A jó mesétől (legyen az „történelmi” jelzővel díszítve) egyet várunk: az alapvető emberi helyzetek és morális értékek bemutatását, és azt, hogy segítsék a gyerekeket eligazodni a világban. A sokszor túlbonyolított cselekményű történelmi regények, amelyek szerzője valós szereplők tucatját mozgatja, nem mindig alkalmasak az erkölcsi példamutatásra. Egyrészt azért, mert a történelemben nincs, vagy nagyon ritkán van – szerencsére – kategorikus jó meg rossz. Különböző igazságok csapnak össze. A mesében viszont mindenképpen fekete és fehér jellemek szerepelnek, és nincs jellemfejlődés, ezért alkalmasabb a pedagógiai funkció betöltésére. Másrészt a politikai, vallási és személyiségbeli konfliktusok túlzottan összefonódnak, ami bizonyos háttértudás nélkül már értelmezhetetlen.
A koppányi aga testamentuma a hagyományos meseelemekkel dolgozik:
a „jók” és a „rosszak” világosan elhatárolódnak egymástól.
Méghozzá e tekintetben a jellemvonások erősebben nyomnak a latban, mint a vallási vagy politikai érdekek. A „jók” a végvári vitézek és adott esetben török ellenfeleik, akik képesek lovagiasan küzdeni. Fekete a vallon zsoldosokat helyezi el a „rossz” erők táborában. Nem azért, mert vallonok, vagyis idegenek (hiszen Oglu aga is az, meg Szinán, a török ifjú is az), nem azért, mert nem magyarok (hiszen a kiváló, bátor és önfeláldozó végvári vitéz, Bogics Márkó horvát), hanem azért, mert az idegenből érkezett zsoldosok a szerző szerint kapzsik, kegyetlenek, gőgösek, sokszor gyávák.
Fekete, akire a romantikus függetlenségi gondolatkör szellemében íródott historikus munkák, mindenekelőtt Takáts Sándor népszerű könyvei hatottak, nyilvánvalóvá teszi, hogy nem a nemzetiségi ellentétről van szó. A magyar végvári vitézek gyanakvása a németekkel (ti. a bécsi udvar által küldött tisztviselőkkel és zsoldosokkal) szemben a népnyelv által csak balónnak hívott vallon zsoldosok tettei fölött érzett fölháborodásban gyökerezik.
Az író vallon zsoldosai, akik meg akarják kaparintani Oglu aga kincsét, és Babocsai László meg családja életére törnek, éppannyira sematikus jellemek, mint Richelieu bíboros gárdistái A három testőrben. A feladatuk is nagyjából ugyanabban merül ki: hogy a főhős, jelen esetben az ördöngös ügyességű magyar kardforgató vitéz, Babocsai akadályozói legyenek, és ezáltal fontos szerep jut nekik a főhős jellemfejlődésében.
Annál részletgazdagabb a végvári katonák életének bemutatása,