A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nyitókép: Starship Troopers: Extermination, Offworld Industries
Robert A. Heinlein enyhén fasiszta regénye 1997-ben egy olyan szatírában kelt új életre, amely mind a mai napig kifejti hatását a popkultúrára. Hiszen Paul Verhoeven filmje óta jól tudjuk, hogy miképpen lehet jó egy bogár, és akár többet akartunk tudni, akár nem, a propagandát attól még az arcunkba kaptuk. Rico és a többiek itt csak mellékszereplők lehettek (jó, Michael Ironside több volt annál), a fókusz ugyanis a heroikus (helyett elkeseredett és vérmocskos) csatákra került.
Valamiért azonban közel 30 esztendő sem volt elég arra, hogy elkészülhessen a definitív Starship Troopers-videójáték, amely a háború mellett a szatíra összes elemét is átveszi.
Ezt is ajánljuk a témában
Nemcsak rengeteg színésszel és rendezővel dolgozott együtt, de akár videójátékos legendákat is teremtett a hangjával, avagy egy filmes veteránnal interjúztunk a prágai Comic-Conon.
Elsőnek a Armorines: Project S.W.A.R.M. próbálkozott még 1999-ben, de hiába az izgalmas kihívás és a kooperatív bogárirtás, ha egyszer az irányítás és számos más elem is több sebből vérzett. Majd akadt még másik, már hivatalos FPS, sőt valós idejű stratégia formájában is jobban elmerülhettünk a Csillagközi invázió világában. Most, 2024-ben pedig ismét feléledt a franchise, hogy a frissen megjelent Exterminationnel akár 16-an is megküzdjünk a bogarak hordáival, hamarosan pedig érkezik a Continuum, hogy VR-ral helyezze új alapokra az ismerős helyzeteket.
A főleg a taktikai, kimondottan realisztikus katonai lövöldéiről (Squad, Post Scriptum – Squad 44) ismert Offworld Industries nem annyira meglepő módon a realizmusról ezúttal lemondott, elvégre „reális" esetben az Extermination nem nagyon szólna másról, mint hogy beszületünk és meghalunk.
A reális meg csak azért került idézőjelbe, mert ugye önmagában fura volna egy olyan fikcióról realistaként beszélni, ahol bolygónk lakossága egy űrből jött bogárinvázióval háborúzik.
Szóval a megszokott recepten finomítani kellett ahhoz, hogy némi játékélményünk is legyen, a pályán pedig 10 másodpercnél többet töltsünk el. A fejlesztők azonban ezt is megoldották, miközben kimerészkedtek a komfortzónán túlra. Az Extermination ugyanis, bár ezúttal is egy csapatalapú FPS, azaz belső nézetes lövölde, de a 4-16 fős misszióknál az építkezésnek és fejlesztésnek hála van egy minimális esélyünk a túlélésre. Ettől függetlenül már az első napokban milliók vesztették életüket az összecsapásokban.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha van a sci-fi-akció műfajnak ikonikus alakja, akkor az 1984-es film egyik legfontosabb karaktere még olyanok mellett is esélyes a címre, mint a Ragadozó.
Az Extermination a betanító szakaszon felül több játékmódot is kínál, és míg az egyikben például 16-an hatalmas hordákat verünk vissza, a másikban pedig ugyanennyien különböző feladatokat hajtunk végre, hogy egy bázist felépítve és a végső rohamot leküzdve, a Titanfall mintájára még el is meneküljünk a helyszínről. De olyan is előfordul, hogy mindössze négyen állunk neki a bogarak fészkét kitisztítani.
Ami azért eleve elég rizikós vállalkozás. No nem mintha sokkal egyszerűbb lenne a normál küldetések egy-egy nagy rohamát túlélni, amelyek a 16 játékos jelentős részét másodpercek alatt képesek teljesen felőrölni.
De pont ettől is olyan izgalmas a játék. Barátokkal gyorsan össze lehet hozni egy partit, aztán a négyfős osztagokkal meg is telik a csapat, hogy bevetésre induljunk. Ha pedig minden stimmel, a játékmechanika elég szórakoztató ahhoz, hogy komoly élményekkel gazdagodjunk. Az Extermination bázisépítése és eszközmenedzsmentje viszonylag egyszerű, már-már primitív, emiatt könnyen elsajátítjuk az alapjait. A harc pedig kaotikus, gyilkos, véres és elkeseredett minden speciális képesség és idővel fejlesztett fegyver ellenére, ami megadja az alaphangulatot.
Ezt is ajánljuk a témában
Van abban valami varázslatos, amikor az ember egy régen látott helyszínre tér be újra. Kivétel, ha az a hely tele van zombikkal, vagy éppen meg lehet fagyni és alig van remény.
Azt írtam, „ha pedig minden stimmel". Nem véletlenül. A Starship Troopers: Extermination hiába jó, sajnos a megjelenés után is olyan, mintha még készülne. Textúrák tűnnek el teljesen; összeomlik a játék; folyamatos a szaggatás, mikor kb. 10 képkocka per másodpercre zuhan a képfrissítés; hogy az egyéb anomáliákról ne is beszéljünk. Persze ettől még nem játszhatatlan az Extermination, de egy-egy hiba alaposan meg tudja nehezíteni a dolgunkat, ha pedig a kimenekítésnél zuhan össze a rendszer, ezzel elbukva a tapasztalati pontokat, az azért bosszantó.
Online FPS a népszerű Csillagközi invázió alapján
Jelenleg ez a helyzet. Meg az, hogy jelen sorok írásakor több mint 2 millió földi katona és több száz millió bogár adta már életét a dicsőségért. Már ha lehet ezt dicsőségnek nevezni. Hiszen hol vannak innen például Rasczak önként hozott áldozatai? Csak a tetemeket, hullahegyeket látjuk, elesett bajtársaink mellett.
Mármint a tömegjelenetek nagyon jól működnek, emellett kifejezetten erős a túlélésre összpontosító hangulat, különösen a kétesélyes kimenekítésnél.
De a történetbe helyezett szatíra sajnos minimálisan van csak jelen, emellett sztorit nem kifejezetten kapunk. Sőt, változatosságot sem sokat. Hosszabb távon ez még kevés, így a fejlesztők remélhetőleg nemcsak a hibákat javítják, de a tartalmat is bővítik. A korábbi játékaik tükrében erre is van esély. Az alap tehát nem rossz, lehet rá építeni, ezért remélem, nem lesz kihagyott ziccer, mert a VR engem pl. hidegen hagy.
Már csak egy jó kis társasjáték kéne, ahol a bogár minik is holtan jók.
Több fontos területen lehet komoly változás.
Új szakember veszi át a Lucasfilmet, és a most debütált sorozata alapján nem biztos, hogy képes helyreállítani a Star Wars renoméját.
Korántsem tragikus sci-firől van szó, de Vince Vaughn dupla főszerepléséből többet is ki lehetett volna hozni.
Az Oscar-jelölt Arco – Fiú a jövőből a remény és a túlélés filmje.
Ebben a sci-fiben minden adott hozzá.
A bő másfél órás játékidőben egyetlen emberi momentum sincsen.
Ha megvalósul az elképzelése, senki sem érezheti magát többet biztonságban.
Óriási nukleáris hadgyakorlatba kezdett Oroszország és Belarusz.
Scherer Péter 64 éves korában, hosszú betegség után hunyt el.
