Teljesen más volt, mint az addig látott filmek, egészen mellbe vágott – mondja Bereményi Géza Szőts István filmjéről, amit még gyerekként látott. Saját filmjei közül az önéletrajzi ihletésű Eldorádóról mesél: „Mikor anyám látta, a vetítés után mentünk az utcán némán egymás mellett, meg sem mertem mukkanni...” Filmnapi sorozatunk első darabja.
Szőts István: Emberek a havason
„Fantasztikus film a negyvenes évek elejéről, kisgyerekkoromban láttam, 11 vagy 12 évesen. Fődíjat nyert Velencében, majd a Rákosi-korban betiltották, és csak 1956 után lehetett megint vetíteni. Akkor láttam én is. Szőts István a korabeli Erdély határán született, a havasok között, oda utazott vissza, és helyi emberekkel, amatőrökkel csinálta meg a filmjét. A felesége volt a női főszereplő. Olyan valódinak tűnik a film, olyan pontosan mutatja be azt a kemény havasi világot, ugyanakkor olyan költőien, hogy teljesen mellbe vágott.
Emberek a havason (Szőts István, 1941)
Teljesen más volt, mint az addig látott filmek. És ma is illő, teljesen hibátlan film! Minden hiteles benne, a táj, az arcok, az egész; csodálatos, szívszorító film. Azóta megnéztem párszor, sőt az egyik filmembe vágtam is snitteket belőle. A Tanítványokban van egy vonatjelenet a film elején, amikor Szamóca elmegy a faluból a városba, oda belevágtam korabeli statiszták arcait a vonatba. Ezt aztán Szőts István megtudta, és fel volt háborodva.”
Eldorádó
„Ha a saját filmjeim közül kell válasszak, az Eldorádót mondom.
Persze kisebb módosítások azért vannak a valósághoz képest. Amikor édesanyám látta ezt a filmet, együtt néztük meg, közben jutott csak eszembe, te jó Isten, hát ő is szerepel benne, és nem túl kedvező színben mutatja meg fiatalkori magát…
Eldorádó (Bereményi Géza, 1988)
A vetítés után mentünk az utcán, némán egymás mellett, meg sem mertem mukkanni. Akkor anyám azt mondta elgondolkozva: »Az a nő…« Mire én: »Melyik nő?« »Aki az anyát játszotta…« »Igen, Eszenyi Enikő az a színésznő« – mondtam. »Az nagyon szép!« – szólalt meg anyám. Kereste-kutatta, hogy bocsáthatja meg nekem, hát végül is fölmentett. Azóta is hálás vagyok neki.”
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
