Elképesztő: józan résztvevőkre költene milliókat a hetente csőddel riogató budapesti városvezetés
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
Aquincum részben még feltáratlan rommezejém halad át az óbudai Aranyhegyi-patak és új árvizi védműve. Veszélybe kerül a kulturális örökség, vagy sikerült megnyugtató módon megépíteni a védműveket? Az Aquincumi Múzeum igazgatóját kérdeztük!
Az Aranyhegyi-patak mentén épülő árvízi védmű Európa Olaszországtól északra fekvő legnagyobb összefüggő romterületét, az aquincumi polgárvárost hasítja ketté. A Fővárosi Önkormányzat megrendelésében épülő betongát építését tavaly év végén le kellett állítani. A civileket és a helyben lakókat most az a kérdés foglalkoztatja, vajon az árvízi védekezést hogyan befolyásolják az örökségvédelmi szempontok, a kettő összeegyeztethető-e egyáltalán ezen a területen. Az Aquincumi Múzeum igazgatóját, Láng Orsolyát kérdeztük interjúnkban.
***
Rögtön az elején azonosítsuk a pontos helyszínt!
Az aquincumi polgárváros határait északról körülbelül a Városfal utca és Vonat utca vonala, nyugatról a Huszti út képzeletbeli meghosszabbítása, délen pedig a Kazal utca és Záhony utca feletti vonal jelöli ki. Feltérképezett romok a Sujtás utcától keletre, a Gázgyári lakótelep alatt is találhatók. A védmű építés szempontjából ez a kritikus terület. A teljes város alapterülete közel 40 hektár. Ezt a részt építkezések az elmúlt évszázadokban nem nagyon bolygatták. Persze keresztülmegy rajta a Szentendrei út, de ez nem más, mint a római kori észak-déli főút kicsit arrébb tolt megfelelője. A kelet-nyugati út nyomvonala pedig a mai esztergomi vasút sínpárjának kissé délebbre húzódott verziója, és kicsit belelóg kelet felől a Gázgyári lakótelep is. Ezen túl már csak a patakmeder van, amit a XIX. század végén ástak a jelenlegi helyére. Akkor még nem volt szisztematikus régészeti feltárás, nem tudjuk, mit tettek akkor tönkre.
tele van védett régészeti emlékekkel.
Helyi civilek már korábban jelezték, hogy itt római kori emlékek vannak, ezért nem lesz jó az eredeti terv.
Igen, de ez már 120 éve tudható és a beruházónak volt erre vonatkozóan hatósági előírása is, a régészeti szakmunka pedig az első ütemhez már le is zajlott, többek között sok új adatot szolgáltatva a középső szakasz tervezéséhez is. Megértem az aggódásukat, és bár azt nem tudjuk, hogy ők kinek és mikor szóltak, de úgy látjuk, hogy per pillanat nyitott kapukat döngetnek.
Láng Orsolya
A régészeti emlékek létezése a védmű nyomvonalának tervezői előtt is ismert tény voltak. Figyelembe vették?
Ideális esetben a régészeti feltárást a kivitelezés megkezdése előtt elvégezzük. Itt azonban – a terület speciális jellege miatt, hiszen van egy működő gát, itt csak a kivitelezéssel párhuzamosan lehet dolgozni, mert csak így férhetünk hozzá a területhez. Általában a munkagépek letolják az újkori feltöltést, ami adott esetben több méter vastag is lehet, mi pedig utána kezdjük feltárni a régészeti emlékeket. Ebben az esetben azonban más a helyzet, a résfalazós technológia miatt. Itt a hatóság a megrendelő Fővárosnak előírta a régészeti munka elvégzését, ő pedig vélhetőleg áttolta a kivitelezőre a feladat finanszírozását, amely egyébként nem szokatlan megoldás. A jogszabály szerint ugyanis a feltárást az finanszírozza, aki „roncsol”, azaz építkezik: ez lehet a beruházó, de lehet a kivitelező is.
A védmű hosszú nyomvonalának nyugati, és a Duna felőli keleti oldalával nem volt gond, hiszen itt a római város falain kívül vagyunk, de a középső, mintegy 800 méteres szakasza pont az polgárváros falain belülre esett, így a régészeti munka jellegét is differenciálni kellett volna.
Ezt jelezték a kivitelezőnek?
Azt jeleztük az Örökségvédelmi Hatósággal együtt, hogy a résfalas technológiával nyugodtan elkezdhetik építeni a két oldalát, de a középső kritikus szakaszt át kell tervezni. Itt ugyanis rengeteg a római épület, padlókkal, adott esetben mozaik padlóval, kőlapokkal burkolt utcákkal, itt tehát nem megengedhető, hogy leverjenek 10 méter mélyen egy résfalat. Világörökség-várományos területet, amely egyedülálló módon maradt ránk, nem lehet így roncsolni. Egyébként nem feltétlenül az a cél ezzel, hogy ami most a föld alatt van, az a közönség számára a közeljövőben látható legyen, hanem az, hogy ne pusztuljon el. Lehet, hogy csak 200 év múlva lesz arra technika, pénz, lehetőség, hogy ami ott van, láthatóvá váljon, de
Azt szoktuk mondani, hogy épüljön nyugodtan lakópark vagy bármi egyéb, csak alatta maradjon ott minden a feltárást követően. Bőven adnak feladatot a már feltárt és sokszor igen kritikus állapotú római kori emlékek a fővárosban.
Milyen mélységben vannak ezen a területen az értékes maradványok?
Ez változó: van, ahol alig kell a felszíntől leásni, de általában 1 méter körüli feltöltés van rajtuk. A védmű esetében annyi a változás, hogy magát a földgátat is – amire a beton védművet építik –utólag hordták oda. Ezzel együtt a beruházást nem lehetetleníti el semmi, csak újra kell gondolni a terveket. Ami biztos, hogy a középső részen, azaz a római város falain belül ez a résfalas technológia nem alkalmazható, de nagyon pozitív tapasztalat volt számunkra, hogy a Főváros és a kivitelező is azonnal partnernek mutatkozott a probléma megoldásában. Az áttervezést rengeteg régészeti adat megadásával segítettük: meg tudtuk mondani, hogy milyen mélységben találhatók a római emlékek a gát közvetlen környezetében. Amennyire mi tudjuk, a tervezők mederszigeteléses technikában gondolkodtak, tehát a római falak fölött egy beton lábazatú gát lesz, valamint a medret szigetelik. Az egyeztetések során jeleztük, hogy amíg az áttervezés zajlik, nyugodtan el lehet kezdeni a polgárváros részen kívüli területeken az építést. Ez a nyugati szakasz esetében 2019 nyarán meg is történt, mi ebben a fázisban a résfalak mélyítését felügyeltük.
noha egy 50 centiméter széles árokban nem ideális a munkavégzés. Tavaly szeptemberben be is fejeződött az ottani földmunka, mi pedig arra számítottunk, hogy a Duna felőli oldalon folytatják, de ez egyelőre elmaradt. Ennek okát nem tudjuk, mi csak a kivitelezés szakfelügyeletét végezzük. Azt viszont ismét hangsúlyoznánk, hogy az előzetes egyeztető tárgyalásokon az Örökségvédelmi Hatóság, a Főváros, a tervező és a kivitelező is példaértékűen kooperatív volt. Miután jeleztük, hogy a rómaiak még a városfalon kívül is építkeztek, mert a Kr.u. 3. században már kinőtték a város területét, tehát ott is lehetnek értékes leletek, ezt is figyelembe véve kijjebb tolták a résfalas szakasz határát.
Mit jelent régészeti szempontból a mederszigetelés, illetve a rá épülő védmű?
A mederszigeteléssel nincs gond, hisz az most is ki van betonozva, de amennyire tudjuk, kívülre, észak felé ide is kerül egy gát csak nem olyan nagy mélységben, hanem – figyelembe véve az általunk megadott régészeti adatokat – elhalad fölötte. Nagy felületű feltárásra így nem valószínű, hogy sor kerül. Az áttervezéshez megadtuk a 103,00 méteres szintadatot, ezzel minimalizálni lehet régészeti munkát.
Mit jelent ez a szintadat?
Ez a Balti-tenger feletti abszolút szintmagasság, amely objektív adatként mutatja a római emlékek tetejét. E fölött kell elvégezni a kivitelezési munkát.
Mikor kezdődik a munka ezen a területen?
Erről pontos információink még nincsenek, Dorosz Dávid főpolgármester-helyettessel a hónap végén találkozunk, akkor talán már többet fogunk tudni. Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy tájékoztassuk őt is arról, mi ennek a 800 méteres nyomvonalszakasznak a különlegessége. Számunkra ugyanakkor az is nagyon jelentős szempont, hogy közösen folytatódjon az áttervezés folyamata, ehhez mi, a Főváros intézményeként, minden segítséget megadunk.