Halálosztó, amit 40 éve szégyellt bemutatni a filmstúdió, James Cameron mégis legendássá tette

Nyitókép: Sunset Boulevard/Corbis, Getty Images

Újabb születésnapos film, méghozzá a nyolcvanas évek első feléből, amikor még nem minden nyugati alkotás jutott el a hazai mozikba. VHS-en azonban már elkezdtek becsordogálni a határon túlról a hivatalosan letiltott produkciók. Ezt az időszakot fiatalként egy csoda volt megélni, mikor a szomszéd lakásba lépve a TV mellett vagy éppen a szekrényben sorakoztak a különféle videokazetták, a matricákon különböző címekkel.

Ettől függetlenül azért a moziforgalmazás is próbált felzárkózni és alkalmazkodni a korhoz, valamint az egyre lazuló szabályokhoz. Emiatt aztán gyerekként tátott szájjal lestem a TV-ben (Ablak? Panoráma? Zenebutik? Már nem tudom, hol lehettek ezek a beharangozók.), ahogy bemutatták az első Óment. Vagy éppen a Terminátor – A halálosztó című filmet, amit szerintem képregényben előbb olvastam el, köszönhetően a korszak egyik Hungarikumának.

Hogy jogtiszta volt-e vagy sem, akkoriban kit érdekelt? A lényeg az, hogy általános iskolásként is elolvashattuk a film történetét, mely a jövőből jött gyilkológépről és egy olyan sorsról szólt, amely megváltoztatható. Mert ahogy később megtudtuk, nincs végzet, csak ha bevégzed.

Sarah Connornak halnia kell!    

Természetesen ennél a filmnél is sok változás történt az előkészületek és a forgatás között, de nem a lehetséges és végül képbe került színészekről szeretnék mesélni, mert ezeknek bárki utánanézhet. Az azonban tény, hogy ha nincs a Terminátor, Linda Hamiltonra a szintén 1984-es A kukorica gyermekei miatt ma már talán nem sokan emlékeznének. Stephen King történetének filmadaptációját ugyanis leginkább csak a keményvonalas horrorrajongók tartották életben.

Azonban James Cameron sci-fije (inkább sci-fi-akció, de szerintem génjeiben hordozza a horrort is, ami a rendező és másodrendező okán sem csoda) akkoriban hatalmasat robbant, a nézőközönség pedig szájról szájra adta tovább a hírét, aminek köszönhetően nemcsak a világhírnév, de számos folytatás, sorozat, képregény, videójáték várt a Sarah Connort megformáló színésznőre, valamint az akkor még T-101-es modellre is.

Nos, jól tudjuk, hogy nem így történt. Ahogy a kibernetikus organizmus sem végzett Sarah Connorral; ahogy John Connor sem halt meg; ahogy a jövő és az emberiség sorsa sem végeztetett be. Pedig minden adott volt, elvégre a történet szerint 2029-ben már csak egy maroknyi túlélő harcol a Hunter-Killerekkel és az emberi szövet-borítással rendelkező gépekkel. A Skynet ekkor küldte vissza a kiborgot a múltba, hogy John, az ellenállás vezetője ne születhessen meg. Kyle Reese pedig követte őt, hogy megvédje a nőt és a még meg sem született gyereket.

Halálosztó a csúcson

A Terminátor realisztikus bőrébe bújt Arnold Schwarzenegger is jól döntött, mikor Kyle Reese helyett a gép szerepét vállalta el, hiszen ezzel és kevéske, de annál idézhetőbb szövegével a Conan-filmek után végképp megalapozta a biztos helyét Hollywoodban. Nem mellesleg az is mókás, ahogy pár évvel a második Alien-film, A bolygó neve: Halál előtt James Cameron az alien-film stábjának jelentős részével ott alapozott a Terminátor forgatásán.

James Cameron eleve akkor álmodta meg szó szerint a koncepciót, mikor az 1982-es Piranha 2. – Repülő gyilkosok forgatásáról elküldték, és lázasan rémálmai voltak egy, a tűzből kiemelkedő gyilkos endoszkeletonról. Innen már csak egy-két lépésre volt a végeredmény, amely a mai napig ismert, és amelyen másodrendezőként a speciális effekt-zseni Stan Winston, a Pumpkinhead rendezője is részt vett.

És természetesen akadt képregény, sorozat Sarah Connorral, figurák, mindenféle egyéb termék, amivel el lehet adni a sikeres franchise-t, amely kult kulturális produkcióvá nőtte ki magát. Persze a technikai megoldásai mára már sokaknak megmosolyogtatóak lehetnek, látszik rajta az alacsonyabb költségvetés, de a T-101-es volt talán az összes közül a legfélelmetesebb gyilkológép.

Mert vitán felül áll, hogy az emberben megáll az ütő, ahogy vörösen izzó szemeivel, mint egy vicsorgó, vigyorgó koponyás, gonosz csontváz, megindul áldozatai után, közben meg Brad Fiedel azóta ezerszer feldolgozott, örökérvényű dallama szól, aminek alapja a tudu-tu-tu-tu. Szóval ha James Cameron ezt akarta a rémálma után közkinccsé tenni, hát köszönjük, sikerült!

A Skynet már a spájzban van

Arról nem is beszélve, hogy ugyan némi lemaradással, de már a film által bemutatott jövőkép sem olyan hihetetlen, mint amilyennek 1984-ben tűnt. A történetileg nagyon ötletes harmadik epizód, a 2003-as Terminátor 3. – A gépek lázadása megmutatta, hogy miképp képzelhető el egy öntudatára ébredő számítógépes rendszer, amely elhozza a világvégét, a mesterséges intelligencia korában pedig ehhez is egyre közelebb jutottunk.

És így 40 esztendő eltelte után csak azt tudom mondani, hogy ilyen álmokra szükség van. Persze csak a művészetekben, a kultúrában és a szórakozásban. Nem pedig a valóságban.