A műveimben jórészt olyan elesett emberek szerepelnek, amilyenek most a véremet akarják venni

„Látva, hogy milyen indulatokat váltott ki Az arany emberrel kapcsolatos véleménye, ma is ugyanazt a választ adná a Könyves Magazin kérdésére?

Fontos szétszálazni a dolgokat. Arra számítottam, persze, hogy előbb-utóbb valami támadás ér majd. Sokakkal megtörténik ez. Az viszont meglepett, hogy pont egy irodalmi lapban megjelent szakmai felvetést találtak alkalmasnak arra, hogy indulatgerjesztő szavakat rántsanak elő, amelyekre tömegek mozdulnak meg. Hagyomány, fenyegetés, cenzúra, ilyesmiket kiabáltak. Azt gondolom, ha nem emiatt, akkor valami más miatt mindenképpen ráléptem volna a piros gombra.

Miért gondolja?

Mert számos közéleti kérdésben kifejtettem már a véleményemet – legutóbb például az SZFE vagy az örökbefogadás témájában –, és ezek általában nem találkoznak a regnáló hatalom elképzeléseivel. Logikusabb, de átlátszóbb is lett volna, ha egy explicit közéleti állásfoglalás után támadnak meg. Ehhez képest egy tisztán szakmai megnyilatkozás után indult ellenem hadjárat, ami ugyan meglepett, de azt egy percig sem gondolom, hogy a támadásoknak valóban köze lenne Jókaihoz vagy a nemzeti hagyományokhoz.

Mi viszont beszéljünk erről! Az ön eddigi munkássága nem ad elég fogódzót ahhoz, hogy mit gondol a nemzeti hagyományokról?

Azt viccesnek tartanám. Nagyjából harminc éve publikálok, és két évtizede tartok rendszeresen előadásokat iskolákban, például az irodalmi hagyományról, és arról, hogyan kapcsolódnak kortárs szövegek az elődök műveihez. Aki számon kéri rajtam az irodalmi hagyományokkal való foglalkozást, annak fogalma sincs rólam. Épp az az egyik vesszőparipám, hogyan lehet a hagyományokhoz, a klasszikus szerzőkhöz kapcsolódva tovább lépni az irodalom befogadásában. Egész pedagógiai tevékenységem arra épül, hogy esztétikai alapon olvassunk, értelmezzünk műveket, és senkinek ne legyenek ideológiai előítéletei egyetlen szerzővel szemben sem. Épp úgy tanítottam Nagy Lászlót, mint Petri Györgyöt. Arról szól a munkám, hogy megőrizzem a magyar irodalom integritását, hogy harcoljak az ideológiai megosztottsága ellen, mivel az kártékonyan hat vissza a kultúra egészére.

Amikor Az arany ember kapcsán a nőalakok ábrázolását illetően fogalmaz meg kritikát, az nem ideológiai jellegű?

Nem ideológiai kifogást fogalmaztam meg. Hadd idézzem fel, pontosan mit is mondtam: azt, hogy személy szerint nem tudok kiegyezni azzal a nőideállal, amit a regény megrajzol, és azt gondolom, hogy ez a mai kamaszlányok számára sem vonzó. Arról is beszéltem, hogy a magyar irodalomban sajnálatosan kevés a női szerző, a kötelező olvasmányokból pedig nagyon hiányoznak az autonóm nőalakok. Javaslatot is tettem, hogy a fiatal lányok számára másfajta azonosulási lehetőségeket is lehetne kínálni, például Berg Judit Lengemesék című sorozatával. Jellemző, hogy ez utóbbival senki nem foglalkozott. A magam részéről problematikusnak tartom ezeket az aránytalanságokat, amelyek észrevétlenül tovább örökítenek egy torz struktúrát.”