Nagyon rég vártunk már egy ilyen sci-fi-sorozatra

„Ami tök jó még az Expanse-ben az a világépítés.

A hangulatot leginkább a Szárnyas fejvadász, a Battlestar Galactica és a Mass Effect-videojátékok ötvözeteként lehetne leírni,

és szerencsére viszonylag jól belőtték azt a tempót, amivel még meg tudják mutatni a hátteret, a viszonyokat, a sajátosságokat, amik szerethetővé teszik az Expanse-t. A nyomorult övbeliek mindennapjainak nyomorúságait és nyelvüket, amit egy nyelvész gyúrt össze különböző európai, afrikai és ázsiai nyelvekből. A marsiak motivációját és keménységét, amit az élhetetlen körülmények és a katonai rutin alakított ki. A földi vezetők pökhendisége és machinálása mögötti motivációt. És azt sem gondoltuk volna, hogy pont egy sci-fiben ábrázolnak majd úgy egy menekültválságot, hogy az ember húsába marnak a jelenetek. 

Bár eleinte nem tesz szívességet a sorozat, mert elsőre nehezen lekövethető, ami a képernyőn történik, és emiatt biztos lesznek olyanok, akik az érdeklődésüket is elveszítik. Ezért is van az, hogy az Expanse-t csak úgy érdemes nézni, hogy az elején kapcsolódik be valaki, és követi végig az eseményeket, különben nagyon nehezen kattannak majd helyére a dolgok. De a sorozattal szembeni türelem később aztán tényleg tökre megtérül, meg hát eleinte a Trónok Harcánál is sokan kapkodták a fejüket, hogy mégis hol járunk.”