SZFE-ügy: átadás-átvételi jegyzőkönyv vagy „sajtcédula”?

Elsőként jelent meg nálunk az a nagy port kavaró interjú Zalán Jánossal, amelyben az új rektorhelyettes az előző vezetés súlyos mulasztásaira hívta fel a figyelmet. Az interjúból kiderült, az előző vezetés kormányozatlanul hagyta az intézményt és veszélyeztette a hallgatók diplomáját. Zalán János arról is beszélt lapunknak, hogy a blokád feloldása után rábukkant egy dokumentumra, amelyben a MAB 2020. december 31-ig az egyetem korábbi vezetőinek kérésére ismét meghosszabbította a beadási határidőt, jogos volt tehát az aggodalom az új vezetés részéről, hogy csupán másfél hónapjuk maradt arra, hogy akkreditáltassák az egyetemet.

Ahogy arról tegnap beszámoltunk, Upor László volt rektorhelyettes HVG-s tagadása után, lapunk megszerezte azokat a dokumentumokat, amelyek alátámasztják Zalán és Szarka állításait, és cáfolják Upor nyilatkozatát, miszerint „nem hagyták rendezetlenül az egyetemi akkreditációs folyamatokat”.

Kíváncsiak voltunk mindezek után, vajon hogyan zajlott le az általános rektorhelyettesi feladatok átadás-átvétele

Mint megtudtuk,

Ezt a kijelentését olyannyira komolyan vette, hogy Novák Emil új mb. rektorhelyettes például soha nem tudott találkozni Upor Lászlóval, hogy átbeszéljék az átadás-átvétel körüli tudnivalókat és teendőket.

Upor a következőket írta Novák Emilnek:

„Mint bizonyára tudod, korábban már jeleztük a fenntartónak, hogy az Egyetem Szervezeti és Működési rendjének rektorhelyettesek fenntartói kinevezésére vonatkozó rendelkezéseit (…), valamint a rektorhelyettesek kinevezését többek között a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény 13. és 17. bekezdésével nyilvánvalóan ellentétesnek tartjuk. Ebből következően álláspontunk szerint

Részlet Upor László 2020. októberi leveléből

Amikor Novák Emil a dokumentumokról érdeklődött, Upor azt a választ adta, hogy azok le vannak adva az irodában, végül az új vezetés Upor titkára által tudott hozzájutni a szükséges papírokhoz.

„Mivel azonban megbízatásom megszűnt, e problémától függetlenül is megtettem és megteszek mindent azért, hogy a rektorhelyettesi munkakörömmel járó feladatokat, dokumentumokat, információkat rendben lezárjam, átadjam. Ezért az Egyetemi Foglalkoztatási Követelményrendszerének megfelelően az általános rektorhelyettesi feladataim átadásáról szóló dokumentumot – a lehetőségekhez mérten az általad előkészített jegyzőkönyvtervezetet is figyelembe véve – előkészítettem, és azt az Egyetem Igazgatási és Szervezési Hivatalában aláírva leadtam” – olvasható a levél második felében, azóta viszont kiderült, hogy természetesen nem sikerült minden információt átadni, többek között egy olyan fontos témában sem, mint az egyetem akkreditációjának ügye.

Az átadás-átvételi jegyzőkönyvről

Kikértük továbbá az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, hogy abba is belekukkanthassunk,

amelyet még korábban Upor hagyott az irodában Novák Emilnek.

Ha valaki látott már átadás-átvételi jegyzőkönyvet – pláne egy ekkora intézmény esetében –, annak azonnal szembetűnő lehet, hogy ezek az iratok nem éppen így szoktak kinézni. Az egész dokumentum nagyjából egy szinopszisra hasonlít. Ezzel összevetve a kancellária átadás-átvételi jegyzőkönyve egy több tízoldalas komoly dokumentum volt.

SZFE átadás-átvételi jegyzőkönyv

Az Upor-féle általános rektorhelyettesi átadás-átvételi jegyzőkönyvnek tartalmaznia kellett volna az összes folyamatban lévő ügyet, az akkreditációs folyamatok alakulását (e témában bővebben lásd a tegnapi cikkünket), költségvetési szempontokat, illetve fel kellett volna tüntetni, hogy mi a helyzet az oktatási ügyekkel, például, hogy hogyan zárult a félév. A leginkább „sajtcédulának” nevezhető papír továbbá nem tartalmaz információkat arról sem, hogy az új vezetésnek kikkel kellene felvennie a kapcsolatot, nincsenek rajta jelölve a személyek, az oktatók – ki az, aki felmondott, ki az, aki maradt –, kinek hogyan áll az ügye, illetve az új kollégák szerződéseinek alakulására nem tér ki. 

Az új vezetés szerint Uporék koncepciója az volt – és a mai napig az –, hogy bárki, aki utánuk bemegy az egyetemre, az úgysem fogja tudni majd megoldani a dolgokat. Ahogy többször is mondták: „túl nagy a kabát”.