A hatvanas-hetvenes évek magyar neoavantgardjának alkotásaiból nyílt kiállítás New Yorkban, Harlem egyik elismert galériájában. Ezzel párhuzamosan Judith Leiber magyar származású retikültervező First Ladyk által viselt darabjaiból tekinthető meg kiállítás a Museum of Arts and Designban.
A hatvanas-hetvenes évek magyar avantgárd művészetéből nyílt kiállítás New Yorkban, a Harlemben található Elizabeth Dee Galleryben, a Balassi Intézet támogatásával.
A május elseje és augusztus 12 közt látható kiállítás harminc művész száz munkáját mutatja be. A magyar neoavantgard a leírás szerint a „legvidámabb barakk”-ban képes volt reagálni a nyugati világ hasonló művészeti törekvéseire, ugyanakkor igyekezett úgy lavírozni, hogy a kommunista rezsim felé tudjon magyarázatot szolgáltatni és ártatlannak beállítani alkotásait.
A kiállításon szereplő művek alkotói: ArtPool Foundation, Lakner László, Attalai Gábor, Maurer Dóra, Bak Imre, Megyik János, Beke László, Méhes László, Erdély Miklós, Nádler István, Ficzek Ferenc, Pauer Gyula, Gáyor Tibor, Pécs Workshop, Gulyás Gyula, Perneczky Géza, Hajas Tibor, Pinczehelyi Sándor, Halász Károly, Szentjóby Tamás, Haraszty István, Szijártó Kálmán, Hencze Tamás, Szombathy Bálint, Jovánovics György, Tót Endre, Keserű Ilona, Vető János, Kismányoky Károly, Ladik Katalin. A kiállítás összeállítója Szabó András.
Ezzel párhuzamosan még egy magyar vonatkozású kiállítás is látható New Yorkban: a Museum of Arts and Design-ban látható Judith Leiber Crafting a New York Story című kiállítása. A magyar származású Leiber az egyik legjelentősebb retikültervező, akinek számos First Lady vásárolta meg a munkáit, ezek is szerepelnek a kiállításon.
Judith Leiber 1939-ben kezdett dolgozni a retiküliparban, de a második világháború megszakította londoni tanulmányait. Ezután az elismert zsidó-magyar retikülgyárnak, a Pesslnek kezdett dolgozni. A Pessl nem működhetett a náci megszállás idején. Budapest felszabadítása után Leiber újra addigi hivatásának szentelte magát, többek közt az amerikai hadseregnek dolgozva. Így ismerte meg későbbi férjét, Gerson Leiber őrmestert, akivel 1946-ban New Yorkba költözött. Saját vállalatát 1963-ban alapította, utolsó táskáját 2004-ben tervezte, összesen 3500 táskát kitalálva. A kiállítást támogatta a Hungary Initiatives Foundation (HIF) is.
A kiállítás leírása szerint a férfiak a 16. században kezdték el elhagyni a táskaszerűségek használatát a húzentróger megjelenésével, és a 19. századra az ilyesmi kizárólagos női viselet lett. A retikül a 18-19. század fordulóján jelent meg, a huszadik század elejére pedig a nők egyik fontos reprezentációs kelléke lett. A kísérőszöveg szerint a kézitáskák hamar a hatalomért, pénzért és autonómiáért való küzdelem terepévé, kifejezőjévé váltak. Amint a nők kivívták függetlenségüket, úgy a retikül a a praktikusan szükséges apróságok hordozására kezdett szolgálni a társas élet területén, a nyilvánosságban. Míg egyesek úgy látták, ezzel a retikül a nők függetlenségét is kifejezi, mivel korábban a férfiak cipekedtek a nők helyett, addig mások inkább új korlátként, nehézségként tekintettek a retikülre.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A 26 éves gyanúsított elit fiúgimnáziumba járt, antikapitalista és zöld ügyeket támogatott, és egy manifesztót is találtak nála, amiben az egészségügyi biztosítókat támadta.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Ahogyan ma a közösségi médián keresztül, úgy váltottunk régen üzenetet a képeslapok révén. Használatuk a 19-20. század fordulóján vált tömegessé, különösen a téli ünnepek idején hozta-vitte a posta a gyöngybetűkkel megírt jókívánságokat. A Budavári Palota szabadtéri kiállítása jellegzetes századfordulós darabokkal idézi vissza a régi karácsonyok hangulatát. .
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
A nyitott fiatalok új élményeket keresnek.
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
