„Az All Our Wrong Todays azzal a kollektív tudattal játszik, amelyet a korai sci-fi füzetek borítói tápláltak a képzeletünkbe: a boldog jövőt, ahol mindenki színes ruhákban gyalogol, megy, száguld, repül, ahol a mindennapi élet sokkal-sokkal egyszerűbb és örömtelibb a tragikus huszadik századunknál. A regény szándékosan memoár, visszaemlékezés, ezért egyrészt kicsit eltávolít a történettől, másrészt viszont nagyon is kihalljuk belőle a nosztalgikus hangot, a veszteség fájdalmát, az önmarcangolást. A memoár jellegből következik, hogy a szerző nyugodtan játszhat a történettel, és ami a legjobb, hogy az nem kiszámítható, sőt, egyre érdekesebb fordulatokat vesz. Hála az írónak, a rövid, pattogós fejezetek – 137 van belőlük – sodrásban tartanak abban az őrült utazásban, amelyben ez a nem túl szimpatikus főhős résztvesz.
Amitől a regény kiemelkedik az átlag sci-fik világából, az a történet mellett a szereplő lelki élete, viszonyainak, fejlődésének ábrázolása: ez érett íróra vall. Az időutazás lelki oldala sokkal érdekesebb, mint a technikai (nem is bajlódik vele sokat, de hát az időutazás pszeudotudomány, úgyhogy nem is firtatjuk a mikéntjét).
Elgondolkodtató, hogy az utópista jövőből visszanézve a korunk – a maga összes kütyüjével, mesterséges intelligenciájával és globális mozgalmával együtt – micsoda vesztes vircsaftnak tűnik. Disztópiában élünk, Elan Mastai regényének ez az egyik végkicsengése.”