A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága 50. évfordulója alkalmából összeállított Nyelvünk és kultúránk 50 fiatal szemszögéből című beszélgetőkötetben 50 fiatal – orvos, tanár, mérnök, művész, természettudós határon innen és túlról meglepő őszinteséggel vall nyelvünkhöz és kultúránkhoz való viszonyáról.
Ahogy Blankó Miklós, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság főtitkára lapunknak elmondta: „A kötetben szerkesztőtársammal, Cservenka Judit alelnök asszonnyal szerettük volna megmutatni, hogy a huszonéves értelmiség milyen mély gondolatokat és érzelmeket képes megfogalmazni saját identitásáról.”
A kötetben különféle tudományterületekről érkező fiatalok járják körül a magyarsághoz tartozás érzését, a magyar nyelvhez való viszonyukat. Csomos Attila vegyészhallgató szerint például: „Az én magyarságom, és azt gondolom, az igazi magyar szellemiség a nemzethez tartozás, a büszkeség érzetéből fakad. Abból, hogy bárhol is legyünk a világban, amikor az otthonra gondolunk, mindig eszünkbe jusson Magyarország, vagy bárki is kérdezi, mindig büszkén válaszoljuk, hogy magyarok vagyunk.”
Mások a magyar nyelv veszélyeztetettségére hívták fel a figyelmet, ahogy Szép Vanessa jogász fogalmaz: „Én nagyon szeretem a magyar nyelvben, hogy vannak szép magázódó formuláink, és ha nem is kifejezetten zavar, de sajnálom, hogy egyre nagyobb divat a tegeződés, és egyre kevesebb az olyan helyzet, amikor magázódunk. …Szerintem nem tesz jót a magyar nyelvnek, hogy egyre több idegen szó épül be, és szívesebben használjuk ezeket, mert választékosabbnak tartjuk, pedig sokszor nem is helyesen használjuk őket.”
Pintér Zsolt Balázs fogorvostan-hallgató arról értekezett, hogy a magyar nyelvhez pozitív érzések, visszajelzések társulnak külföldön, ahogy írta: „Kifejezetten pozitív élményekről tudok beszámolni mind a magyarországi egyetemeken tanuló külföldi hallgatótársaim részéről, mind a külföldi időtöltéseimről, mert ha határainkon túl valaki felismerte a magyar nyelvet, akkor szeretettel üdvözölt.”