyett az építészeti minőség kezd előtérbe kerülni, kicsit kiegyenlítettebb lett a pálya, ami máris számos magyar építész nemzetközi elismerését hozta el. A sencseni operaház pályázatán két magyar építésznek is díjazták tervét, ezzel együtt Gutowski Robert vagy Zoboki Gábor neve külföldön talán még annál is jobban cseng, mint itthon; Ferencz Marcel Néprajzi Múzeuma pedig szinte biztosan a magyar építészet idei évi nagy attrakciója lesz.

E pár példa is mutatja, születnek itthon olyan alkotások, amelyek komoly nemzetközi minőséget képviselnek, és szívből remélem, építészeinknek már a közeljövőben meglesz a nemzetközi elismertsége, rangja is. 

***

Krizsán András DLA Ybl-díjas építész, a MODUM Építésziroda Kft. ügyvezető igazgatója, vezető tervezője, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke

Díjak, elismerések:

A FÉNY MESTERE - MASTER OF LIGHT NÍVÓDÍJ (2020)
BUDAPEST ÉPÍTÉSZETI NÍVÓDÍJ - DICSÉRET (2019)
KEMÉNY BERTALAN FALUFEJLESZTÉSI DÍJ (2018)
PRO ARCHITECTURA-DÍJ (2013)
YBL MIKLÓS-DÍJ (2012)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG EZÜST ÉRDEMKERESZT  KITÜNTETÉS (2012)  
KÓS KÁROLY-DÍJ (2006)
Veszprém Megye Háza – Építészeti Nívódíj
1999–Szigeti Strandfürdő / Révfülöp
1998– Evangélikus Konferencia Központ / Révfülöp
1997– Bezerédi – ház / Csopak