Vidnyánszky: Nézők nélkül nem ér az egész semmit!

Évadot hirdetett a Nemzeti Színház

„Túl vagyunk egy, a világ- és a színháztörténeti szempontból is nagyon bonyolult és összetett időszakon. Veszteségekkel teli periódusa volt ez az életünknek, ám az elmúlt időszak talán legnagyobb vesztesége, hogy elment közülünk Törőcsik Mari, akinek Bérczes László a MITEM keretein belül szervez majd emlékestet a Nemzeti Színházban” – kezdte Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház évadhirdető összejövetelét. „E hét pénteken lesz az első bemutatónk, a Rómeó és Júlia, amelynek ez immáron a negyedik meghirdetett dátuma. Reméljük, most már tényleg meg is valósul. A Nemzeti azon színházak közé tartozik, akik úgy döntöttek, hogy végigdolgozzák a járványidőszakot. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek – színészeknek és háttérmunkásoknak –, hogy fegyelmezetten végigcsinálták ezt az időszakot” – tette hozzá a rendező.

A színház két bemutatóval kezdi meg az évadot: a Mester és Margaritát, illetve a Rómeó és Júliát láthatja majd legelőször a nagyérdemű. Utóbbi kapcsán az alkotók egy dokumentumfilmet is forgattak, mivel a próbafolyamat egyedi – és remélhetőleg megismételhetetlen – volt. A Nemzeti Színház az elmúlt időszakban sem tétlenkedett, három színházi előadásból készítettek tévéfilmet: a Hé, magyar Joe!-t, a Woyzeck-et és az Isten ostorát adaptálták vászonra, illetve a Déryné Társulat Déryné Ifjasszony című produkciója is elkészült és megkezdte vándorútját.

– magyarázta Vidnyánszky Attila.

Külföldi rendezők: Ignacio García, Eirik Stubø, Nikolaj Roscsin és Theodoros Terzopoulos

„Az, amit múlt héten végre újra megélhettünk, a telt házas színház a Nemzeti Összetartozás Napján, igazi ünnep volt. Újra egymás mellett ültek a nézők és együtt tudtunk örülni annak, hogy 101 évvel Trianon után még mindig itt vagyunk. Csodálatos érzés volt. Viszont mi, színházi emberek azt is ünnepeltük egyúttal, hogy újra velünk van a közönségünk. Sokat gondolkoztunk, hogy milyen legyen a következő évad. Az időnk egy része arra fog elmenni, hogy felújítjuk a darabjainkat, hiszen van olyan előadás, amit másfél-két éve nem játszottunk.

Nem töprengtünk kompromisszumon” – mondta a színházigazgató, majd hozzátette, bár tisztában vannak azzal, hogy a 2019-es év nyolcmilliós nézőszáma jelenleg még kicsit távoli cél, ugyanakkor már kialakult egy törzsközönség, akik hűek a Nemzetihez. „Ők pedig komoly témák, komoly szövegek és komoly gondolatok helyének tekintik a Nemzeti Színházat. Nemzeti Színházhoz méltó évadot terveztünk meg” – összegezte Vidnyánszky. „Ignacio García, Eirik Stubø, Nikolaj Roscsin és Theodoros Terzopoulos – ez olyan ambiciózus lista, ami a világ bármelyik színházának évadjában megállná a helyét.

MITEM

Hosszú vajúdás után a vezetés végül úgy döntött, hogy megtartja a MITEM-et. „Nyilván vannak országok, például India vagy Vietnám, ahonnan még nehezen tudnak eljönni a társulatok, – velük megegyeztünk, hogy egy év múlva jönnek majd –, de Robert Wilson például biztosan itt lesz” – lengette be az igazgató.

Alekszandar Popovszki rendezésében: Mester és Margarita

Barta Ágnes: „A rendezőnk nagyon inspiráló közeget tudott teremteni. Az előadás sokrétűre sikeredett, az egyik rétege, ami nagy hangsúlyt kapott, a látvány. Nagyon közel áll hozzám a munkamódszer, ahogy dolgoztunk, úgy építkeztünk, hogy nem egyből a legnagyobb és legfontosabb kérdéseket feszegettük, hanem lépésről lépésre próbáltuk rétegezni az előadást.”

Szabó K. István rendezésében: Az ajtó

Udvaros Dorottya: „Az izgulás nem múlik el az évekkel, sőt…

Nagyon nehéz egy regényt színpadra állítani, hiszen az emberben ott van az állandó kérdés, jól döntött-e, hogy éppen azokat az elemeket emeli be egy fantasztikus regényből, amelyeket kiválasztott. És persze sok mindenről le kell mondanunk, ha nem tennénk, napokig játszanánk. Ez a lemondás pedig fájdalommal jár. Mégis rájöttem, hogy ez a fájdalom jó, mert ezt a furcsa, kemény, szikár, mégis szeretetteljes és segítőkész nőt (a darabban Szeredás Emerenc szerepét alakítja, a szerk.) – akit játszom, segít megformálni. Hogyan harcol a szeretet, a fájdalom és a megértés egy emberben egymással? Küzdök is ezzel a kettősséggel, most valahol félúton járok. Mindig úgy próbálok megközelíteni egy figurát a kezdeti időszakban, hogy megkeresem azt a két-három dolgot, ami talán azonos lehet bennünk. Amit most megtaláltam: annak ellenére, hogy a karakter fájdalmakon megy keresztül, mégis képes meglátni az apró szépségeket az életben.”

Vidnyánszky Attila rendezésében: Vadászat

Hobo: „Mindig is utáltam – már nem a lemezt –, hanem magát a vadászatot. Semmi sem változott bennem 1984-hez képest. A siker akkor óriási volt. Anno Szikora János rendezett belőle egy koncertet az Arénában. 1984-ben még maga Brezsnyev is vadászott, tehát nem egészen értettem, hogy hogy kerülhetett színpadra. Végül csak egyszer lehetett előadni, a szöveget maga Aczél elvtárs cenzúrázta a Kopaszkutya lemez betiltása miatt. Ne várjanak tőlem valami simulékony dolgot,

Éppen ezért beszarok a röhögéstől, hogy a Vadászati Világkiállításon, ahol apám agancsai is ki lesznek állítva, ezt be kell majd mutatnunk. Ami a színpadra állítást illeti, általában bohócnak szoktam öltözni, de igazából saját magam vagyok, mert mást nem tudok játszani.”

Nyikolaj Roscsin rendezésében: Ördögök

Berettyán Nándor: „Van bennem egy izgalom. Kíváncsi vagyok, hogy abba a nagyon erős rendezői vízióba, amit Roscsin hoz, hogyan tud az ember illeszkedni és autentikusan mozogni. Dosztojevszkij mindig azt a kérdést teszi fel és arról gondolkodik, hogy

Eirik Stubø rendezésében: Üvegfigurák

Söptei Andrea:

„Márciusban jött volna a Stubø, hogy elkezdjünk dolgozni, végül a zárás miatt el kellett halasztani, ezért júniusban fog érkezni. Feltételezem, hogy ismét azzal a munkával fogunk kezdeni, amit a Médeia-nál is tapasztaltunk. Először a szöveggel foglalkozunk, nála nagyon fontos, hogy pontosan illeszkedjen a szöveg a szituációhoz, a drámai feszültséghez. Nagyon inspiráló a vele való munka. Színészvezetésében naturalitsa, a legegyszerűbb színészi játékot kéri tőlünk, már-már filmes eszközök bevetésével, és fontos szerepe van nála a zenének és a vetítésnek is.”

Vidnyánszky Attila rendezésében: Buborékok

Vidnyánszky Attila: „Ez a Csiky Gergely Színház előadása.

Sok-sok előadás épült be így a repertoárunkba. Ilyen történet most ez is. A vezetés konstatálta, hogy a dráma és a tragédia fajsúlyos az évadunkban, így helyet kapott egy igazi szórakoztató darab is mellettük. Remek színészek játszanak benne, a budapesti nézők rá fognak csodálkozni, micsoda fantasztikus társulata van Kaposvárnak.”

Rátóti Zoltán rendezésében: Ők tudják, mi a szerelem

Piros Ildikó: „Szeretnék köszönetet mondani a főigazgató úrnak, hogy most itt ülhetek. Amikor megszülettek az unokáim, elhatároztam, hogy kicsit visszavonulok. Akkor kaptam egy kis ízelítőt, milyen is befejezni ezt a szakmát. Most pedig újra kaptam egy lehetőséget visszatérni, újra van mire készülni. Blaskó Péterrel egyetlen egyszer játszottunk együtt még a főiskolán, ahol osztálytársak voltunk, most újra egymás mellé sodort bennünket az élet. A Jóisten összerendezi a dolgokat.

Sem a születésünket, sem az elmenetelünket nem tudjuk előre. Most itt ülhetek, ezért külön köszönet!”

Blaskó Péter: „Hálás szívvel köszönöm a sorsnak, hogy újra együtt játszhatok Ildikóval. Sinkovits Imre és Tolnay Klári játszották több alkalommal is ezt a két szerepet, tehát kapaszkodnunk kell. Megpróbálunk a nagy elődöknek megfelelni. Igazi színészdarab, szerepdarab.”

Vidnyánszky Attila rendezésében: Agon

Vidnyánszky Attila: „Ha van még valami, ami jellemző erre az évadra,

Józsa Péter Pál, a mű írója, egy tragikus sorsú író, költő, zeneszerző, aki két évvel ezelőtt ment el tőlünk. Évek óta tervezzük, hogy ezt a művet színpadra visszük. Korábban magával a szerzővel közösen terveztük. Ez egy rítusszínház, a Honvéd Férfikar közreműködésével, ami a régi idők színházába repít minket vissza.”

Mészáros Martin: „Egy ilyen jellegű előadás szövege óriási elmélyülést igényel színészként. Izgatottan várom. Nem volt még ilyen jellegű előadásom. Nyitottan készülök rá.”

Ignacio García rendezésében: A kertész kutyája

Tóth Auguszta: „Nagyon régen volt lehetőségem vígjátékban játszani, kicsit ki is vagyok rá éhezve a sok drámai karakter után. Izgatottan várom, hogy az író (Lope de Vega – a szerk.) hazájából származó rendező hogyan fogja ezt megközelíteni. Kíváncsi vagyok, valóban ki tudom-e nyitni magam erre. Remélem, hogy egy lubickolás lesz.”

Theodoros Terzopoulos rendezésében: Bakkhánsnők

Szűcs Nelli: „Nagyon várom a közös munkát a rendezővel. Látva a dokumentumfilmet arról, hogyan dolgozik, milyen formában vannak a színészei testileg és szellemileg, már nagyon érdekes dolog. Szeretek a nulláról építkezni, és mivel tavaly volt két nagyobb műtétem, így megint lesz egy komoly feladatom.

Ez egy új feladat. Hamvas Béla azt mondta, Euripidészt az vegye kézbe, aki a mindenek feletti igazságra éhes. Úgy gondolom ennek fényében, hogy remek munka lesz.”

Fotók: Nemzeti Színház közösségi oldala / Eöri Szabó Zsolt